Az Európai Bizottság elnöke az eddiginél is több hatalmat venne magához, miközben utat adna a társadalmat védő szabályozások leépítésének. Ursula von der Leyen első ciklusának ígéretét megtagadva sutba dobta a szociális Európa tervét, szokásos évértékelő beszédében épphogy a tőke és Európa újrafegyverzését emelte a középpontba. Immár 470 szervezet tiltakozik az Európai Bizottság tervei ellen. 

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerda reggel 9-kor tartotta a State of the Union, vagyis az Európai Unió helyzetét értékelő, éves beszédét. Az elnöknek a mostani az első évértékelője 2024-es újraválasztása után, és jól látszik, hogy az első alkalommal a szociális Európa programjával megválasztott agendájában komoly eltolódást figyelhettünk meg – a fegyverkező és a tőkés érdekeket védő Európa irányába.

Mióta 2022 februárjában Oroszország lerohanta Ukrajnát, a háború úgy a tagállamok, mint az Európai Unió vezető szerve részéről rendszeres érv a növekvő hadi kiadások mellett. Ezt csak tetézi Trump elnök elvárása a NATO-tagállamok felé, miszerint GDP-jük 3 százalékának megfelelő összeget fordítsanak harci képességeik fejlesztésére, ez kiderül von der Leyen értékelőjének előzetes ismertetőjéből is. Azt sem érdemes elfelejteni ugyanakkor, hogy – többek között a háborúnak köszönhetően – az EU gazdasága évek óta gyengélkedik, ahogy geopolitikailag is egyre jelentéktelenebbé válik. Az Európai Bizottság 2025. január 29-én többek között ennek ellenpontozására hozta nyilvánosságra „versenyképességi iránytűjét”, a jelenlegi szabályozástervezet-csomag alapdokumentumát Mario Draghi, az Európai Központi Bank vezetőjének jelentése alapján.

Az iránytűben foglaltak szerint 25 százalékkal csökkentenék a nagyvállalatok, 35 százalékkal a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit, elsősorban a munkajog és a környezetvédelem területén. A tervezet emellett nagyobb szabadságot adna a bizottságnak  arra, hogy felpuhítsa a meglévő szabályozásokat. A szabályozási csomag a korábbi irányelvekkel szembemenve meghosszabbítaná az emberre és környezetre káros vegyszerek használatára vonatkozó engedélyeket a mezőgazdaságtól a kozmetikumokig.

Az EU vezetése és ennek nyomán a tagállamok az egyre romló gazdasági tendenciákat tehát a társadalom kárára, a tőke javára kívánják megfordítani.

A háborús uszítás mellett épp ez ellen tiltakozik 470 szervezet, köztük szakszervezetek, a civil szféra és más, társadalmi érdekeket szolgáló intézmények a Corporate Europe Observatory (CEO) beszámolója szerint. A kormányoktól független szervezetek szerint az uniós szabályozások fellazításával és a költségvetés átfazonírozásával egyértelműen az EU több százmillió polgára jár rosszul.

Az EU a gazdasági növekedés érdekében gyengítené többek között a dolgozók, a környezet, a digitális és a társadalmi jólét védelmére hivatott jogokat és általánosságban az emberi jogok védelmét is. Ráadásul az Unió és azon belül a tagállamok úgy vágják vissza a társadalmi jólétet szolgáló kiadásokat, hogy úgy közvetlenül – mint az infrastrukturális beruházásokkal – mint áttételesen – a vásárlőerő növekedésével – ezek is erősíthetnénk az EU gazdaságát. Ezen tendenciát szemlélteti az elmúlt két napból két hír: Romániában hatalmas pedagógustüntetésekkel indult a tanév a megszorítások miatt, Franciaországban pedig újabb kormány bukott, hasonló okokból.

Kenneth Haar, a CEO elemzője arra figyelmeztetett, hogy a vállalati lobbi érvényesítése az uniós szabályozások terén – vagyis a megnyirbálásuk – komoly demokratikus visszalépést jelentenek, és ellenreakciót fognak kiváltani a társadalmi szervezetek részéről, mint azt a közös nyilatkozat is jelzi. Az elemző véleménye szerint a lépés társadalmi szinten ellenérzéseket vált ki, mint nyilatkozta

„nem ilyen Európát akarunk”.

Ella Jakubowska, az Európai Digitális Jogok civil szervezet programvezetője pedig a digitális jogok csorbításának veszélyeire hívta fel a figyelmet, miszerint az uniós polgárok magánéletének eddigi védelme helyett a nagyvállalati megfigyelésből realizálható profit kerül a vonatkozó közpolitikák fókuszába, és végső soron az emberi jogokat is veszélyezteti.

A Climate Action Network nemzetközi környezetvédő szervezet iparpolitikai főkoordinátora, Greg Van Elsen is elítélően nyilatkozott a küszöbön álló változtatásokról.

„Az ambiciózus, zöld iparpolitika helyett a Bizottság behódolt a szennyező iparágak deregulációra és a klímacélok késleltetésére vonatkozó követeléseinek. A 2040-es klímacélok felpuhítása és a környezetvédelmi szabályozások gyengítése nem iparstratégia – hanem zsákutcás politika a dolgozók, az uniós polgárok és a bolygó szempontjából. Félő hogy bebetonozza, sőt, még növeli is az EU fosszilisenergia-függését, pont amikor csökkentenünk kellene.”

Jan Villem Goudriaan, az Európai Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének főtitkára úgyszintén felhívta a figyelmet a dolgozói jogok, kivált az egészség- és munkavédelmi elvárások, valamint a környezetvédelmi célok csorbításának veszélyeire. A főtitkár is úgy látja, hogy a vállalati profit növelése kerül előtérbe, a dolgozói és társadalmi érdekekkel szemben.

„Eközben a közszolgáltatások és a szabályozó hatóságok alulfinanszírozottak és forráshiányosak. Szabályozások, kivált az érvényesítésük nélkül a cégek meglopják a dolgozókat, szennyezik a környezetet és közösségellenes gyakorlatokat valósítanak meg.

Elvárjuk, hogy a Bizottság a többség érdekét képviselje a kevesekkel szemben”

– mondta el Goudriaan, hozzátéve hogy az új szabályozások aláássák a társadalmainkat jobbá tevő szabályokat, hovatovább életveszélyesek és közösségellenesek – így vissza kell vonni őket.

Christophe Clergeau, a franciaországi (balközép) Szocialista Párt EP-képviselője a Mediapart hírportálnak nyilatkozva még erősebb állítást tett, miszerint Ursula von der Leyen alkalmatlanná vált az EB vezetésére. Érdemes megjegyezni, hogy a Bizottság terveivel szemben ideológiákon és politikai blokkokon átívelő szocialistákból, centristákból, jobboldaliakból és részben a zöldekből álló szövetség formálódik.

Mindeközben úgy a szocialista, mint a szociáldemokrata tömbök bizalmatlansági indítványt fontolgatnak Ursula von der Leyen elnökkel szemben.

A kérdés tehát az, hogy az ideológiai különbségek ellenére sikerülhet-e a deregulációs intézkedéscsomaggal kritikus politikai erőknek többséget kovácsolniuk az Európai Parlamentben. Amennyiben nem, úgy a Bizottság kezében minden eddiginél több hatalom fog összpontosulni, megkönnyítve a további tőkebarát intézkedések bevezetését, és nem utolsó sorban tovább növelve az EB túlsúlyát az uniós döntéshozás területén.