Június utolsó napján hosszú vajúdás után végre elfogadta a Fővárosi Közgyűlés a 2025. évi költségvetés második felét, a csődbiztost – egyelőre – sikerült elkerülni. De miért állt kötélnek a Tisza, miután – a Fidesszel közösen – elszabotálták a legutóbbi közgyűlést? És mit akarhat a párt a fővárossal, kivált a 2026-os választásra készülve?
A főváros anyagi helyzete évek óta labilis, az önkormányzat szerint elsősorban a Budapestet sújtó szolidaritási hozzájárulás nevű kormányzati elvonásnak köszönhetően. Ezt idén nem is tudta kifizetni a főváros, és Karácsony szerint ezután sem fogja tudni. Bár Budapestnek papírja van arról, hogy a május és augusztus közötti időszakban nem is kell utalnia, összességében így is be kell fizetnie 89 milliárd forintot az államkasszába.
Ezt pedig Karácsonyék szerint csak úgy tudja kimozogni a főváros, ha az OTP-nél meglévő 60 milliárd forintos hitelszámla-keretet 80 milliárdra emelik. A vita arról szólt elsősorban, hogy a bank felmondhassa-e a hitelszerződést, amennyiben a kormány csődbiztost rendel ki, eredetileg ugyanis ez lett volna a főváros és a bank közötti megállapodásban. A Tisza ezt ellenezte, így a költségvetésbe végül az került bele, hogy augusztus elsejéig állapodjon meg a főváros és a bank – amire Karácsony a Magyar Hangnak adott interjújában azt mondta, „megpróbálják lenyomni a bank torkán”. Hogy ez sikerül-e, az persze egyelőre kérdéses, viszont amennyiben megoldják, a szeptemberben beérkező iparűzési adóból tudja majd törleszteni a hitelt a főváros. További, a város működtetéséhez nagyban hozzájáruló bevételi forrásként két ütemben értékesítik a BKV 65 milliárd forintnyi követelését.
A villamosok tehát egyelőre tovább döcöghetnek, és a nyár folyamán a szemét is el lesz szállítva. Az epizód nyomán pedig megpróbálhatjuk megérteni, milyen dinamikák működnek a fővárosban, és főképp: milyen megfontolások vezérelhetik Magyar Péter pártját a közgyűlésben.
A Tisza nem ad töltött fegyvert Orbánék kezébe, de a sajátját azért kitette az asztalra
A költségvetés elfogadása után Magyar Péter kiposztolta a győzelmi jelentést, szokatlanul békülékeny hangot megütve a főpolgármesterrel szemben.
„A fidesz bohóckodása és obstrukciója mellett a TISZA kompromisszumos javaslatával, hosszú vita után a Fővárosi Közgyűlés az imént megszavazta a költségvetés felülvizsgálatát.
Ahogy decemberben, úgy most is a TISZA volt a mérleg nyelve. Decemberben a Kutyapárt frakciója nem szavazott a költségvetésről, most pedig a Fidesszel közösen leszavazta a kompromisszumot, ami alapján a Főváros tovább tárgyal a bankokkal és nem ad sem üres, sem töltött pisztolyt Orbánék kezébe.”
– írta Magyar Péter.
Érdemes átolvasni a Tisza néhány nappal korábbi Facebook-posztját is. Bár a párt önbevallása szerint támogatja a főváros fenntartható működését, amint a linkelt szövegben írják,
„[a] június 25-i közgyűléstől való távolmaradásunk egy utolsó jelzés a fideszes pártkatonák és a főpolgármester felé. Ha ma lennének Budapesten választások, akkor a TISZA adná a főpolgármestert és a közgyűlési többséget is.”
Amit – tekintve hogy még korábban, a párt karrierjének kezdetén 33-ból 10, gyakorlatilag ismeretlen képviselőt adtak a közgyűlésnek – valóban nehéz másképp értelmezni, mint egy asztalra helyezett revolvert. Pláne annak fényében, hogy bár az eddigi működésükből nem az tűnt ki hogy radikálisan más elképzelésük lenne a város megfelelő vezetéséről, a Tiszától láttunk már – nem is olyan rég – a fővárosi közszolgáltatások ellehetetlenítésére, ezáltal a város működésének veszélyeztetésére hajazó hazárdjátékot, ami láthatóan nem szakpolitikai, hanem hatalomtechnikai húzás volt a párt részéről. A távolmaradással egyszersmind azt is elkerülték, hogy a Fidesz felkérdezhesse őket a hétvégi Pride ügyében, amelynek említését eddig gondosan kerülte Magyar Péter és pártja.
Kérdés, hogy mennyiben a fővárosiak érdekeinek ad súlyt az a revolver? Avagy pusztán arról van szó, hogy a Tisza a fővárosi közgyűlést a 26-os választás szempontjainak rendeli alá?
A párt az óellenzékkel való minden együttműködésnek még a látszatát is kerüli. Az országgyűlési választásokon a tervek szerint valamennyi körzetben indítanak saját jelöltet, akár hivatalban lévő ellenzéki jelölt ellenében is – bár neveket egyelőre nem ismerünk. Tehát a Tisza voltaképpen azzal zsarolja az eddigi politikai elit tagjait, hogy amennyiben nem lépnek vissza, ők aztán nem rántják el a kormányt – vagyis a Fidesz elviheti akár a jelenleg ellenzéki választókerületeket is. Ezzel pedig – ha az ellenzék eddigi, az elmúlt években egyszerű antiorbánizmussá silányult logikájánál maradunk, ők veszélyeztetik a kormányváltást a legnépszerűbb politikai erővel szemben. A választások előtt szűk egy évvel már több képviselő is bejelentette, hogy nem indul újra.
És ez a mintázat látszik a párt budapesti működésén is immár.
2026-ig csak kihúzza a Főváros?
A Tisza jóformán ismeretlen jelöltjei eddig nem sok önálló ötlettel járultak hozzá a közgyűlés működéséhez, jobbára megszavazták a konstruktívabb javaslatokat, nehéz volt őket politikailag megkülönböztetni a Karácsony-gárdától vagy akár Vitézy frakciójától (ahogy sok esetben a kutyák is a városvezetéssel együtt szavaznak).
Noha a korábbi, a város praktikus vezetésével kapcsolatos együttszavazások alapján látványos szakpolitikai különbségekre a Karácsony-féle városvezetés és a Tisza között semmi nem utal, az elmúlt hónapban a Tisza jelezte, hogy bármikor képes megakasztani a város működését, ha a hatalomtechnikai matek ezt kívánja. Ezt láthattuk akkor, amikor en masse elutasították a fővárosi cégek beszámolóit, érdemi indoklás nélkül, akár vállalhatók voltak, akár nem. És most is, amikor csak az utolsó pillanatban voltak hajlandók megszavazni a költségvetést – azzal a bizonyos, csődbiztosra vonatkozó töltött fegyverrel az asztalon.
A párt továbbra is bízhat abban, hogy a 2026-os országgyűlési választásokig az „Orbán vagy nem Orbán lesz az egyetlen”, ejnye-bejnye nélkül feltehető kérdés az ellenzéki táborban. Így a választók jelentős hányada húzza be az ikszet akár teljesen ismeretlen tiszás jelölt mellé is, ha ott van mellettük a Tisza logója.
Ahogy egyébként az összefogott ellenzéket is nem egyszer a logó adta el a korábbi országgyűlési választásokon az O1G-izmusra fogékonyaknak – de mások számára éppenhogy riasztó is lehetett az emblémagyűjtemény. A Tiszának e tekintetben könnyebb dolga is van, hisz nem kell azzal küzdenie, hogy esetleg egy ősjobbikos mellett virít a DK címere. Hovatovább, miután Magyar Péter de facto egyszemélyes intézmény egy politikai jelölőszervezettel, még helyi kampányokra sem kell nagyon koncentrálnia. A választóik pedig úgy tűnik, látható arányban az eddigi ellenzékből ábrándultak ki.
Magyar Péterék bízhatnak abban, hogy működik majd a „te vagy a hibás, ha a Fidesz nyer” logika, amennyiben a megosztott ellenzék mellett néhány budapesti választókerület elúszna a választásokon.
Ez egyszerre kockázat és kényszer a párt számára. Kockázat, amennyiben a Tisza-brand tisztasága érdekében elveszhet néhány mandátum. Másrészt saját maga által előállított kényszer, ugyanis miután úton-útfélen hangoztatják, hogy választásokon nem működnek együtt a régi gárdával, hatalmas arc- és ezáltal népszerűségvesztéssel járna, ha mégis így tennének.
A Tisza fővárosi szereplésének tehát kevésbé a budapesti szakpolitikai viták, sokkal inkább 2026 -os országos stratégiájuk ad értelmet. A forgatókönyvet egyelőre elkerültük, de a folyamat akár a város megbénításáig is fajulhat. Amennyiben úgy látják, hogy nagyobbat zuhan a – pénzeket elvonó – kormány és a – bankkal szemben töketlen – városvezetés népszerűsége mint a Tiszáé, a Magyar-féle stratégia fényében simán megbéníthatják a várost. Logikus lenne ugyanakkor a Tisza részéről, hogy potenciális akciójukkal várjanak legalábbis addig, míg elég közel lesznek az országgyűlési választások, hogy – a törvényeknek megfelelően – egyszerre meg lehessen tartani egy esetleges budapesti időközit is, amin a párt népszerűségének és az O1G-alternatíva de facto hiányának köszönhetően megszerezhetik a közgyűlési többséget.
Amennyiben a Tisza a fenti lehetőség kiaknázása mellett dönt, hatalomtechnikai szempontból igen jól járhat. Lerombolhatja azonban a felelős politizálásra építő imidzsét – épp azzal, hogy a hatalom megszerzése érdekében a választóknak való károkozástól sem riad vissza. Magyarul: beáldozza a parasztokat, hogy mattot adjon. Kérdés, hogy a budapesti választók számára elfogadható-e, hogy sakkbábunak nézik őket, akik csak abban reménykedhetnek, hogy az ellenfél előbb kap mattot, minthogy belefulladnának az el nem szállított szemét bűzébe?
