Elsőfokú ítélet született kedden a 2019-es „becsület-napja” események után, szélsőjobboldaliak által antifasisztákkal szemben elkövetett támadás ügyében. A sértetteket képviselő Helsinki Bizottság ügyvédje szerint az ítéletben kulcsfontosságú szerepe volt a Mérce munkájának, azonban az eredményt csupán részsikernek ítélik, így másodfokon folytatódik az ügy tárgyalása.

A 6 év után, pótmagánvádas eljárásban született döntés K.V.T. elsőrendű vádlottat bűnösnek találta társtettesként elkövetett közösség elleni erőszak bűntettében és egy év szabadságvesztésre ítélte, két évre felfüggesztve. A felfüggesztés próbaidejére emellett pártfogó felügyeletét rendelte el, valamint előírta, hogy legalább 15 foglalkozásból álló, mások elfogadását célzó érzékenyítő foglalkozáson vegyen részt, amivel kapcsolatban „a gondolatvilágában megmutatkozó változásait” 8-10 oldalas írásban is dokumentálnia kell. Azonban a terhelő vallomást tevő K.F.-et, aki bűnsegédlet vádjával állt a bíróság elé, felmentették.

A bíró indoklásában elmondta, hogy az aznapi Széll Kálmán téri eseményekről készült felvételeken látható, hogy a csoporttól, amihez a vádlottak is tartoztak, olyan megnyilvánulások hangzanak el az antifasiszta ellentüntetők felé, amiből egyértelműen kiderül a szembenállásuk. Később, a 4-6-os villamoson készült felvételeken az is látszik, hogy

„fokozott izgalmi állapotba kerültek attól, hogy láttak közlekedni valakiket az ablakból, akik számukra érdekesek voltak, és felkeltették a vágyat bennük, hogy találkozzanak.”

A bíróság szerint ez is azt bizonyítja, hogy nem ad hoc támadás történt, hanem a konkrét „antifa csoport” felkutatásának és megtalálásának szándékával szálltak le. Ezen felül K.F. vallomásából is kiderül, hogy pontosan tudták, kik a csoport tagjai, mit képviselnek – így a közösség elleni erőszak (más néven gyűlölet-bűncselekmény) tényállását egyértelműen megállapíthatónak találta.

A bíró reagált az elsőrendű vádlott ügyvédjének hétfői perbeszédében elhangzottakra is, amiben azzal érvelt, hogy a bíróság indokolatlanul fogadott el az eljárás során benyújtott bizonyítékokat, és azt is kifogásolta, hogy a vád módosult, rablásról közösség elleni erőszak bűntettére. A bírónő elmondta, hogy mivel pótmagánvádas eljárásban a vádló az ügyészség szerepkörét tölti be, így ezekre megvan a lehetősége.

A bíró egyes bizonyítékokat kirekesztett, így a másodrendű vádlott által adott második tanúvallomást, amiben a véleménye szerint a rendőrség szabálysértő módon tett rávezető kérdéseket. Azonban a K.F. által első alkalommal tett tanúvallomás éppen elegendő volt az indoklás szerint arra, hogy bizonyítsa, K.V.T. részt vett az erőszakos cselekményben. A védelem a korábbiakban több alkalommal is igyekezett K.F.-et megbízhatatlanként beállítani, tanúvallomásait teljesen kirekeszteni a bizonyítékok közül, azonban a bíró szerint, mivel az első vallomásban minden egyéb elem megfelelt a valóságnak,

nem merül fel indok a támadással kapcsolatos részek kétségbe vonására.

Azt is életszerűnek ítélték, hogy ugyan 7 fős csoportot sikerült azonosítani a felvételeken, csupán 3 támadót említettek a sértettek, hiszen az, akit megtámadnak ilyenkor arra koncentrál, aki közvetlenül nekiront – előfordul, hogy a messzebb álló tagokat ilyenkor nem veszik észre. Ezt erősíti meg, hogy a tanúvallomásában is arról számolt be a másodrendű vádlott, hogy a csoportból hárman kiváltak, támadtak és vették el a zászlókat. A három fő (amit a védelem sem vont kétségbe) pedig éppen elegendő a csoportosan elkövetettség tényállásához.

A másodrendű vádlottal kapcsolatban a bíróság nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy bűnsegédként részt vett volna a támadásban.

K.F. a vallomásaiban következetesen állította, hogy a támadás pillanatában hátrébb állt, azonban azt megelőzően és követően is együtt mozgott a csoporttal, és később ő is a zászlókkal fotózkodók között volt. Az ítélethirdetés során a bíró úgy fogalmazott:

„Nem azt állapította meg a bíróság, hogy nem követte el a bűncselekményt, de nem merült fel elegendő bizonyíték a bűnsegédi magatartásra.”

Az ítélet egyik különlegessége, hogy a bíróság egyetértett a pótmagánvádló indítványával a pártfogó kirendelésével és a magatartási szabály meghatározásával – vagyis az érzékenyítő foglalkozáson való kötelező részvétellel.

„A bíróság itt figyelemmel volt arra, amit az elsőrendű vádlott az utolsó szó jogán elmondott, miszerint ő »részt vett és mindig is részt fog venni ezen a kitörés napi rendezvényen«.”

Az ítélethirdetést követően Mák Viktor és jogi képviselője jelezték fellebbezési szándékukat, az elsőrendű vádlottal szemben a büntetés súlyosbítása, a másodrendű vádlott esetében a büntetés kiszabása érdekében.

„Ez egy erős visszajelzés arra, hogy igazunk volt, hogy megtörtént a támadás, és annak lettek következményei. A felmentés miatt csalódottak vagyunk, emiatt fellebbezünk. Remélem, hogy az ügyünk precedenst teremt, és másokat is bíztathat arra, hogy ne hagyják annyiban”

– kommentálta az ítéletet lapunknak Mák. Hozzátette, az ítélet azt is visszaigazolta, hogy megérte a hat éven keresztül belefektetett rengeteg munka a Helsinki Bizottság és a sértettek részéről. De azt elszomorító látleletnek tartja, hogy milyen sok segítségre, milyen aktív szerepre volt szükség a részükről ahhoz, hogy eljussanak idáig.

„Mi erre ebben a helyzetben képesek voltunk, de rengeteg ember ma Magyarországon nem az, és ez szomorú.”

Ivány Borbála, a Helsinki Bizottság jogásza, Mák jogi képviselője lapunknak úgy fogalmazott, az ítélet egy részsiker, egy eredmény, ami megmutatja, hogy nem lehet megúszni azt, ha valaki másokat az utcán bántalmaz, és erre kellő bizonyítékok állnak rendelkezésre.

„Ez egy figyelemfelhívás a rendőrség és az ügyészség számára is, hogy kellő alapossággal kell nyomozni, nem lehet elengedni ügyeket, amikor már a kezdeti szakaszban nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy bűncselekmény történt, és még azt is tudjuk, hogy kik az elkövetők”

– fogalmazott az ügyvéd. Szerinte a bíróság a szóbeli indoklásában azt is megerősítette, hogy a cselekményben résztvevő hétfős csoportból legalább hárman, K.V. mellett még ketten felelősek a támadásért. Mivel közülük még egy főt nagy bizonyossággal sikerült beazonosítaniuk, már a rendőrséghez is fordultak – hiszen úgy látják, hogy itt még van feladata a hatóságoknak.

„A Mérce felvételeinek kulcsfontosságú szerepe volt az ügyben, hiszen az alapján sikerült beazonosítani, hogy a vádlottak kikkel mozogtak együtt, így kikkel követhették el a cselekményt. Erre vonatkozóan semmilyen adat nem állt rendelkezésre korábban. De a Mérce felvétele alapján további elkövetőket is sikerült név szerint beazonosítanunk”

– mondta el Ivány.

A 2019-es „becsület napján” készült élő felvételünk segített a bíróságnak abban, hogy a későbbi felvételeken egyedi ruházatuk alapján pontosan nyomon lehessen követni a csoportot, illetve azonosítani lehessen a vádlottakat, hiszen a bírónak nem volt elegendő az egyikük tanúvallomása az ítélethez. És lapunk közvetítése nyomán sikerült bizonyítani azt is, hogy a cselekmény nem puszta garázdaság, hanem gyűlölet-bűncselekmény volt, mivel a felvételekből egyértelműen kiderült, hogy a vádlottak egy szélsőséges rendezvényen vettek részt, ilyen csoport tagjai, akik előítélettel viseltetnek a sértetti csoporttal szemben.

„A videók nélkül nem tudtuk volna ezt a munkát elvégezni és ezt az eseménysort ilyen pontossággal rekonstruálni, és nem vonták volna felelősségre az elkövetőket. Ezek a bizonyítékok egyébként a rendőrségnek is rendelkezésére álltak volna”

– tette hozzá. Ivány szerint a hasonló ügyeknél kiemelten fontos a nyilvánosság szerepe, hiszen a magyar hatóságok helyett adhat támogatást és erőt azok számára, akik demokratikus véleményüket szeretnék kinyilvánítani, és elriaszthatja azokat, akik ezzel szemben erőszakosan lépnének fel.

Ivány szerint a bíróság azzal, hogy érzékenyítő foglalkozásokon való részvételt is előírt az ítéletében, tulajdonképpen kimondta, hogy a vádlottak előítéletes, szélsőséges beállítottsága olyasmi, amin változtatni szükséges. Azok az eszmék amelyek nevében ezek az emberek megverték a sértetteket, nem elfogadhatóak, nem demokratikusak, emiatt a vádlottak fejlesztésére van szükség – ez fontos üzenet hordoz a bíróságok számára is, hogy lehet és kell is ilyen döntést hozni.

Mivel úgy vélik, hogy a másodrendű vádlott igenis nyújtott pszichés támogatást a bűncselekmény elkövetőinek, valamint az elsőrendű vádlott ítéletéből hiányolnak további magatartási előírásokat, másodfokon folytatódik az ügy tárgyalása, aminek várhatóan a jövő év elején lehet leghamarabb eredménye.