Ha a következő éveket Orbán Viktor és Magyar Péter viszálya uralja majd, kik fogják érvényesíteni a dolgozó emberek érdekeit? A Fidesz és a Tisza biztosan nem. De akkor mi tarthat ellent a dolgozók teljes kizsigerelésének? Ezt az ellenerőt csak a munkavállalók megszervezésével, azaz önszerveződéssel tudjuk felépíteni.
Ha nem akarjuk hagyni, hogy még jobban lenyomják a dolgozókat, és a következő tíz évben végképp feltöröljék velünk a padlót, ellenerőt kell építenünk. A feladat a dolgozók megszervezése, hatalmuk újjászervezése, cselekvőképességünk újjáépítése, képességeink fejlesztése, tetterőnk kibővítése.
Politikánknak vissza kell térnie a munkát ténylegesen elvégzőkhöz, újjá kell alkotnunk a dolgozók mozgalmát, újra fel kell építenünk a munkásosztály tömegszervezeteit. A tőke és az államhatalom szövetségével szemben ellenerőt, ellenhatalmat, ellenhegemóniát kell építenünk: a dolgozók egységbe kovácsolására, kollektív, szervezett erejére van szükség.
Néhány mondatban így foglalhatók össze Vivek Chibber, indiai származású kortárs amerikai marxista szociológus politikai javaslatai. Erik Olin Wright tanítványaként, Robert Brenner utódaként Chibber mélyen elkötelezett a kapitalizmus marxi hagyományú osztályelemzése, a munkásosztály (ön)szervez(őd)ése és a demokratikus szocialista osztálypolitika mellett.
A kérdés: milyen stratégiával látja mindezt kivitelezhetőnek? Milyen elméleti és gyakorlati utat lát az antikapitalista baloldal, a demokratikus szocialista politika előtt?
Az alábbiakban Vivek Chibber elmúlt másfél évtizedben kifejtett nézeteit mutatom be három részben – ez az első rész. Ebben mindenekelőtt arra összpontosítok, hogy miképpen jutott Chibber a fent jelzett álláspontra, amelyet a legteljesebben 2022-ben megjelent két könyvében fejtett ki.
Ennek a szövegnek az eredeti változata az Új Egyenlőség oldalán jelent meg.
Az Új Egyenlőség rendszeresen közöl olyan társadalom-, politika-, gazdaságelméleti írásokat, amelyek hasznos szempontokat, kereteket nyújtanak a közéleti gondolkodáshoz, vitákhoz. A lap öndefiníciója szerint „a gazdasági demokrácia alapértékeit – egyenlőség, szabadság, igazságosság és szolidaritás – képviseli”. A Mérce – az Új Egyenlőség szerkesztőivel egyeztetve, olykor szerkesztve – rendszeresen közli újra a magazin szövegeit.
Ebben a cikksorozatban Vivek Chibber indiai származású amerikai marxista szociológus elmúlt másfél évtizedben kifejtett nézeteit mutatom be három részben, a második rész az Új Egyenlőségen már megjelent, itt olvasható.
Az egyik kötet közérthető-közhasználatú könyv, amely a baloldali antikapitalista politika elméleti alapvonalait és stratégiáját vázolja fel (Confronting Capitalism: How the World Works and How to Change It). Ez a politikai cselekvés, a politikai gyakorlat számára szolgálhat stratégiai iránytűként (Szembeszállni a kapitalizmussal: Hogyan működik a világ és hogyan változtatható meg).[1]
A másik könyv inkább elméleti munka, amely a marxi hagyományú társadalomkutatás tárgykörébe illeszkedik (The Class Matrix: Social Theory After the Cultural Turn). Szerzője e kötetet mindenekelőtt társadalomelmélettel foglalkozóknak és szociológusoknak szánta (Az osztálymátrix: Társadalomelmélet a kulturális fordulat után).[2]
A két kötet szorosan összefügg. Chibber ugyanis – a marxi hagyományhoz hűen – egységbe vonja elméletet és gyakorlatot, teóriát és praxist. Míg a Class Matrix inkább a társadalomelméletre összpontosít, hogy elhárítsa a munkásosztályt újjászervezni kívánó politikai praxis előtt tornyosuló teoretikus akadályokat, addig a Confronting Capitalism a politikai gyakorlat elméletét kínálja olvasóinak: konkrét és jól használható kötetet tett le az antikapitalista politikai stratégiák iránt érdeklődők asztalára.
A politikai kihívás
Politikánk csak akkor erősödhet meg, ha visszatalál a dolgozó emberekhez – a munkahelyeire és a lakóközösségeibe. Ha nem korlátozódik többé az egyetemek és kutatóintézetek szakértelmiségére, a baloldali sajtó, média és folyóiratok szerkesztőségeire és szerzői körére, valamint diplomás szakemberek kapcsolódó mozgalmi szerveződéseire.
Ha ellenben mégis bezáródik e terekbe, teljesen elveszíti politikai erejét és értelmiségiek szimbolikus állásfoglalásainak játszóterévé, pozíciókereső versengésévé alakul át. Az elmúlt évtizedekben ez történt a baloldallal a világ számos területén – és nem is csak a baloldal antikapitalista irányultságú demokratikus szocialista szárnyával.[3]
Ezért aztán ez a politika csak akkor lehet erős, ha ki tud törni az „akadémia”, a „kampuszok”, a „nonprofitok” és az „NGO-k” szűkös köreiből.
Ha nem szorul be az egyetemi-kutatói szféra, a civil szerveződések, a nem kormányzati szervezetek és a nem profitorientált kezdeményezések zárványaiba. A dolgozó emberek tömegeinek szervezett mozgalma nélkül a baloldal legfeljebb csillogó médiatermék lehet, politikai erőt azonban többé nem képes felmutatni.
A munkásosztály hatalmát nélkülöző baloldali szervezetek szükségképpen erőtlenek maradnak. Elveszítik karakterüket és politikai látványpékséggé silányulnak. Nem is csoda, ha ezek után éles helyzetekben gyors vereséget szenvednek a tőkésosztály egyes frakciói és az államhatalom birtokosai között megköttetett politikai szövetségektől.
A politikai kihívás így abból fakad, hogy a baloldal elszakadt a dolgozók mindennapi problémáitól és sajátos értelmiségi szubkultúrává vált. Jóformán egyetemistákra és fehérgallérosokra, diplomás szakemberekre korlátozódott – a professzionális-menedzseri osztály baloldali csoportjainak játszóházává alakult.[4]
Innen indulunk, innen kell győzelemre vinni az antikapitalista baloldal ügyét. – mondja Chibber. Mesteréhez, a szintén marxista osztálykutató, Erik Olin Wrighthoz hasonlóan őt is foglalkoztatják az antikapitalista stratégiák. Chibber azonban némiképp más utat ajánl.[5]
Az örökös
Vivek Chibber kommunista szülők gyermekeként Indiában született 1965-ben, majd 1980-ban, 15 évesen költözött családjával az Egyesült Államokba. Ma a New York University szociológia tanszékének professzora és egyike azon marxista társadalomkutatóknak, akik részben folytatják az analitikus marxizmus hagyományát.
Értelmiségi csoportként az analitikus marxizmus a hetvenes évek első felében szerveződött meg. E kezdeményezés főszereplői – mások mellett – Gerald Allan Cohen, Robert Brenner, Adam Przeworski, John Roemer, Jon Elster és Erik Olin Wright voltak, akik eleinte minden második év szeptemberében találkoztak, hogy szisztematikusan végigtárgyalják a marxi hagyomány alapfogalmait.
E „szeptember csoport” célja az volt, hogy analitikus szigorral vizsgálják meg a marxizmus központi koncepcióit, így alapozva újra a marxi hagyományt, hogy érvelésüket immáron szilárdabb tartópillérekre építhessék. Az analitikus jelző itt egyfajta módszert jelentett: a kutatók e köre mindenekelőtt tiszta meghatározásokra, világos érvelésre, oksági magyarázatként használható hatásmechanizmusok azonosítására törekedett.
E csoport – amelynek belső használatú neve „Non-Bullshit Marxist Group”, vagyis mindenfajta értelmetlenséget és zavaros beszédet elutasító marxista kutatók köre volt – mindenekelőtt a dialektikától kívánta megszabadítani a marxizmust. Pontosabban a dialektikának tulajdonított kifejtetlenségtől, zavarosságtól, homályosságtól.[6]
Chibbert szoros viszony fűzte mesteréhez, Erik Olin Wrighthoz, aki előbb doktori disszertációjának témavezetője, majd támogatója és pártfogója lett.[7] Wright csaknem négy évtizeden keresztül volt az Egyesült Államok meghatározó marxista szociológusa.[8]
Wright egy helyütt így foglalta össze törekvéseit:
„A legkövetkezetesebben a marxi maghoz ragaszkodom: a kapitalizmus osztályszerkezetét azért akarom megérteni, hogy megérthessem megváltoztatásának feltételeit. A kapitalista kizsákmányolás természetére kettős elhatározásból összpontosítok.
Egyrészt mert meg kívánom szüntetni – ez elkötelezettségem normatív oldala. Másrészt mert a kapitalizmus átalakításának, a kapitalizmus meghaladásának feltételeit akarom megérteni – ez elkötelezettségem szociológiai oldala.
Azt is mondhatnám, hogy a kapitalizmus antikapitalista elemzése munkámat teljes egészében áthatja. Úgy gondolom, hogy a kapitalista osztályszerkezet teszi igazán ártalmassá a társadalomszerkezetet: ez a kapitalizmus veleje.”[9]
E mondatok akár Chibbertől is idézhetők volnának. Wright 2019-es halála után korábbi tanítványaként Chibber lépett az elsőszámú marxista osztálykutató és munkásosztály-központú aktivista-tudós szerepébe az Egyesült Államokban. 2022-ben megjelent két könyvével Chibber vette át a stafétát, a Class Matrixot Erik Olin Wrightnak ajánlotta.
A katalizátor
Chibber szakmai (társadalomtudományi) és mozgalmi (politikai) jelentősége mégsem pusztán ebből ered. Mindezen túl annak a média- és kiadói háttérnek is köszönhető, amelyet szövetségese, Bhaskar Sunkara épített fel az elmúlt másfél évtizedben.
Sunkara ismerős lehet The Socialist Manifesto című könyv szerzőjeként is[10] E mellett ő a Jacobin magazin alapítója és főszerkesztője, a Jacobin kiterjesztéseként 2017-ben alapított Catalyst folyóirat kiadója, 2018 óta a brit Tribune kiadója, 2022 óta pedig a The Nation nevű nagy múltú egyesült államokbeli periodika elnöke is.
A Catalyst folyóirat (alcíme szerint: A Journal of Theory and Strategy) kifejezetten az antikapitalista küzdelem elméletének és stratégiájának „katalizálására” létrehozott periodika, célja tisztázni és közvetíteni az elméleti-stratégiai kérdéseket. A folyóirat alapítója és főszerkesztője Chibber, a másik alapító az analitikus marxizmus és a marxista gazdaságtörténetírás kortárs klasszikusa, Robert Brenner.[11]
A Jacobin magazin nyomtatott példányszámai és elérései tekintélyt parancsolóak: 2023-ban 75 000 megvásárolt nyomtatott példányról és több mint 3 millió havi látogatóról adtak számot. Mindez azt jelenti, hogy Chibber, Sunkara és munkatársaik – a szerkesztők és a szerzők köre – viszonylag széles olvasóközönséggel rendelkeznek, marxi hagyományba illeszkedő elemzéseik és demokratikus szocialista politikájuk nyilvánossága meglehetősen sokakat elér.
Chibber e kiadói-médiakör meghatározó osztályteoretikusa és ideológusa. Chibber és Sunkara a kb. 75–80 000 tagot számláló Amerikai Demokratikus Szocialisták (Democratic Socialists of America, DSA) politikai szerveződésében is aktívak. Chibber hangsúlyozza azonban, hogy ez a szerveződés egyelőre még távolról sem az, amivá válnia kell:
„A DSA jelenleg nem politikai párt, nem politikai szervezet, nem munkáspárt és nem is a munkásosztály szervezete, pedig e két utóbbinak kellene lennie. Tehát először is, a DSA-nak sokkal erősebb jelenlétre van szüksége a [munkás]osztályon belül.”[12]
Chibber szerint ez két úton lehetséges: egyrészt úgy, hogy a DSA tagságának osztályösszetételével és politikájával is gyökeret ereszt a munkásosztályban. Másrészt úgy, hogy a DSA iránt érdeklődők mind többen belépnek a szakszervezetekbe is.
Az igazi cél – mondja Chibber – „rávenni őket arra, hogy csatlakozzanak a szakszervezetekhez, és építsenek harcos szakszervezeteket”.[13]
Kiút a posztkoloniális elmélet zsákutcájából
Elméleti és politikai elkötelezettsége Chibbert korábban is gyakran sarkallta vitára.[14] Az elmúlt évtizedben részletekbe menő polémiát folytatott a posztkoloniális tanulmányok (postcolonial studies) több képviselőjével, különösen a gyarmati alávetettség különböző formáit történetileg vizsgáló irányzat (subaltern studies) reprezentánsaival.[15]
Chibber azért bírálta élesen munkáikat, mert azok – nézete szerint – letértek a marxi hagyomány útjáról a gyarmatosítás folyamatának elemzése, valamint a gyarmatosítás utáni viszonyok vizsgálata során. A subaltern studies képviselői szerint a helyi kultúra sajátosságai, a lokális történeti fejlődés esetlegessége, valamint a tőke értékesülésének akadályozottsága olyan okok, amelyek miatt a gyarmatosítás folyamatai, valamint a gyarmatosítás utáni viszonyok nem értelmezhetők megfelelően a kapitalizmus és az osztály elemzésének eszközeivel az egyetemesség égisze alatt.[16]
Konkrétabban: Chibber szerint a bírált irányzat képviselői – főként a legtöbb kritikát kapó szerzők, Ranajit Guha, Dipesh Chakrabarty, Partha Chatterjee és Gyan Prakash – félreértették a tőkés fejlődés társadalmi-gazdasági dinamikáit, tévesen mérték fel a kapitalizmus működésének hatásait, kétségbe vonták a felvilágosodás vívmányait és az univerzalizmust, elvitatták az osztály(struktúra) jelentőségét, figyelmen kívül hagyták vagy alul becsülték a kizsákmányolást, valamint az uralom és az ellenállás osztályalapú formáit.
Kulturális sajátosságokban és helyi esetlegességekben oldották fel mindazt, ami – a marxi hagyomány és Chibber szerint – valójában egyetemes hatásmechanizmus.
A bírált szerzők közül néhányan válaszoltak is a kritikákra, miközben mindtöbben bekapcsolódtak a vitába – mások mellett a nagy tekintélyű Gayatri Chakravorty Spivak is. Az összetűzés kiterjedt és számos tanulsággal szolgált mind intellektuális, mind politikai szempontból.
A vita tétje, hogy az egyetemesség igényével megfogalmazott elméletek és állítások mennyiben tekinthetők valóban univerzális érvényességűnek vagy mennyiben kell őket inkább partikulárisnak, „helyi érdekűnek” elfogadnunk. Azaz milyen helyzetképet kínáló elmélettel érthetjük meg a legjobban a fennálló viszonyokat, illetve ebből milyen politikai cselekvésstratégia következik.[17]
Chibber azon törekvése, hogy valamilyen módon határok közé szorítsa a kulturalista és lokalista magyarázatokat, már e vitában is markánsan megjelent. Újabb munkái ezt a kritikát ismétlik meg általában a marxi hagyomány, a társadalomelmélet és a politikai baloldal területén. Chibber szerint meg kell mentenünk az osztályt a „kulturális fordulattól” – ezzel a címmel jelent meg tanulmánya az általa alapított Catalyst folyóirat legelső számában, 2017-ben.[18]
A kiút – Chibber szerint
Helyre kell állítanunk a kapitalizmus történelmi materialista felfogását, a dolgozók anyagi érdekeinek felmérésére és közös érvényesítésére irányuló, termelésközpontú értelmezését. Ehhez mindenekelőtt újra el kell fogadnunk a struktúra, az osztály(szerkezet) hatásmechanizmusainak meghatározó jelentőségét.
Mind társadalomelméletünk, mind politikai stratégiánk hátterében a marxi hagyománynak kell állnia.
E Chibber által javasolt út első látásra pontosan ugyanaz, mint amit Marx és a marxisták mindig is javasoltak. Nézetei látszólag semmilyen újdonsággal nem szolgálnak. Ez azonban csak a látszat.
Alaposabban megvizsgálva kitűnik újszerűsége: Chibber a jelen kihívásaira vonatkoztatva gondolja újra a marxi hagyomány különböző lehetséges válaszait. Jóllehet a visszatérésre, a marxi hagyomány helyreállítására tesz javaslatot, ezt a 21. század ellentmondásos viszonyaira alkalmazva teszi – változatlanul antikapitalista szándékkal. Mérlegre teszi a klasszikusokat – Marxot, Lenint, Kautskyt, Luxemburgot, Gramscit, Lukácsot, az újbaloldal szerzőit és az elmúlt évtizedek újabb irányzatait –, majd a jelen kihívásaira adható válaszaik szempontjából mérlegeli, mi fogadható el elméleti és politikai javaslataikból.
Chibber így a jelen és a jövő érdekében fordul a múlt megoldásaihoz, nem pedig nosztalgikus időutazásra invitál. Szó sincs arról, hogy a marxizmus egy korábbi változatához kívánna visszatérni, egy korábbi, zsákutcába vezető változathoz, miközben nem vesz tudomást arról, mekkora sikerrel kecsegtet, mennyire reális annak programja, és mi változott meg azóta. Chibber az elmúlt korszakok marxista vitáit sem kívánja újrajátszani – kerüli a szektásságot. Hol Leninnel ért egyet, hol viszont éppen a „renegát” Kautskyról állítja, hogy egyes kérdésekben végül mégis az ő állítása igazolódott.[19]
Vagyis Chibber a marxizmussal szemben is kritikus. Ő is a marxi hagyomány (ön)kritikáját gyakorolva kívánja megtalálni a kiutat a jelen elméleti-politikai zsákutcájából. Számos ponton bírálja a marxizmus bevett tételeit, szervezeti formákra és politikai megoldásokra vonatkozó felfogását, kritikája azonban építő jellegű.
Célja a szerteágazó marxi hagyomány átvilágítása, megújítása, kiegészítése, félreértéseinek és tévedéseinek kijavítása. Kitart a marxi hagyomány mellett, nem a marxizmus elvetésében keresi a megoldást és a posztmarxizmus felé sem tájékozódik.
Éppen ellenkezőleg.[20]
Kedves Olvasó, ha tetszett ez a cikk, és szeretnéd, hogy az általunk képviselt társadalmi igazságosság minél több emberhez eljusson, legyél te is a támogatónk! Április végéig még 3 millió forintot szeretnénk összegyűjteni, hogy a Mérce idén ne csak túléljen, hanem épülni és fejlődni tudjon.
[1] – Vivek Chibber (2022): Confronting Capitalism: How the World Works and How to Change It. London–New York: Verso Press.
[2] – Vivek Chibber (2022): The Class Matrix: Social Theory After the Cultural Turn. Cambridge, MA–London: Harvard University Press.
[3] – E folyamatról részletesebben a centrumra vonatkozóan: Stephanie L. Mudge (2018): Leftivism Reinvented: Western Parties from Socialism to Neoliberalism. Cambridge, MA: Harvard University Press.
[4] – E folyamat történetéről az Egyesült Államokban: Barbara Ehrenreich – John Ehrenreich (2020): A professzionális-menedzseri osztály. (Ford. Éber Márk Áron.) Eszmélet, 32 (127–128): 249–264. Valamint: Barbara Ehrenreich – John Ehrenreich (2021): Az újbaloldal: Esettanulmány a professzionális-menedzseri osztály radikalizmusáról. (Ford. Éber Márk Áron.) Eszmélet, 33 (130): 152–173. (Eredeti megjelenésük: 1977.) Bő három évtizeddel későbbről: Barbara Ehrenreich – John Ehrenreich (2013): Death of a Yuppie Dream: The Rise and Fall of the Professional-Managerial Class. New York: Rosa Luxemburg Stiftung.
[5] – Wright szakmai és politikai végrendeletének legutolsó, egyben legpolitikusabb könyve tekinthető: Erik Olin Wright (2019): How to Be an Anticapitalist in the Twenty-First Century. London–New York: Verso Press. Magyarul: Erik Olin Wright (2022): Hogyan legyünk antikapitalisták a 21. században. (Ford. Konok Péter.) Budapest: Open Books. (Bázis könyvek 2.) Chibber Wright e legutolsó kötetéről méltányos és tiszteletteljes, de mégis markáns kritikát közölt: Vivek Chibber (2020): How to Be a Socialist in the Twenty First Century. Review of How to Be an Anticapitalist in the Twenty-First Century by Erik Olin Wright (Verso, 2019). Jacobin, 2020. február 19. Magyarul: Vivek Chibber (2024): Hogyan legyünk szocialisták a huszonegyedik században. Kritika Erik Olin Wright: Hogyan legyünk antikapitalisták a huszonegyedik században c. könyvéről. (Ford. Éber Márk Áron.) Eszmélet, 36 (141): 37–49. Valamint: Új Egyenlőség, 2024. október 13. Chibber szerint élete utolsó éveiben Wright mindjobban kételkedni kezdett abban, hogy a munkásosztály felszabadító politikai stratégia alanyává válhat-e. Helyette az antikapitalista politika kibontakozását a kapitalizmus réseiben, repedéseiben, hézagaiban és térközeiben megtelepedő cselekvőktől várta, ezzel pedig elfogadni látszott egy inkább anarchista stratégiát. Chibber nekrológja mesteréről: Vivek Chibber (2019): Erik Olin Wright (1947–2019). Jacobin, 2019. január 24.
[6] – Részletesebben: Szalai Miklós (2007): Az analitikus marxizmus kísérlete. Beszélő, 12 (6). Valamint: Szalai Miklós (2018): Analitikus marxizmus – a marxizmus feladása vagy megújítása? In Antal Attila – Földes György – Kiss Viktor (szerk.): Marx… Interpretációk, irányzatok, iskolák. Budapest: Napvilág Kiadó, 355–375.
[7] – Doktori disszertációját Chibber 1999-ben védte meg a Wisconsini Egyetemen, Madisonban, Erik Olin Wright témavezetése mellett „Locked in Place: State Building and the Failure of Industrial Policy in India, 1940–1970” címmel. Továbbfejlesztve könyvként is megjelent: Vivek Chibber (2003): Locked in Place: State-Building and Late Industrialization in India. Princeton, NY: Princeton University Press.
[8] – Erik Olin Wright számos kötete és tanulmánya jelent meg az osztályelemzésről; három legfontosabb kötete: Erik Olin Wright (1979): Class Structure and Income Determination. London–New York: Academic Press; Erik Olin Wright: Classes. London–New York: Verso Press. Valamint: Erik Olin Wright (2015): Understanding Class. London–New York: Verso Press. E munkák nem keltettek nagy visszhangot itthon, legfőképpen Szelényi Iván, illetve Szalai Miklós munkáiból, valamint két fordításból ismerhetők: Erik Olin Wright (1997): Általános keretrendszer az osztálystruktúra elemzéséhez. (Ford. Szalai Éva.) In Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Budapest, Új Mandátum Kiadó, 1997. 178–221. (Eredeti megjelenése: 1984.) Erik Olin Wright – Bill Martin (2000): Az amerikai osztályszerkezet átalakulása 1960 és 1980 között. (Ford. Szentmiklósi Tamás.) In Felkai Gábor – Némedi Dénes – Somlai Péter (szerk.): Olvasókönyv a szociológia történetéhez: Szociológiai irányzatok a XX. században. Budapest, Új Mandátum, 2000. 623–646. (Eredeti megjelenése: 1987.) Életművét az alábbi beszélgetés tekinti át: Erik Olin Wright – Mike Beggs (2015): Why Class Matters: An Interview with Erik Olin Wright by Mike Beggs. Jacobin, 2015. december 23. Magyarul: Wright, Erik Olin – Beggs, Mike (2017): Miért fontos az osztály? Interjú Erik Olin Wrighttal. (Készítette: Mike Beggs, ford. Éber Márk Áron.) Eszmélet, 29 (114): 9–32.
[9] – Wright–Beggs (2017): 18.
[10] – Bhaskar Sunkara (2019): The Socialist Manifesto: The Case for Radical Politics in an Era of Extreme Inequality. London–New York: Verso Press. E könyvről: Kemény Bence: Demokratikus szocialista kiáltvány. Új Egyenlőség, 2020. június 22. De Bhaskar Sunkara ismerős lehet innen is: Leo Panitch – Bhaskar Sunkara (2021): A demokratikus szocializmus halvány esélye az egyedüli esélyünk: Leo Panitch és Bhaskar Sunkara beszélgetése. (Ford. Matheika Zoltán.) Eszmélet, 33 (129): 9–24. Ennek eredetije: Leo Panitch – Bhaskar Sunkara: The Long Shot of Democratic Socialism Is Our Only Shot. Jacobin, 2020. január 15.
[11] – Lásd a szerkesztői bevezetőt az első lapszámhoz: Robert Brenner (2017): Introducing Catalyst. Catalyst: A Journal of Theory and Strategy, 1 (1): 3–26.
[12] – Vivek Chibber – Ella Teevan (2022): You Can’t Have Socialism Without the Working Class: An Interview with Vivek Chibber by Ella Teevan. Jacobin, 2022. július 4.
[13] – Chibber–Teevan (2022). Chibber és Sunkara szövetsége jól dokumentált – a fentieken túl – könyveik köszönetnyilvánításaiban, egy nyilvános vitán, ahol azonos oldalon, a demokratikus szocialista álláspont mellett érveltek, illetve nyilvános beszélgetéseikben. Az eddigieken túl közös érdeklődési körükbe esik a fejlesztéspolitika, különösen India és a globális dél fejlesztésének története: Vivek Chibber – Bhaskar Sunkara (2015): Development from Below: An Interview with Vivek Chibber by Bhaskar Sunkara. Jacobin, 2015. november 10. A kapitalizmus–szocializmus vita résztvevői a másik oldalon Nick Gillespie és Katherine Mangu-Ward voltak a libertariánus Reason magazintól: Capitalism: A Debate. Jacobin, 2018. január 1.
[14] – Például: Vivek Chibber (2011): What Is Living and What Is Dead in the Marxist Theory of History. Historical Materialism, 19 (2): 60–91.
[15] – A vitát elindító Chibber-kötet: Vivek Chibber (2013): Postcolonial Theory and the Specter of Capital. London–New York: Verso Press. Chibber tézisei összefoglalva: Vivek Chibber (2014): Capitalism, Class and Universalism: Escaping the Cul-de-sac of Postcolonial Theory. Socialist Register, (50): 63–79. Magyarul: Vivek Chibber (2014): Kapitalizmus, osztály és univerzalizmus: Elkerülni a posztkoloniális elmélet zsákutcáját. (Ford. Csala Károly.) Eszmélet, 26. (103): 80–90. Egy válasz: Partha Chatterjee (2013): Subaltern Studies and „Capital”. Economic and Political Weekly, 48. (37): [2013. szeptember 14.] 69–75. Magyarul: Partha Chatterjee (2014): A Subaltern Studies és A tőke. (Ford. Csala Károly.) Eszmélet, 26 (103): 99–114.
[16] – Jó áttekintést ad erről egy – magyarul is olvasható – beszélgetés: Vivek Chibber – Jonah Birch (2013): How Does the Subaltern Speak? An Interview with Vivek Chibber by Jonah Birch. Jacobin, 2013. április 21. Magyarul: Vivek Chibber – Jonah Birch (2022): Hol téved a posztkoloniális elmélet? Interjú Vivek Chibberrel. (Készítette: Jonah Birch, ford. Piróth Attila.) Mérce, 2022. december 18.
[17] – A vita nagy része egyetlen kötetbe szerkesztve: Rosie Warren (szerk.) (2016): The Debate on Postcolonial Theory and the Specter of Capital. London–New York: Verso Press.
[18] – Vivek Chibber (2017): Rescuing Class from the Cultural Turn. Catalyst: A Journal of Theory and Strategy, 1 (1): 27–55. Egyik fontos előzménye: Vivek Chibber (2008): Developments in Marxist Class Analysis. Chapter Nineteen. In Jacques Bidet – Stathis Kouvelakis (szerk.): Critical Companion to Contemporary Marxism. Leiden: Brill, 353–367.
[19] – Vivek Chibber (2017): Our Road to Power. Jacobin, 2017. május 12. Valamint: Vivek Chibber (2018): Nothing Ventured, Nothing Gained. Jacobin, 2018. február 23. Továbbá: Vivek Chibber – Alexander Brentler (2022): To Fight Imperialism Abroad, Build Class Struggle at Home: An Interview with Vivek Chibber by Alexander Brentler. Jacobin, 2022. október 16.
[20] – Írásom e tekintetben egy korábban megkezdett vita folytatása Kiss Viktorral és posztmarxista álláspontjával. Chibber helyzetképének és érveinek bemutatásával pontosabban rá tudok mutatni, hol látom tévesnek a posztmodern kapitalizmusról megfogalmazott állításokat, félrevezetőnek a posztmarxista és anarchista-autonomista nézeteket, illetve elégtelennek azok politikai stratégiát. Lásd: Kiss Viktor (2021): Kívül/Belül: Egy új politikai logika. Budapest: Napvilág Kiadó. Valamint kritikámat: Éber Márk Áron (2022): A „posztmodern kapitalizmus” félreértései: Kiss Viktor újabb társadalom- és politikaelméleti munkáinak bírálata. Eszmélet, 34 (135–136): 150–176.
