Infláció, a jogállam gyengülése és a kizsákmányolás mértékének általános növekedése – a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció, azaz az ITUC új jelentése szerint mindezek egyszerre hatalmas mértékben vetették vissza a munkásosztály jogait Európában. 

Noha Európa továbbra is a legkevésbé represszív kontinens, ha a munkások jogairól van szó, a helyzet drámai módon romlott egy év alatt.. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (International Labor Organization – ILO) bemutatta a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció (International Trade Union Confederation – ITUC)  legújabban publikált jelentését és rangsorát. 

Ez alapján pedig úgy tűnik, évtizedek óta példátlan visszacsúszást élhet meg jogaiban szinte minden európai dolgozó.

A szervezet mint rendesen, idén is 151 országot rangsorolt listáján a munkát érintő jogok szempontjából. A jelentés pontszámot ad az országoknak 5 (legrosszabb) és 1 (legjobb) között attól függően, hogy mennyi joggal élhet egy termelésben dolgozóként részt vevő ember az adott államban. Ebben a rangsorban Európa országainak pontszáma a 2024-es 2,73-ról átlagosan 2,78-ra romlott. Az éves jelentés szerint tehát jelentős visszacsúszás volt megfigyelhető Európában az EU területén és azon kívül is.

Az áremelkedéseket nem követte a béremelések mértéke a tavalyi évben sem, de azoknak a legális eszközöknek az összessége, amellyel ebben változást lehetne elérni, egyre kevesebb.

Ezt alátámasztja a jelentés is, amely kiemelte, Magyarország pontszáma továbbra is változatlan, az 5-ös skálán 4-es, de hozzáteszik, a pontszám magyarázata a régóta fennálló „rendszerszerű munkajogsértés és kizsákmányolás az országban.” Az e téren bevezetett megszorító intézkedések sora (új Munka Törvénykönyve, rokkantsági „ellátás” a rokkantnyugdíj helyett, rabszolgatörvény, a munkaerőkölcsönzők státusza, rendszertelen munkát elősegítő szabályozás, adórendszer átalakítása, KATA-törvény) alapozta meg a lesújtó pontszám fenntartását.

Az ITUC  jelentése úgy találta, hazánkban a háromoldalú (szakszervezetek – tulajdonosok – állam) egyeztetés is ellehetetlenült, a szakszervezetek így a hivatalos keretek között nem tudják a szervezett dolgozók jogait érvényesíteni, a sztrájkjogot is súlyosan korlátozta már az Orbán–rendszer.

A jelenséget a Mérce részletesen is bemutatta Dunaújváros és a Vasmű munkásainak, a makói gumigyári dolgozóknak,a győri alumíniumfeldolgozónak, a salgótarjáni autóalkatrész-gyár munkásainak, a magyar egészségügyben dolgozók, vagy éppen a rokkantsági ellátást elveszítők példáján.

Magyarországgal azonos besorolást jellemzően az EU-n kívüli, európai államok értek el. Így 4-est, tehát a legrosszabb 5-ös előtti pontszámot kapott Észak-Macedónia és Szerbia, de Niger, Panama, Argentína és Szenegál is. Grúzia besorolását idén a jelentés ugyancsak 4-esre rontotta, az intézet szerint a Kobakhidze-kormány „külföldi ügynöktörvénye” ment át a szakszervezetekkel való konzultáció nélkül. Ugyan a jelentésben nem szerepel, de az országban uralkodó helyzetre jellemző, hogy ahogyan Szofikó Dzsaparidze, a grúziai Szolidaritási Hálózat újságíró-szervezője a Jacobin magazinban is megírta, az állásukat veszített chiaturai bányászokat nemcsak a grúz kormány jogsértései korlátozták, de még a nyugatos, ellenzéki média is hallgatott ügyükről, néhány ellenzéki megmondóember pedig egyenesen besározni igyekezett mozgalumkat.

Szerbia 4-es pontszáma mögött pedig olyan törvények állnak, amelyek a sztrájkjog mellett a gyülekezési jogot is jelentősen korlátozták az utóbbi években. 

Az összképről az ILO és az ITUC-jelentés megállapítja, Európa munkásai 2025-ben egy folyamatosan romló jogi környezetben találhatják magukat, ahol az állam és törvénykezés egyre kevésbé tartja tiszteletben korábban kiharcolt jogaikat. Emellett látványos tendencia, hogy jogsértéseik után a bíróságokon is alig, vagy egyáltalán nem tudnak érvényt szerezni igazuknak. Így közzétette, a vizsgált 151 ország 87 százalékában sérült a sztrájkjog, 45 százalékukban pedig a munkások szabad gyülekezéshez és szólásszabadsághoz való joga is.