Felszabadító, friss, közösségépítő, és kézbe tudod venni, mi az? Pont egy éve beszélgettünk Petrával és Mirjanával, akik egyszerre zine-alkotók, fesztivál- és közösségszervezők. Mindketten az animáció területéről jönnek, bár Petra, aki az Ukmukfukk Zinefeszt egyik alapítója, már inkább képregénykészítőnek tartja magát. A zine-ek alternatív kiadványok, szabadabbak, demokratikusabbak, mint a szigorú könyvkiadás – témáikban, felépítésükben, kinézetükben is. Lehetnek bennük grafikák – a fesztivál inkább ezekre fókuszál –, kollázsok, de versek, kiáltványok, cikkek is. Egyébként szorosan összefonódnak a feminista mozgalmakkal: a lázadás megújuló terepei voltak, sokszor pedig az alapvető egészségügyi információk közvetítői is.

„Tényleg bármit el tudsz mesélni benne, és akárhogyan. És amíg mondjuk egy animációs filmet alapesetben másfél-két évig csiszolsz, egy zine-t össze lehet rakni napok alatt, emiatt is tud ennyire friss vagy spontán lenni. Van, amit nem is írnánk bele másba, csak egy zine-be.”

„Igen, teljesen cenzúrázatlanul alkothatsz, készülnek így bevállalós dolgok, de közben lehetőséget ad arra is, hogy kicsit elrejtőzz, ha szeretnél.”

Persze vannak alkotók, akik aprólékosan kidolgozzák egy zine minden részletét, de éppen a választási lehetőség a lényeg – készülhet zine profi nyomdában, de otthon is. Az egyik leginspirálóbb mód persze az, ha közösen csinálják őket.

„A zine-kultúrának fontos eleme a zinekészítő műhely, ahol összegyűlünk mondjuk húszan, és egy téma mentén mindenki bele tudja tenni az egyéni meglátásait egy közös kiadványba. A zine persze önkifejezés, de még ha egyedül is dolgozol, megtalálhatod a közösségedet azáltal, hogy kiállsz a zine-eddel, és látod, hogy ki az, akit érdekel, aki megveszi vagy olvassa, és beszélgethettek. Kifejezetten közösségépítő szerepe van.”

Az eleinte szűk közösség a fesztivál 2016-os alapítása óta megsokszorozódott, részben annak köszönhetően, hogy régóta tudatosan nyitnak az amatőrök felé. Az ő támogatásukra indult a tavalyi évben az Open Door közösségi asztal (azaz terem) a fesztiválon, idén pedig külföldiek is küldtek postán kiadványokat:

„Volt egy Németországban élő fiú, aki direkt olyan országokba küldte az LMBTQ+ témájú zine-jeit, ahol befóliázzák az ilyen könyveket, mert »tiltott« tartalom. Egy lány pedig Kínából juttatott el hozzánk illegálisan nyomtatott zine-eket, mert ott nem mentek át a cenzúrán, és azt gondolta, hogy itt hátha eladhatja őket.”

„A zine-közösségek egyébként nagyon összetartóak, igazából szerte a világon. Szájról szájra terjed az is, hogy mik a jó fesztiválok. A Covid óta kevesebbet utazunk külföldre, de idén például Ljubljanába hívtak meg minket az ottani Tinta Fesztiválra, hogy az Ukmukfukk mutatkozzon be. Lesz workshop, előadás, kiállítás.”

Mirjana leginkább gépekről, robotokról készít színes, vicces zine-eket, és mostanában Ország Lili áramkörfestményei foglalkoztatják. Petra pedig az emberi lélek rejtelmeiről rajzol képregényeket, rá legutóbb Kemény Lili Nem c. regénye tett nagy hatást, olvasása közben újraélte egyetemi éveit, a művészeti egyetemek árnyoldalait és örömeit. Amire mindenkit bátorítanak: ha valami megmozgat benneteket, csináljatok róla (közösen) zine-t, jelentkezzetek vele a jövő évi fesztiválra, találkozzatok egymással! Addig is inspirációért érdemes a magyar kiadókat megnézni (BP-Zines, Hurrikan Press, Deposit, aula co, innen, YMY LAP…) vagy a nemzetközi online archívumokat böngészni!:)