Egy hete felháborodás tárgya a kormány uralta médiában egy megszólalás, amit az európai néppárti, Tisza-frakciós EP-képviselő, Kollár Kinga április 7-én, az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságában mondott el. Kollár röviden értékelte a még az előző EP-ciklusban – részben németországi zöldpárti, részben magyarországi momentumos kezdeményezésre – bevezetett, úgynevezett „jogállamisági mechanizmust”. Ez az a feltételrendszer, amely alapján Orbán Viktor kormánya számára még 2021-ben korlátozták a hozzáférést egyes kohéziós alapokhoz és a koronavírus-helyreállítási EU-s forrásokhoz.

Kollár a következőket mondta el :

„A téma a jogállamisággal kapcsolatos kondicionalitási eljárás hatékonysága. Magyarként azt kell mondanom, hogy nagyon hatásosnak bizonyult a jogállamisági mechanizmus. Mert körülbelül 21 milliárd eurónyi forrást felfüggesztettek, ebből pedig több mint 1 milliárd eurót már el is vesztettek a magyarok.

Ez komolyan befolyásolja a magyar állam működését, mert az állam nem tud költeni az infrastruktúrára, nem tudja támogatni a magyar gazdaságot, és az alapvető szociális szolgáltatásokat sem tudja biztosítani az emberek számára. Csak pár példát hadd hozzak.

A helyreállítási alap forrásaiból 50 kórházat lehetett volna felújítani, de ez nem történt meg. A vasúti hálózat állapota tragikus Magyarországon, egyes vonalakon 170 évvel ezelőtti sebességgel közlekednek a vonatok. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a kondicionalitási szabályozás igenis komoly hatást gyakorolt a magyarok mindennapi életére.”

Majd még hozzátette:

„Politikailag viszont nem vagyok ennyire biztos ebben, mert a folyamat elvezetett a társadalom radikális polarizálódásához. Az egyik előttem felszólaló azt mondta, nem volt politikai ellenreakció. Szerintem viszont volt. […] A dolog pozitív oldala, hogy a magyarok romló életszínvonala erősíti az ellenzéket. Én ilyen értelemben nagyon pozitívan tekintek a 2026-os választásra.”

Muszáj volt csaknem az egész, amúgy rövid felszólalást itt is közölni, a 444.hu fordítása nyomán, hiszen a zavar a fejekben ennek kapcsán teljes. Az Origo, MTVA és társszervezeteik a felszólalás nagyjából felét közlik, míg a Fidesz-kritikus média és Magyar Péter, valamint maga Kollár is hangsúlyozzák, a felszólalás egésze arról szólt, hogy ellenzékiként, önérdekből az EU-s megszorítás és forrásvisszatartás akár tetszhetne is nekik, mert az ország romló oktatási, egészségügyi és egyre inkább elhanyagolt tömegközlekedési helyzete az ellenzéknek kedvez – de ez mégsem tetszik nekik, mert

Magyar és képviselőtársai már 2024 tavasza óta hangsúlyozzák, ők „visszaszereznék az EU-s forrásokat” az országnak, ha kormányra kerülnek.

Mindezek ellenére Kollár nem mint politikus, hanem mint rutinos euro-bürokrata beszélt arról, hogy a magyar gazdaságból, a mindennapi életből hiányzó források valójában politikai eszközök az EU vezetése által nem kedvelt magyar politikai berendezkedés ellen – ez pedig mindenképpen új, a jogállamisági mechanizmus eddigi támogatói inkább az Orbán-rezsim által be nem tartott jogi normákra hivatkoztak eddig.

Nem zavartatva magát a tényektől, Orbán Viktor a megszólalásra úgy reagált, mintha Kollár Kinga örülne az egésznek, hiszen milyen jó ellenzéki pártként vezetni a felmérést amiatt, hogy a magyar állampolgárok szenvednek.

Egészen pontosan azt írta válaszul: „A képviselőket azért küldték az emberek az Európai Parlamentbe, hogy a magyarok érdekeiért dolgozzanak. Ma lelepleződött, hogy a Tisza párt képviselői a magyarok ellen dolgoznak. Akik a magyarok ellen dolgoznak Brüsszelben, tűnjenek a magyar közéletből!”

Tehát Orbán szerint felháborító, egyben pedig lényegében „magyarellenes” is, ami történt. Ha a miniszterelnöknek igaza lenne, rossz hírünk van a számára: magyarellenes és brüsszeli bürokrata elemeket rejtegetett az államapparátusában!

Kollár Kinga viszonylag ismeretlenül tűnt fel a nagypolitika első vonalában, így megbocsátható, ha valaki nem tudja, hogy integrációs és jogász „szakemberként” 2003 óta vesz részt Magyarország európai uniós csatlakozásának, majd a tagság 2004-es szentesítése után a „felzárkóztató” pénzek szétosztásának és lehívásának kidolgozásában.

Ha hivatalos életrajzát – úgymond – az orbáni propaganda nyelvére akarnának lefordítani, akkor nyilván minden origós vagy Rogán titkárságán dolgozó munkatárs számára cikkírásra ingerlő részlet, hogy karrierjét még a Medgyessy-Gyurcsány érában kezdte el. Kevésbé lelkesítő lehet viszont számukra, hogy Kollár karrierje valójában 2010 után indult el, előbb a Gazdasági Versenyhivatalban, majd 2014-től a Trócsányi László irányítása alatt álló Igazságügyi Minisztériumban vezette az EU-s hivatalnoki pályát megnyitó versenyvizsgák lebonyolítását, ezt követően kezdett el a brüsszeli, központi apparátusban dolgozni. 

Ha igaz, hogy Kollár a nehezményezett módon megismerkedett a megszorítások és a magyar állam leépítésének politikailag gyümölcsöző következményeivel és az EU politikai „soft powerjével”, akkor erre nem más, hanem éppen a NER és az akkor még néppárti tag Fidesz alkotta kormány nyújtott neki lehetőséget.

De mint ahogy arra Magyar sem felejtett el emlékeztetni – és ahogyan azt a Mérce is megírta már 2018-ban —, 2006-ban, a rendőrattak után Orbán Viktor volt az, akinek az eszébe jutott: a Gyurcsány-kormányt el kell vágni az uniós pénzzuhatagtól. Ennek a véleményének az Európai Néppárt akkori frakcióülésén erőteljesen hangot is adott. A súlyos rendőri brutalitás és más emberi jogsértések után, amiket az MSZP-SZDSZ kormány követett el Orbán az emberi jogokra hivatkozott, továbbá a kommunizmus ártó szellemére, korrupcióra meg még csak a jó ég tudja mire.

A lényeg: külföldön, Brüsszelben, a bürokrata és „globalista” Európai Néppárt főkorifeusai előtt árulkodott és verte az asztalt.

Orbán eljárását akkor Dobolyi Alexandra MSZP-s EP-képviselő kérte ki magának, jóformán ugyanazokkal a szavakkal élve, amiket Orbán Viktor pénteken reggel használt::

„mindenki számára világos, hogy az Európai Unió nem egy kormányt támogat, hanem egy országot, s minden olyan kezdeményezés, amely az ellen irányul, hogy az EU az adott országot támogassa, borzasztóan rosszat tesz nekünk.”

Valahogyan a magyar ellenzék vezérének akkor is az volt az első gondolata, hogy ellenfelétől az EU zárjon el minden pénzt, és valahogyan ezt az ötletet az épp ügyeletes kormány-rendszer főemberei nyilván nem ellenük, hanem a teljes ország (időközben: a teljes nemzet) elleni támadásként értelmezték.

De a helyzet még rosszabb ennél. Ugyanis a 2008-as válság óta Magyarország kormányainak és az EU felsőbb szerveinek egyetlen megoldása az állam különböző szolgáltatásainak visszavágása:  ebben pedig a látszat ellenére minden oldal partner is volt.

A 2002-2010 közötti  visszavágásokról és megszorításokról már minden 20 évnél idősebb magyar tud a kormánymédiának köszönhetően. De az akkor még a Néppártot erősítő Fidesz is erősen kezdett 2010 után: elkezdte még erősebben visszavágni az oktatásra és kultúrára szánt állami pénzt, 2012-ben az akkori nemzeti össztermék mintegy 2,5 százalékát jelentő visszavágást jelentett be. Ennek a politikának persze 2012-vel nem szakadt vége, a klasszikus családi pótlék összegét azóta sem emelték meg: 2008 óta maradt az egy gyerek után járó 12 200 forint, két gyerek után 13 300, további gyerekek után pedig 16 ezer forint. A CSOK-kal és egyéb juttatásokkal szemben pedig ez lenne az egyetlen mindenkire, kivétel nélkül vonatkozó juttatás.

Eközben a társasági adó Magyarországon a gazdagoknak kedvező módon példátlanul alacsony és egykulcsos, az állam a bevételeket pedig főként a kispénzűeket terhelő ÁFA-n keresztül szedi be azóta is.

Mindez persze Orbán Viktor szerint nem megszorítás, mint ahogy az újabb, 2020 óta tartó válság idején megvágott TB-jogosultság, és a 2022-es, 130 pontos, állami szolgáltatásokat visszavágó és terheket megemlő program sem az…

Eközben az EU „nagyban” játszott: a megszorítópolitika és az eurózóna politikai eszközök voltak Görögország, Spanyolország, Olaszország, Írország „megregulázására” és alávetésére is 2010 és 2015 között. Ennek során a válság árát az azt előidéző tőkével szemben sikeresen megfizettették ezeknek az országoknak a dolgozóival.

És hiába veszett össze időközben Orbán pártja a megszorítópolitika európai éllovasával, ebben a Néppárt tagszervezetei és a Fidesz között teljes gazdasági konszenzus uralkodik mind a mai napig.

Ahogyan abban is, hogy a GDP egyre nagyobb százalékát kell a hadiipar „fejlesztésére” és fegyverkezésre költeni. A Néppárt egyetlen és fő kritikája Magyarországgal szemben pedig az, hogy energia- és biztonságpolitikájában nem csupán a nyugatra, hanem Kínára és az oroszokra is hagyatkozik, megkérdőjelezve ezzel a washingtoni-brüsszeli konszenzust.

Amit viszont a javakat megtermelő és adókat is befizető, dolgozó osztálytól Európában kisajtolnak, az mind Orbán rendszerében, mind az EU bürokratikus egységében a pénzpiacokra kerül, és az eddigi működés alapján bizonyos, hogy soha többé nem jelenik meg azokban az állami alrendszerekben, ahonnan egyszer kivonták őket. 

Világos tehát: a jogállamisági mechanizmust nyíltan politikai nyomásgyakorlásként leíró Kollár Kinga és Orbán Viktor ugyanarról az oldalról, a megszorításokat évekig bunkósbotként használó európai jobboldalról érkeztek.

Kollár Kinga szavai tehát azért tűnhettek érzéketlennek, mert szándéka ellenére is elkottyantotta velük a valós helyzetet: az, hogy elvették Magyarországtól a fejlesztési pénzeket, nem állította meg a korrupciót, de megnövelte a kormánnyal szembeni elégedetlenséget. Nem véletlen, hogy a mechanizmus egyik kitalálója, Daniel Freund német zöld képviselő kommentárba kezdett a közösségi médiában, megemlítve, örül neki, ha a Fidesznek „fáj” a források visszatartása.

Az EU-ban és a magyar állam apparátusában 22 éve dolgozó képviselőnek mindez evidencia. Hiszen valahogyan még az uniónak sem jutott eszébe úgy küzdeni a magyar állam és jogállamiság leépítése ellen, hogy óriási, ingyenes szuperkórházat, jogsegélyszolgálatot, idősgondozó intézmények sorát építi ki ingyenes használatra, persze mindenhol óriási sárga csillagos, kék lobogóval jelezve, kik is segítenek a magyarországiaknak szorult helyzetükben.

Ahogyan még a „globalisták” elleni szabadságharc keretében sem látjuk a földből kinőni a kínai pénzből finanszírozott óriási lakótelepeket, sanghaji mintájú mágnesvasutakat és egyetemi kollégiumokat, amelyek fennen hirdetnék az új világrend nagyobb üdvösségét és igazságosságát.

Valahogy minden kormány éppen megszorításokkal küzd az éppen aktuális ellenfél ellen, miközben minden ellenfél az EU-hoz szaladna, hogy inkább az ő érdekében szorítsanak még egyet mindenkin. Micsoda, két évtizedes harmónia ez ott, ahol most látszólag mindenki ismét a „megosztottságtól” és a „szekértáborokra bomlásról” panaszkodik.