Irán és rezsimje háborúval való szétzúzása és egy új, „sikeres iraki háború” kirobbantása a neokonzervatív túlélő utóvéd utolsó nagy célja. A kifáradó, régiós szövetségeseit és hatalmát elveszítő iráni rezsim már a létét félti, és ezért könnyű volt agresszív ellentámadásokra rávenni. Mi egyet tehetünk: nem szabad bedőlnünk a nagyhatalmi érdekeket szolgáló propagandának, és arra kell törekednünk, hogy Magyarország és – ha lehet – a teljes Európai Unió maradjon ki egy itt keletkező, véres konfliktusból. Ezzel járulhatunk hozzá ahhoz, hogy ki se robbanjon a katasztrófa.

Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu június 12-én végül olyan támadásra szánta rá magát, amiről sokan remélték, hogy elkerülhető. Izraeli harci gépek ezen az estén és hajnalon végül azért indultak Irán felé, hogy aktív légibombázással intézzenek támadást az ország ellen. Támadtak katonai taktikai létesítményeket, kiiktattak magas rangú katonai vezetőket, nukleáris programban részt vevő kutatókat gyilkoltak meg. És végül: lebombázták natani nukleáris létesítmények sorát. Izrael katonai és politikai elitje évtizedek óta állítja, hogy Irán éppen a következő napon készült volna el az atombombával, amivel azonnal megtámadta volna Izraelt, hogy a zsidó államot és polgárait fizikailag semmisítse meg.

A válaszcsapások során Irán is vegyesen katonai és civil célpontokat támadott, a lakosság szenvedésére tehát egyik állam sincs tekintettel.

A fenti érvelést nem vehetjük komolyan. Ezt erősítette meg a CNN által megszerzett amerikai titkosszolgálati elemzések sora is, amelyek ugyancsak nem igazolták az izraeliek állításait: hiszen arról szóltak, hogy ha amúgy az iráni vezetés és a papi rezsim ilyen öngyilkos küldetésre venné is rá magát, akkor is másfél évükbe kerülne működő atomfegyver készítése. A CIA adatai összhangban állnak az ENSZ atomenergia-ügynökségének (IAEA) Iránban elvégzett, rendszeres felülvizsgálatának eredményével. Az ügynökség ugyan – szégyenteljesen – részben kihátrált korábbi véleményéből, és az amerikai nagyhatalomnak kedvezőbb módon azt hangsúlyozta legutóbb, szerintük Irán megszegi az atomsorompó-egyezményt, de ez nyilván csak a hangsúlyok kedvezőbb eltolódása.

Mindezek ellenére van egy kör, amely mégis inkább Netanjahunak látszik hinni, és amely a fentiek ellenére az egész nyugati világot belesodorhatja a konfliktusba. Ez pedig Donald Trump és éppen aktuálisan kedvezményezett köre, amely vasárnap és szerda között fokozatos, de biztos, időnként hisztérikus háborúpárti fordulaton ment át Iránnal kapcsolatban.

Ennek az elképesztő fordulatnak a zenitjén az amerikai elnök saját közösségi médiáján idézte a vallásos, evangelikál Mike Huckabee korábbi elnökjelöltet.  Trump egy privát SMS-t osztott meg, amelyben az Egyesült Államok jelenlegi jeruzsálemi nagykövete egyenesen prófétai tulajdonságokkal ruházza fel az elnököt, és úgy fogalmaz: „olyan dilemma előtt áll, amilyen előtt Truman elnök és 1945 óta senki sem állt.”

„From Mike Huckabee, a Pastor, Politician, Ambassador, and Great Person!” –President Donald J. Trump @USAmbIsrael pic.twitter.com/hB9oD0WTQk

— The White House (@WhiteHouse) June 17, 2025

Hogy azok is értsék, akiknek az Oppenheimer című kasszasiker esetleg kimaradt: az apokalipszist hitelvei középpontjába helyező Huckabee – és így rajta keresztül Trump – az atomfegyver bevetéséről tanakodnak éppen Iránban. Gondolatmenete ilyen keretben, a keresztény vallási fanatizmus magas hőfokán vetekszik az ellenfél, a síita iszlám hitelvek közismert vonzódásával a világvége és jelentősége iránt.

Ez a helyzet, hogy úgy mondjuk, nem túl szerencsés. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy az iráni klerikális rezsim szorult belpolitikai helyzetében az eddigieknél is kegyetlenebb és ártatlanoknak mérhetetlen szenvedést okozó akciókra szánja rá magát anélkül is, hogy a belföldi válságot és a gázai népirtást eltakarni kívánó Netanjahu előbb direktben megtámadta volna? Persze, bár a Hezbollah gyakorlati pusztulása és a Hamasz föld alá szorítása, valamint a jemeni húszik USA általi bombázása után semmi nem utalt erre. Az iráni rezsim a 2022-es Jin Jiyan Azadi (Nők, Élet, Szabadság) tüntetések után megszilárdította belföldi hatalmát. Részben a Rouhani elnököt ért helikopterbaleset, részben a célzott izraeli merényletek sora után átment egy szinte teljes vezetőgarnitúra- váltáson is, az új vezetésnek pedig feltehetően semmiféle érdeke nem fűződött ahhoz, hogy tömegpusztító fegyverekkel fenyegetőzzön.

Ez egybeesik mindazzal, amit az amerikai titkosszolgálat is állított a kiszivárgott adatok szerint. Az iráni vezetés 2003 óta egészen más stratégiát követett érdekei közel-keleti érvényesítéséhez, mint a nukleáris zsarolás.

A másik oldalon a hazugság és a hazugságon keresztül háborúba rángatás motivációi már sokkal inkább egyértelműek. A Trump-törzsgárda követelte tömeges és erőszakos bevándorló-deportálások Kaliforniában már június elején társadalmi káoszhoz, nyílt utcai harcokhoz vezettek. A Trump „udvartartásában” harcot folytató, az amerikai birodalmat átmenteni akaró neokonzervatívok régi vesszőparipája az Irán elleni háború.

Nem is igazán az érdekes, hogy ők: Mike Pompeo, Niall Ferguson, Huckabee, avagy az Orbán Viktort nemrég körüludvarló Ben Shapiro videós műsorvezető mit mondanak. A duma régóta ismert, és egybeesik Netanjahu izraeli miniszterelnök propagandájával.

Elég ehhez csak az ÖT-ön publikált, Radnóti Zoltán rabbi által jegyzett cikket elővenni, ami ugyanennek a propagandának a hazai fogyasztásra szánt összegző változata: ha éppen most nem cselekszünk, írja Radnóti Zoltán, Irán Budapest felé küld atombombát. Olyan atombombát tehát, ami hozzáértők szerint nem is létezik, és amit nem is fejlesztettek ki. Radnóti szerint Izrael ettől „meg tudja védeni magát”. Könnyű ezek mögé a szavak mögé bújtatni azt a pusztítást és szenvedést, ami most az iráni ballisztikus rakéta-válaszcsapások nyomán az izraeli civil társadalmat sújtja. Könnyű a helyzetet úgy beállítani, mintha nem a Benjamin Netanjahuban végső érvényre jutó, torzult izraeli állameszme vezetne el elsősorban az emberi szenvedéseket felerősítő, hódító vagy rendszabályozó célú öldökléshez.

De akik Radnóti szerint igazán veszélyben vannak, nem is ők, hanem mi, Európában. Az ő háborújuk tehát a mi érdekünk. Tárgyi bizonyítékok nem kellenek, hallgass egyszerűen az érzelmeidre.

Avagy másképp fogalmazva, képzeld el, milyen érzés lenne, ha a drága nagymamád villamos lenne, akkor akár el is gázolhatna téged. Ezt mégsem kockáztathatja meg senki.

Ez már dumának is nagyon kevés. 2003 és Irak előtt az atomfenyegetés, a biológiai fegyverek réme köré még tömeges, hihető propagandát kellett felépíteni – méghozzá mesteri módon. Az eredmény nem maradt el: az amerikai társadalom meggyőző többsége rövidebb időre a direkt katonai beavatkozás mellé állt.

Trump korában ezzel senki sem törődik. Kiabálhatnak a videós megmondóemberek, gyűjthetik a lájkokat a háborút ellenző trumpista és progresszív politikusok és influenszerek. Kijöhetnek a sokkoló felmérési adatok: a válaszadók 60 százaléka határozottan ellenzi, hogy amerikai beavatkozás történjen a Közel-Keleten – a térség stabilitását szétverő, menekültek millióinak hullámát eredményező első próbálkozás után mintegy húsz évvel.

Mindez azonban ma már nem számít: a publikumot, a szavazókat az amerikai kormány, az európai kormányok nem igyekeznek igazukról meggyőzni. Már saját legfontosabb embereiket sem. „Az >>Amerika az első<< jelentését én döntöm el” – replikázott Trump az őt az iráni kaland tervei miatt élesen támadó legfőbb egykori hívének, Tucker Carlson kommentátornak. „Senki sem tudja, mit mikor fogok tenni!” – mondta el még erről később. Tehát a király dönt, a nép dolga pedig a magasabb akarat elfogadása.

Iránt persze meg lehet állítani, a papi rezsim méregfogát egyszer s mindenkorra ki lehet húzni, de nem úgy, hogy nyugati katonák támadják meg. Iránban a klerikális és katonai vezetés úgy szűnik meg, és ezt a legtöbben sejthetjük, ha a multietnikus, 92 milliós országban a kisebbségek, a nők, a háborúba behívott katonák és más eltaposottak úgy döntenek, ebből már elég volt. Szíriában is ez szavatolta Aszad és garnitúrája lelépését a történelem színpadáról 2024 decemberében. Állítólagos vegyi fegyvereiket, a humoros okokból még mindig „szabad világnak” nevezett nyugat elleni egzisztenciális fenyegetésére utaló nyomokat az országban azóta sem talált senki. Aszad és rendszere viszont elporladt, és semmi sem maradt belőle, mert Szíria lakossága így döntött.

De a neokonzervatív elit érzi: Iránban ilyesmi nem történik meg, mielőtt ők maguk, a washingtoni háborúpárti elit nem tűnnének el ugyancsak. Ez itt, 2025 júniusában az ő történetük utolsó felvonása lehet: és vagy kész helyzetet teremtenek, vagy több lehetőségük az expanzióra nem lesz.

Ezért kell ismét a tömegpusztító fegyverek meséje, és ezért kellett, hogy Izrael június 12-én, láthatóan minden előzmény nélkül támadjon. Aki ért az izraeli – és iráni – katonai doktrínához, régóta tudja: a hatalmas területű Iszlám Köztársaság és a kicsi, városias, ipari központjait egy még kisebb helyen koncentráló Izrael közötti háború csak úgy folytatódhat két hétnél tovább, ha Izrael belépteti az Egyesült Államok nagyon erős, és a Hadügyminisztériumban mindig előnyt élvező Középső Parancsnokság (CENTCOM) összes bevethető haderejét az oldalukon.

Netanjahu régóta tudja ezt. Ha a gázai népirtás Trumpot érthetően elkedvetlenítette is attól, hogy a zsidó állam mellé teljes mellszélességgel odaálljon, hát az Irán elleni villámháború és a nyomában felmerülő, Izraelt érő egzisztenciális fenyegetés kényszerhelyzetet teremt: az USA és európai szövetségesei nem hagyhatják magára Izraelt. Izrael magára hagyása történelmi, morális és katonai stratégiai okokból is teljességgel elképzelhetetlen.

Ez tehát az, ami a gyűlölt és mindennél népszerűtlenebb neokonzervatív elitet felszínen tarthatja. A végkifejlet. Az imperializmus, ami az utolsó szót kimondja, ami az utolsó ítéletet meghozza. És amelynek a nyomában most mérhetetlen pusztulás, eddig nem látott világháborús fenyegetés és a felskálázott emberi szenvedés járhat.

🚨RIGHT NOW: Protesters have taken over Times Square with clear demands: Hands off Iran, impose an arms embargo on Israel, and end the genocide in Gaza! pic.twitter.com/OQWYQrZghT

— The People’s Forum (@PeoplesForumNYC) June 19, 2025

Európa pedig, amely 2003-ban még felemelt fejjel és igen hangosan tiltakozott a hasonlóan kényszerből megszült iraki beavatkozás ellen, ma hihetetlenül szervilis. Macron elnök panaszkodik és opponál, de csak suttogva. Merz német kancellár vele szemben egyenesen kijelentette: igen hasznos, hogy Izrael állam helyettünk „elvégzi a piszkos munkát”, tehát tönkreteszi az alapvető életfeltételeket is a közel-keleti térségben.

A történet levét mi, európaiak isszuk meg. És messze nem csupán erkölcsi értelemben.

Ha Irán valóban tartósan és hatékonyan lezárja a Hormuzi-szorost, még mindig lábukon álló jemeni szövetségeseik pedig a Vörös-tenger déli bejáratát, akkor azt a kőolaj világpiaci ára fogja megszenvedni. Észak-Amerikában ez nem árt annyira: saját olajtermelésüket már Biden elnök első éve óta súlyos társadalmi áron és erőltetetten növelik. Ezzel szemben Európa eddig is vérző gazdasága a padlóra kerülhet: Von der Leyen bizottsága épp most készített terveket az orosz energiahordozók teljes kizárására – ezt követheti az Öböl-államok olaj- és gázexportjának ellehetetlenedése. Nekünk pedig egyetlenegy importőr marad, aki olyan árat kér majd termékeiért, amilyet csak akar: és lám, ez éppen az Egyesült Államok lenne.

A gazdasági érdek és az erkölcsi érzék tehát összefonódik: ha valakiknek nem érdeke a pusztító és hazugságra épülő iráni háború, az éppen Magyarország és szomszédai, akik már így is a háborús készülődés és a kereskedelmi embargók terhének legnagyobb viselői. Nekünk és minden európainak el kell kerülnünk ezt a végleges csapdát: választott vezetőinket, választott politikusainkat rá kell kényszerítenünk arra, hogy mindent tegyenek meg az őrület megállításáért, amíg nem késő. Az Irán elleni háború egyrészt újfent olyan embertelen viszonyokat szül, amelynek menekülthullámait és a megbukó rezsim nyomában feléledő iszlám radikalizmus terhét nekünk is viselnünk kell, ugyanúgy, ahogyan a benzinár emelkedését is. Felelősek vagyunk tehát azért is, hogy a helyzet ne jusson el eddig a tragédiáig.