Jogos jussukat követelték július 18-án a G.G. Space elbocsátott dolgozói Gyöngyöstarjánban. Az adócsalás miatt zárolt vagyonú olasz anyacég június végén mondott fel gyöngyösi és gyöngyöstarjáni telephelye 165 dolgozójának, akik nemcsak a munkájukat vesztették el, de több havi járandóságukért is küzdenek most. Kérdés, kitől kaphatnak segítséget. 

Mintegy negyven-ötven ember gyűlt össze pénteken délelőtt a villamosgépeket gyártó G.G. Space Kft. gyöngyöstarjáni telephelye előtt, miután június 30-ai dátummal az összes, gyöngyösi és gyöngyöstarjáni dolgozóját elbocsátotta a cég. A munkavállalók döntő többsége nő, és sokuk több mint tíz éve dolgozik itt. A tüntetésre gyülekezőktől azt hallottuk, a májusi és júniusi bérükkel is tartozik nekik az olaszországi tulajdonos, Massimo Giovenzana, akit május közepe óta nem láttak, noha korábban havonta járt a gyárba.

„Mindenki itt lesz, csak a papa nem! Ő már nem is jön” –

mondta mellettünk társának az egyik asszony. Kiderült, a papa nem más, mint az olasz alapítású, ma amszterdami székhelyű anyacég, a Giovenzana International B.V. egyik vezetője, Massimo Giovenzana. Aki társaival a korábbi cikkünkben részletezett módon átverte, cserben hagyta, és végül elküldte a 165 dolgozót, holott pár hónappal ezelőtt még semmilyen problémát nem észleltek vele kapcsolatban. A céges rendezvényeken, összejöveteleken megjelent évek, évtizedek óta, mindenkihez volt egy kedves szava, és „la mia famigliának”, azaz „az én családomnak” nevezte köszöntőiben a dolgozókat.

A multiktól megszokottól eltérően tehát a főként elektromos reléket, kapcsolókat összeszerelő G.G. Space-ben a „nagyfőnököt” is minden dolgozó ismerte, ezért a hirtelen, sokkszerű összeomlás még inkább meglepetésként érte őket. Bár ahogy az egyikük a Mércének elmondta, már áprilisban érezték, hogy baj van, ekkor jutott tudomásukra, hogy a Milánótól északra fekvő Santa Maria Hoèban, ahol a céget 1952-ben a Giovenzana család megalapította, az olasz kollégák már nem kapták meg bérüket, ezért sztrájkba is léptek.

„Jó lenne ez itt is, de hát ez Magyarország” – tette hozzá gyorsan.

Elmondásuk alapján májusban még nem jelzett semmilyen problémát a cég, júniusban viszont Messenger-üzenetekben kezdett távkommunikációba a munkavállalókkal. Először június elején „rendkívüli szabadságot” hirdettek meg mindenkinek. Később a tulajdonos ügyvédje azt mondta nekik, hogy ügyfele kérésére csak annyit közölhet, a leállás oka, hogy az egyik rendszeres vásárlójuk nem tudott fizetni a legyártott áruért, ezért a gyárnak anyagi gondjai léptek fel.

Ezt követően a szabadságot állásidő követte, amit viszont a mai napig ugyancsak nem fizettek ki. Majd június közepén mindenki kapott egy újabb Messenger-üzenetet. Ez nagy vonalakban arról szólt, egy adott napon mindenki menjen be a gyárba, leadni a belépőkártyáját és kulcsait, és vigye el személyes holmijait. Ezek után érkezett a június 17-ei újabb üzenet, amely informálisan, indoklás nélkül mindenkit elbocsátott. Felmondást azóta sem kapott senki kézhez. A cég még csupán annyit kommunikált, hogy a Heves megyei kormányhivatalnál a munkaügyi központ tájékoztatás céljából a rendelkezésükre áll.

A korábban nagyon aktív tulajdonostól és a menedzsmenttől a dolgozók semmit sem hallottak, megkeresésekre nem válaszolnak.

A pénteki demonstráción magán a helyi Életre Tervezett Munkavállalók Országos Szakszervezete (ÉTMoSZ) alapszervezet a leállás, az információk hiánya és a bér kifizetése nélküli elbocsátás ellen tiltakozott. A helyszínen számos munkavállaló és a szakszervezet, valamint a Munkástanácsok Országos Szövetségének vezetői mellett parlamenti képviselők is megjelentek. Rendhagyó módon Horváth László, az egyéni választókerület fideszes képviselője és Komjáthi Imre, az MSZP társelnöke közösen álltak ki a dolgozók mellett, és közösen ígérték, hogy lesz segítség.

A tüntetés mint az ehhez hasonló alkalmak mindegyikén, felszólalásokkal vette kezdetét. Az ügymenet kontrasztja már messziről szembeszökő volt:

a munkásnőkkel előbb évtizedekig kedveskedő majd őket átrázó Giovenzana, ugyanúgy mint az előttük felszólaló szakszervezeti képviselők és politikusok közül az összes férfi, míg a károsultak abszolút túlnyomó többsége pedig nő.

Magyarországon és Heves (vár?)megyében mindezen persze nem illik meglepődni, de éles helyzetben mégis van jelentősége ennek a furcsa mellé- és fölérendeltségnek.

A Himnusz elhangzása után Kozma Zsolt helyi szakszervezeti elnök egy klasszikussal indított: „Mi folyik Gyöngyöstarjánban? Mi folyik Gyöngyösön?” Elmondta, sokáig a vállalat becsülettel tette a dolgát, fizette a béreket, és „senki nem gondolta”, hogy így ér véget a dolog. „A dolgozók minden nap becsülettel bejöttek, azt gondolták, hogy június elején megkapják jogos jussukat.” Hangsúlyozta, arról egyetlen dolgozó sem tehet, hogy Massimo Giovenzanát, az általunk már ismertetett körülmények között Olaszországban bíróság elég állították adócsalás vádjával.

Segélykiáltás

„Ez egy segélykiáltás, amelynek nem szabad elhalkulni. És üzenet is minden külföldi befektető felé: a magyar munkavállalót nem lehet eldobni, mint egy rongyot!”

Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke beszédében egyrészt a cserbenhagyást és a megalázó helyzetet kérte számon, másrészt megköszönte a jelenlévő országgyűlési képviselőknek, hogy eljöttek. „Abban fogunk titeket támogatni, egyedül gyermekét nevelő anyaként, családanyaként és fiatal hölgyként, aki a pályáját keresi, hogy minél előbb a fennálló jogi körülmények között a segítséget megkapjátok.” Elsősorban a kormánypárt képviselőjének jelenlétét köszönte meg. „Ígéretet kaptunk már a kormánnyal történt tárgyalásokon, hogy a helyzetet megoldják” – hangsúlyozta: minél előbb.

Horváth László, a Fidesz képviselője szokatlan módon ugyancsak felszólalt, és felháborítónak nevezte, hogy „egy nyugati ország, egy EU-tagállam”, Olaszország egyik vállalata így bánik Magyarországon a dolgozóival.

Ezzel kapcsolatban az összegyűlt munkásoknak megígérte, minél előbb elindítják a cég felszámolását, amely után lehetőség nyílik az állami bérgarancia kifizetésére.

Erre szükség is van, hiszen ahogy a helyszínen a Mérce megtudta, szinte mindenkinek másfél millió forinttal tartozik a G.G. Space, a környéken nem igen találni másik munkát, sokaknak pedig a tartalékaik is kimerültek már. Gyöngyöstarján képviselő-testülete ugyan megítélt az elbocsátottaknak fejenként egy rendkívüli támogatást, ez viszont csupán 50 000 forintot tesz ki.

Komjáthi Imre, az MSZP elnöke azt hangsúlyozta, a szakszervezeti kiállás, összefogás a legfontosabb, és együtt kell küzdenie minden munkásnak az ilyen igazságtalanságok ellen. Horváth szavaira reagálva felajánlotta, együtt „harcolhatnak” a parlamentben is a gyöngyöstarjániak és gyöngyösiek pénzéért. Ezt később Horváth László a Mérce kérdésére készséggel megígérte, hozzátéve, ebben az ügyben a kormány szerinte „hatékony és hathatós” segítséget, asszisztenciát fog nyújtani, ehhez viszont a vállalat felszámolásának mint jogi folyamatnak el kell indulnia.

„Ez botrány. Ez nem egy szokványos folyamat, a kilencvenes években történtek ehhez hasonló ügyek. Ez nem egy normális állapot, és ha egy állapot nem normális, akkor fel kell erre hívni a figyelmet” – kezdte beszédét Szabó Imre Szilárd a Munkástanácsok ügyvezető alelnöke, a munkavállalók által meghatalmazott ügyvéd. Hangsúlyozta: a Fidesz, az MSZP is jelen van, más ellenzéki pártok és szakszervezetek is támogatják az eseményt, de a 24.hu, a Mérce, a Mandiner és a megyei lap is tudósítanak a fejleményekről, ami „egyedi, politikai nézetek feletti összefogást jelent”.

Hozzátette, egy ilyen kiállás üzenet minden magyar munkavállaló felé, arról, hogy „ezt nem lehet megcsinálni!”

Hangsúlyozta azt is, semmiféle érdemi tájékoztatást nem kaptak az elbocsátottak arról, milyen lehetőségeik vannak, mi lesz a bérükkel, egészségbiztosításukkal, vagy hogy milyen segítséget tud nyújtani az állam. Ezt a hiányosságot végül ők pótolták. Majd megkérdezte az összegyűlteket: a júniusi-májusi bérek mellett megkapták-e a végkielégítést, és más, jogos juttatásokat. A válasz az összegyűltek részéről minden alkalommal hangos „Nem!” volt. Szabó Imre Szilárd elmondta még, az első hatósági bejelentések a foglalkoztatás-felügyelet és más hatóságok felé megtörténtek, sőt, már az első munkaügyi perek is elindultak az ügyben. A megoldás az lehet, ha mielőbb elindul a felszámolás, viszont a cég együttműködése nélkül ez nehézkes feladat.

Az ügyvéd arra is kitért, hogy számos, pénz és írásos, indokolt felmondás nélkül elküldött dolgozó egyedülálló anya, illetve vannak még munkaviszonyban és táppénzen lévő kismamák, akiknek a helyzete különösen nehézzé vált, de ügyükben is eljárnak.

Mindezzel a G.G. Space vezetője, Massimo Giovenzana eddig nem igazán foglalkozott, sem Magyarországon, sem pedig Olaszországban nem mutatkozott május óta. A helyi dolgozók közötti szóbeszéd szerint Giovenzana a büntetést elkerülve jelenleg  Dubajban húzza meg magát, ahol a cégnek ugyancsak van érdekeltsége.

A dolgozók reménye most abban van, hogy kompenzációjuk alapját maga a gyár képezheti. Ebben elmondásuk szerint még a teljesen új, legyártott alapanyag is halmokban áll. Ezért, ha a NAV és az állam beindítja a felszámolási eljárást, az ingatlan és az áru értékesítéséből akár még a bérgarancia-alap is kijöhet. Horváth László mindenesetre megígérte, hogy noha a folyamat hosszadalmas, azt minél előbb megpróbálják befejezni.

A szakszervezetisek a saját részükről ezt a követelést a gyárkapura kihelyezett, szimbolikus lakattal nyomatékosították, mondván, ami a kerítés mögött van „az az övék, és jobban is fognak rá vigyázni”, mint a tulajdonos.

Holland szendvics, magyar koplalás

A honlapja szerint Magyarország és Olaszország mellett további 3 országban jelenlévő cég vezetőit, Massimo Giovenzanát és Paolo Cavadinit július 7-én első fokon 1 év és 11 hónap  börtönbüntetésre és 5 millió eurós bírságra ítélték. A döntés enyhének számít, amennyiben az európai ügyészség 4 év börtönt és 9 millió eurós büntetést kért eredetileg. A vád szerint Giovenzana és társa több céghálót hoztak létre az adók elkerülése és adócsalás érdekében, melyek központi eleme volt fiktív amszterdami székhelyük.

Az úgynevezett „holland szendvics” adóelkerülési módszer lényege az, hogy az eredetileg más (európai) országban adózó cégek hivatalos székhelyét az adóparadicsomnak számító Hollandiába helyezik át, tipikusan egy székhelyszolgáltatás segítségével, így a más országban a dolgozók által termelt profitot adómentesen tehetik zsebre.

A Giovenzana International B.V. kreatív adóelkerülési gyakorlata 2019-ben kezdődött, az olasz gazdasági rendőrség pedig 2023-ban tartott razziát a cégnél, melynek során kiderült, a valódi működési területük a milánói székhelyű Lecco megyében van, míg Hollandiában a társaság semmiféle aktivitást nem mutatott.

Ennek, az uniós országokban divatos bűncselekménynek esett áldozatul a G. G. Space összesen 165 dolgozója is, Gyöngyösön és Gyöngyöstarjánban. Az az olasz vádirat szerint a Giovenzana és Cavadini által elcsalt összeg tízmillió euró (3,9 milliárd forint) lehet. Ez több pénz, mint amennyiből Orbán Viktor kedvenc, felcsúti stadionja, a Puskás Aréna felépült.

Ezzel szemben minden gyöngyösi és gyöngyöstarjáni dolgozót 1,5 millió forinttal rövidített meg a vállalat – ki nem fizetett bérekkel, állásidővel és járulékokkal együtt, 2025 május eleje óta. Ha ezt az összeget átlagosnak vesszük, akkor nagyjából 275 millió forintból, azaz hozzávetőleg 687 000 euróból lehetne rendezni a helyzetüket. Ez a becsült elcsalt összeg legfeljebb 6,8 százaléka.

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az anyagi gondokkal és súlyos egzisztenciális problémákkal szembesülő dolgozók a tüntetés után egyfajta nosztalgia összejövetelt is tartottak a gyár előtt, sztorizgatással, hiszen szinte biztosra vehető, hogy így, együtt és itt már nem fognak többé munkába állni.

Azt kérdeztem még meg tőlük távozóban, a történtek után mit üzennek a kámforrá vált igazgatónak, Massimo Giovenzanának, akit mindannyian ismertek. Egy idősebb dolgozó így válaszolt:

„Gondoljon arra a 23 évre, amit itt töltött, és töltöttünk. Csak egyszer.”