Hat éves huzavona, ügyészségi és rendőri bakik, humoros tárgyalótermi jelenetek és a fizika törvényeit kétségbevonó védői érvelések után elsőfokú ítélet születhet a 2019-ben antifasiszta fiatalokkal szemben elkövetett támadás ügyében. A Bambi presszó előtt, a kitörés napi neonáci felvonulást követően történt, ellentüntetőkkel szembeni erőszak ügyében a sértettek pótmagánvádas eljárásban próbálnak igazuknak érvényt szerezni.

A vallomás kevés

2019-ben, az akkor már sokadik alkalommal megtartott „Becsület-napi” „megemlékezéseket” követően a II. kerületi Frankel Leó úton található Bambi presszó előtt hét sötétruhás támadt egy magyar és külföldi diákokból álló ellentüntetői csoportra. Egyiküket többször megütötték és földre lökték. A támadás során elvették a náluk lévő szivárványos és a Szabad Egyetem logóját ábrázoló zászlókat. Ezekkel később a szélsőjobboldali támadók pózoltak is, amit a kormányközeli Bede Zsolt által vezetett Vadhajtások portálon közzé is tettek a következő szöveggel:

„Itt az első figyelmeztetésünk!”

Az alig néhány másodpercig tartó támadás során egy magyar diákot, Mák Viktort fülvérzésig ütlegeltek. Mák a korántsem könnyen bíróság elé kerülő ügyben pótmagánvádlóként a tanúk padján 2023-ban, négy évvel a támadás után, a térfigyelő kamerák felvételeivel megegyezően foglalta össze az eseményeket. Barátaival a Széll Kálmán téri demonstrációt követően indultak a Frankel Leó utcába. A rendőrök, mivel maguk is tisztában vannak vele, hogy a hasonló atrocitások nem a tüntetések helyszínén és idejében, hanem később érhetik az ellentüntetőket, egy darabig el is kísérték őket. A Bambi presszóhoz érkezve azonban a kíséret már hátramaradt.

„Azt észleltem, hogy egy kisebb csoport várt ránk ott. A támadást nem előzte meg semmilyen szóbeli provokáció, sem tőlünk, sem a támadóktól. Ez egy szándékos, szervezett akciónak tűnt és nagyon gyors volt. Én azt észleltem, hogy egy fiatal férfi odalép hozzám és elkezd az öklével verni. Az első reakcióm az volt, hogy ez biztos egy rablás, a telefonom és a pénztárcám érdekli őket. Amikor vége lett az ütlegelésnek meg is lepődtem, hogy ezek nálam maradtak. Közben kiabálaltak és egyértelmű volt, hogy a zászlók megszerzése motiválta őket, mert többször elhangzott, hogy »a zászlókat, a zászlókat«. Miután a többiektől megszerezték ezeket, elmenekültek a helyszínről. A rendőrség nem sokkal később megjelent, hívtak erősítést, felvették az adatainkat, és mi elmondtuk az eseményeket.”

A rendőrség nyomozásba kezdett. Nem sokkal később névtelen telefonos bejelentés alapján két férfit beidéztek kihallgatásra – csak egyiküket gyanúsították, másikukat tanúként hallgatták meg. Utóbbi, K.F. a rendőrségnek adott vallomásában elismerte, hogy ő és K.V.T. jelen voltak a támadásnál, de ő nem vett részt a bántalmazásban, viszont az általa elmondottak alapján a társa lehetett az egyik, aki ütött.

A rendőrség így vádemelési javaslattal küldte tovább az ügyet az ügyészségnek.

De a támadásban való részvételről szóló vallomások és számos felvétel, köztük a támadók által igénybe vett 6-os villamoson, egy, a Bambi presszó közelében található üzlethelyiségnél, valamint több másik köztéri kamera által rögzített videó, nem voltak elegek. Miközben azt láthatjuk, hogy máskor egy lájk és egy minimálisan hasonló kabát elég lehet akár hetekig tartó letartóztatáshoz, addig

ez esetben az ügyészség „minden kétséget kizáróan” nem találta bizonyíthatónak a két férfi bűnrészességét, így megszüntették az eljárást.

Ivány Borbála, a sértetteket képviselő Helsinki Bizottság jogásza ezzel kapcsolatban lapunknak úgy nyilatkozott:

„Az ügyészségnek ez nem is feladata, neki csupán magas valószínűséggel kell bizonyítania, hogy az elkövetők kik voltak és mit tettek. Nem feladata átvenni a bíróság szerepét. De ugyanezt látjuk rendőri bántalmazással és börtönbéli bántalmazással kapcsolatos ügyeknél is: sokszor kétséget kizáró bizonyosság kell az ügyészségnek ahhoz, hogy vádat emeljen.”

Az ügyvéd hozzátette azt is, hogy az ügyészség azután döntött így, hogy a sértettek nem tudták azonosítani a támadóikat akkor, amikor a rendőrség eléjük rakott egy több száz fotóból álló tablót, és ruhájukról azt állították, hogy fekete, holott voltak akik sötétkék farmerban voltak.

A sértettek az ügy ejtésével szemben panaszt tettek, amit az ügyészség elutasított – így nem maradt más lehetőségük, mint pótmagánvádlókként igazságszolgaltatás elé citálni a támadókat. A pótmagánvádas eljárás már több mint 3 évvel az eset után, 2022 végén indulhatott el – közelről sem zökkenőmentesen.

Bírósági esetlenségek sorozata

Ivány elmondása szerint az első, az ügyet nyújtó esemény az volt, hogy a másodrendű vádlott mellé nem rendeltek ki jogi képviselőt – miközben egy ilyen, akár 10-15 év szabadságvesztéssel is sújtható, súlyos bűncselekmény esetében ennek meg kellett volna történnie. Ennek hiányában az előkészítő ülést meg kellett ismételni.

Komikus jelenetek játszódtak le az ügy tavaly júniusában tartott egyik tárgyalásán is, ahol a felek és a sajtó képviselői azt nézhették végig, hogy a bíróság számára technikailag gondot jelent a rendőrség által kiadott, bizonyító erejű videófelvételek levetítése. Azokat végül sem az épületben dolgozó szakemberek, sem az ügyvédek közreműködésével nem lehetett megtekinteni.

A rendőrségi nyomozás hanyagságára világít rá az, hogy miután hónapokkal később, tavaly szeptemberben, illetve hat évvel az eredeti eset után, idén márciusban végre sikerült megtekinteni a videókat, kiderült, hogy a támadást közvetlenül megelőzően és azt követően is azonosítani lehet a hétfős csoport tagjait, de ezt a nyomozati anyagban nem rögzítették. Arra, hogy pl.

a sértetteket a villamosról nem öten, hanem heten követik, a tárgyalóteremben összegyűltek közös, hangos számolásával sikerült fényt deríteni.

A támadók a felvételek tanúsága szerint is a következő útvonalat tették meg: hatos villamoson haladtak (a járműről vették észre a sértetteket) a Margit híd budai hídfő megállóig, ahonnan a Bambi presszóhoz mentek, majd egy háromszöget rajzolva visszatértek a Margit híd hévmegállóhoz. A háromszög három sarkánál (a 6-os villamoson, a Bambi presszó közelében található üzletek előtt, valamint a Hév aluljáróban) találhatóak a csoportot rögzítő kamerák – magát a támadást azonban egyetlen eszköz sem vette fel.

A felvételek mindegyikén bezonosítható a társaság, így azt biztosan állíthatjuk, hogy ezt az utat a képeken rögzított időpontok között bejárták. De egy ponton még ez is vitatásra került.

Téridő-ugró védelem és történelemóra

Az utolsó, idén márciusban tartott tárgyalási alkalommal előkerült egy furcsa érvelés a védelem részéről. Miután a 2019-es „becsület-napja” rendezvényeken készült fényképek és a videók összehasonlításával a sértetteknek többnyire sikerült azonosságot mutatnia a vádlottak és a felvételeken látható csoport tagjai között, a vádlottak ügyvédje (aki ez alkalommal egy helyettes és nem az eseménnyel kapcsolatos perekben több esetben is a szélsőjobboldaliakat védő ügyvéd volt – róla később) azt az állítást tette, hogy az említett távolságokat nem lehet a pótmagánvádlók által említett idő alatt megtenni.

Mivel azonban ennek ellenkezőjét felvételek bizonyítják, így az egyetlen ésszerű magyarázat a téridőben keletkező féreglyukon keresztül történő utazás lehet. A logikai bukfenc nem lett szóvá téve a tárgyaláson.

A vádlottak ügyvédje képviselte 2022-ben a „Becsület napja” kapcsán tartott, háborús bűntetteket elkövető, náci kollaboráns – és egyenesen náci – katonákat mosdató események szervezőit akkor is, amikor a rendőrség megtiltotta ezeket. Az ügyben a Kúria precedens értékű ítéletet hozott az események tiltásáról. Így nem meglepő, hogy az ügyvéd egy másik, ezúttal a fizika törvényeit nem meghazudtoló tárgyalási alkalommal magából kikelve, az asztalt csapkodva tartott történelemórát a magyarországi második világháborús eseményekkel egyébként egyértelműen tisztában lévő magyar és külföldi sértetteknek.

Miután egyikük, egy belga állampolgárságú tanú, arra a kérdésre, hogy „miről emlékeznek meg a felvonulók a becsület napján” részletesen ismertette az 1945-ös kitörést, azt, hogy a világháború utolsó napjaiban hogyan próbáltak meg német és magyar katonák a budai hegyek felé menekülve kitörni a Vörös Hadsereg ostromgyűrűjéből, a vádlottak képviselője a fenti hevességgel utasította a tolmácsot, hogy tudassa a tanúval:

„40 ezer ember halt meg a kitörés közben, és ő magyarként személyes sértésnek éli meg, hogy a becsület napját neonáci mozgalmakkal hozzák összefüggésbe.”

A védő állításával szemben a valós számokról és a kitörés valódi indokairól itt írtunk részletesen.

De bármilyen viccesnek is tűnhet az ügy tárgyalása, a sértett felek és a társadalom szempontjából a szó szoros értelmében véresen komoly. Hiszen arról szól, hogy szélsőjobboldali csoportok büntetlenül bántalmazhatnak-e az – azóta a Kúria által is tiltott – eseményekkel szemben békésen tüntető embereket.

Miért szán valaki 6+ évet erre az életéből?

A pótmagánvádlók a két vádlottra különös, de a hazai gyakorlatban nem ismeretlen büntetési tételeket kértek: ha az elsőrendű vádlott K. V. T. és a másodrendű vádlott K. F. beismerik a bűnösségüket, akkor ugyan a legenyhébb, 2 év börtönbüntetést kapjanak, 4, illetve 2,5 évre felfüggesztve, és kötelezze őket a bíróság a Holokauszt Emlékközpontban egy 180 perces foglalkozáson való részvételre, melyről 500 szavas beszámolót kell készíteniük. 

Mivel azonban nem ismerték be bűnösségüket, így, ha elítélik őket ennél jóval jelentősebb büntetésre is számíthatnak – bár az kérdéses, hogy az ügy lezárulásának idején ez mit fog jelenteni.

Hiszen a hétfői, április 28-i ítélet csupán az elsőfokú, nem jogerős döntés lesz, mivel az egyik, vagy másik fél szinte biztosan fellebbezni fog. Így az ügy másodfokon ismét akár évekig is húzódhat.

Miközben önmagában az nem kirívó, hogy egy pótmagánvádas ügy ilyen hosszan húzódjon, addig Ivány szerint az tény, hogy ennyi idő alatt egy ügy veszít a jelentőségéből. De a jogász úgy véli, hogy ha 2019-ben ebben az ügyben alaposan járnak el a hatóságok, tehát a gyűlölet-bűncselekményeket megillető komolysággal kezelik, az visszatartó erejű lehetett volna az elmúlt években történt hasonló cselekmények elkövetőinek.

„Az, hogy megszüntetgetik az eljárást, meg pótmagánvádra kell menni, nem a sértettek védelmét vagy támogatását jelzi. És ezért is fontos ez az ügy. Hogy ne kelljen a gondolataim, vagy védett csoportba való tartozásom miatt félnem attól, hogy megtámadnak – utána pedig ne kelljen azt éreznem, hogy védtelen vagyok, mert a magyar hatóságok magamra hagynak.”

Többek között ezért is fordultak a strasbourgi bírósághoz, hogy annak segítségét kérjék az ügy egy másik aspektusában. Hisz ha egyértelműen hét tettestárs látható a kamerafelvételeken, akkor miért csupán ketten állnak a vádlottak padján, miközben több, a rendőrség birtokát is megjáró videón egyértelműen kivehetők az elkövetők, az újabb felvételeken pedig az arcuk?

„Mi azonosítottunk további elkövetőket, a rendőrség pedig ezt egyáltalán nem vette figyelembe. A strasbourgi bíróság előírása, hogy a gyűlölet-bűncselekményeket különös figyelemmel és nagy alapossággal kell nyomozni. Nyilván nem azt mondja, hogy meg kell állapítani bárki bűnösségét, de az igen hogy tisztességesen kell nyomozni. Ez szerintünk nem történt meg.”

Ivány szerint ez szintén akár 10 évig is húzódhat és ha a végén megállapítja majd, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezményt sértve járt el a magyar hatóság, az államnak jóvátételt kell fizetniük a sértetteknek.

„Amikor az ügyészség ejtette az ügyet, akkor lett volna egy természetes pont, ahol azt mondhattuk volna, hogy akkor nem foglalkozunk ezzel, nem a mi dolgunk. Volt egy morális dilemmánk is, hogy akarunk-e aktív szerepet vállalni abban, hogy ezeket az emberek esetleg börtönbe küldik. Végül úgy döntöttünk, hogy szeretnénk élni a pótmagánvád lehetőségével, mert hiszünk azokban az értékekben, amelyek miatt tüntettünk is aznap”

– mondta Mák Viktor lapunk megkeresésére arról, hogy civilként, saját kontóra miért vállal valaki ilyen hosszú pereskedést. A strasbourgi perrel kapcsolatban fontosnak tartotta kiemelni, hogy az olyan körülöttünk lévő intézményeket, mint a bíróság, a rendőrség vagy az ügyészség nagyon nehéz felépíteni, de nagyon könnyű lerombolni.

És ezt a rombolási tendenciát látjuk világszerte.

„Persze ezek az intézmények nem tökéletesek, nem szeretném establishment párti figuraként pozícionálni magam, de ha nem fogadjuk el, hogy vannak szabályok, és nem vesszük komolyan őket, az nem jó. Vegyük komolyan, hogy vannak szabályok, törvények, és a cselekvéseknek vannak következményei. Az is gond, hogyha mi, vagy a Helsinki nem állunk bele az ilyesmikbe. Mert akkor átadjuk ezt a teret, annyival egyszerűbb lesz a szélsőjobboldal dolga. És nincsenek tévhiteim azzal kapcsolatban, hogy ezzel fogjuk megállítani őket, de azt gondolom, hogy ugyanazok az értékek, amelyek arra motiváltak, hogy kimenjek oda 26 évesen, azok motiválnak most is, hogy máshogyan, de küzdjek a szélsőjobboldal térnyerése ellen.”