Újabb, a szakértők által régóta tematizált, tömegeket érintő problémáról kezdett el beszélni Orbán Viktor évértékelő beszédében. Ahogy néhány hónappal ezelőtt a lakhatási válságot, úgy most a bő évtizede terjedő új pszichoaktív szerek (ÚPSZ) okozta hazai krízist emlegette úgy, mintha új jelenségről lenne szó. A miniszterelnök beszédében úgy fogalmazott:

„Aztán itt vannak az aggasztó adatok a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás növekedéséről. Itt baj van. Az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek elárasztották az országot. Ezt meg kell fékeznünk. Bármi áron. Szó szerint bármi áron. Külön kormánybiztost fogok kinevezni. Zéró toleranciát vezetünk be. Pintér miniszter urat pedig arra kérem, hogy a kábítószer-kereskedőkkel szemben rendeljen el hajtóvadászatot. A kábítószerkereskedő ronccsá teszi, és megöli a másik ember gyerekét, ezért nem érdemel sem kíméletet, sem kegyelmet. Nem is fognak kapni.”

Szavai néhány nappal később már a parlamentben visszhangoztak, amikor egy ezzel kapcsolatos kérdésre Rétvári Bence, a Belügyminisztérium miniszterhelyettes államtitkára arról beszélt, hogy hazánkban van az Európai Unió egyik „leggyorsabban reagáló drogpolitikai szabályozása”, és már az idén történtek lépések az ügyben. 

Néhány nappal később, a csütörtöki Kormányinfón Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter egy félmonatban a „szerhasználat büntethetőségéről” szóló alkotmánymódosítást lengetett be, több más alaptörvény átalakítási-tervezettel együtt. A miniszter azt is elmondta, hogy a kormány szerint olyan büntetések kiszabására van szükség, ami elrettentő erejű lehet a kábítószer-használók és -terjesztők számára. Az is kiderült, hogy a területért felelős kormánybiztos a történelem és népművelés végzettségű Horváth László, fideszes parlamenti képviselő lesz.

A probléma nem új, de a most bejelentett harc már rég elavult

A szerhasználat, különösen az új pszichoaktív anyagok (köznyelven herbál, kristály, dizájnerdrog) használata nem újkeletű hazánkban, ezek széles körben való elterjedése 2010-ben, a kormány hatalomra lépésével nagyjából egyidőben kezdődött, és a 2010-es évek közepén ért el a csúcspontjára. A kormánynak ennek ellenére 2020 óta nincsen hatályos drogpolitikája, a korábbi rendszereket, ellátó hálózatokat módszeresen leépítették, és

az elmúlt évtizedekben elsőrorban az ellenzéki szereplőkkel szembeni kommunikációs riogatásra használták fel a pandémiaszerűen terjedő szerhasználatot.

A miniszterelnök beszédében elhangzottakról, a kormány elmúlt években folytatott drogpolitikájáról, a „war-on-drugs” politika nemzetközi tapasztalatairól és a lehetséges megoldásokról kérdeztük Kardos Tamást, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogjogi szakértőjét, a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum tagját, aki részt vett a fővárosi drogstratégia megalkotásában is. A szakértő a Mércének úgy fogalmazott:

„Magyarországon kábítószerügyi törvényei  a legszigorúbbak közé tartoznak Európában. Ezt persze lehet még tovább szigorítani, de nem az látszik, hogy itt szigorításra lenne szükség.”

A szakértő elmondta, hogy a törvényi szigorítások vagy épp enyhítések kapcsán léteznek kutatások. Ezekből az látszik, hogy

a kábítószer használat alakulása egyszerűen nem ettől függ.

A nemzetközi példák is azt erősítik, hogy az olyan országok, mint az Egyesült Államok, ahonnan elindult a drog elleni harc, a „war-on-drugs” politikája, mára kihátráltak ebből a fajta szemléletből. Mára ott tartunk, hogy az USA tagállamainak felében teljesen legális a kannabisz, túlnyomó többségében pedig orvosi célra is elérhető. Az ENSZ is több mint egy évtizede a dekriminalizáció irányába való elmozdulást sürgeti.

„Sokszor a szigorítás tényét ragadják ki, de nagyon sok más társadalmi, kulturális, gazdasági tényező van, ami hat a drogfogyasztásra. Ha valaki olyan kilátástalan helyzetben van például – és akkor itt gondolhatunk a magyarországi szegregátumokra – amiből valamilyen módon próbál legalább kikapcsolni, és ezért használ dizájnerdrogokat, ott gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy szigorítás hatására magához kapna, hogy »hú, akkor én mégse fogok fogyasztani ilyeneket, mert ennek most már még súlyosabb a jogi következménye, mint eddig.«”

A kormányzatban és az iskolákban is szinte csak a rendészeti megközelítés kap teret

Mindeközben erős munkaerőhiány mellett dolgozik a rendőrség. Kardos elmondta, hogy a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum kínálatcsökkentő munkacsoportjában a BRFK főkapitánya rendszeresen elmondja, hogy számukra a fő célpontok a kereskedők, és soha nem a fogyasztók, tehát régóta ez az irány. 

„Az, hogy így felfokozzák és hajtóvadászatnak nevezik, ha közben nem állítanak mellé több száz vagy több ezer rendőrt, nekem inkább kommunikációs elemnek tűnik”

– fogalmazott. De már 2010 előtt is többszörösét fordította kábítószerügyben az állam a kínálatcsökkentésre, tehát a rendészeti intézkedésekre, mint a prevenció, kezelés, rehabilitáció, ártalomcsökkentés területére összesen. Pedig a szakértő szerint pont utóbbira lenne szükség, mert a

dílereknek mindig lesz utánpótlása, ahogy azt több évtizede Magyarországon is látjuk, viszont közben sokan kiszorulnak az ellátásokból, aminek fejlesztésével emberéleteket lehetne menteni.

„A hajtóvadászat a kereskedők ellen az egyetlen állandó pont, ami megvolt az elmúlt évtizedekben. Tehát ez nem újdonság. Ami újdonság a 2010 előtti drogpolitikához képest, hogy az egész ellátórendszert, a koordinációt teljesen leépítették. Korábban volt Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság, ami a civilek és szakértők fórumaként visszajelzéseket tudott adni a minisztériumok felé. Innen már a 2010-es évek elején kiszórták a civileket, és áttették őket az úgynevezett Kábítószerügyi Tanácsba, ahol már nem tudtak közvetlenül visszajelezni a felsőbb köröknek, de legalább ez is egy platform volt, amin meg lehetett vitatni az aktuális irányvonalakat. Van egy rendeleti kötelezettség, hogy évente négyszer össze kell hívni – de a Covid óta mindössze egyszer hívták össze. Így ez is megszűnt.”

Miközben a független szervezetek és a nemzetközileg is elismert szakértők kiszorultak a stratégiaalkotásból, addig az influenszerekhez hasonlóan megjelentek a kormányhoz közel álló, a kormányzati irányokat és véleményeket visszhangzó „drogszakértők”. Ilyen a Drogkutató Intézet, ami nyilatkozataiban politikai minősítéssel illeti azokat a szakembereket, akik nemzetközi példákat mutatnak be, a kormányétól eltérő álláspontot képviselnek.

„Ha megnézzük a Drogkutató Intézet nyilatkozatait, akkor ott folyamatosan az látszik, hogy bárki, aki nem azt az irányvonalat képviseli, amit a kormánytól lehet hallani, vagyis a szigorú rendészeti megközelítést, az valójában bukott, balliberális eszméket vall és nagyjából egyenlő azzal, mintha drogokat osztogatna”

– fogalmazott Kardos, aki az iskolai prevencióval kapcsolatban elmondta, a gyermekvédelmi – vagy homofób – törvény viszonylag kétértelmű, de a TASZ értelmezése szerint ez nem akadályozza, hogy prevenciós szakértők részt vehessenek az iskolai életben, és megelőző órát tartsanak. Viszont pont a homályossága miatt nagyon sokan ezt nem merik bevállalni, főleg, ha van valamilyen állami támogatás is mögöttük.

„Akik bekerülnek az iskolába, azok most már sokkal inkább a rendőrök, ők meg nem tudnak olyan értelemben drogmegelőzést végezni, mint a prevenciós szakemberek. Aki hivatásos rendőr, annak kötelező eljárni abban az esetben, ha mondjuk egy diák arról vall, hogy ő kábítószert használ – így bizalmi légkör nem igazán tud kialakulni.”

Időt és életeket vesztegetünk el a valós megoldások helyett

„Amit régóta sürgetnek a területen dolgozó szakemberek az az, hogy próbáljuk meg pontosan feltérképezni ezeket a régiókat, amiket a legsúlyosabban érint ez a fajta nagyon destruktív szerhasználat, és abból kiindulni, hogy ott milyen indokok lehetnek a használat mögött, és ténylegesen azokra reagálni. 

Az egyik nagyon egyértelmű ok, amivel foglalkozni kellene, a szegénység”

– fogalmazott Kardos, aki szerint, ha valaki olyan helyzetben van, hogy anyagilag teljesen kilátástalan az élete, a környezete is sivár, és generációk élnek egy apró épületben, munkához nem tudnak jutni, nem tudnak egyről a kettőre lépni, ott nagyon nagy esélye van, hogy lesz valamilyen szerhasználat.

Lehet ez akár alkohol is, és lehetnek dizájner szerek.

„Itt Magyarországon azért tudtak ennyire megragadni a dizájnerdrogok, főleg ezekben a szegény régiókban, mert olcsóbban lehet hozzájutni, mint az alkoholhoz.”

Emellett nagy szerepe van a kormány elmúlt években folytatott drogpolitikájának – illetve a hiányának – abban, hogy akárcsak a nyugati szomszédainknál is, jobban megragadt, elterjedt itthon ezeknek a szereknek a használata.

„Amikor megjelentek az első generációs szerek, amik még hasonlítottak hatásukban a hagyományos stimulánsokhoz, meg akár a kokainhoz, akkor persze megjelentek a partikultúrában. De ez a fajta, leginkább a nyomorhoz köthető használat nem tudott Nyugat-Európában megjelenni, Magyarországon viszont a 15 év alatt, amióta jelen van, bőven lehetett volna kezelni. 

Ez nagyon durván sok elvesztegetett idő és rengeteg elvesztegetett emberélet is.

Nem is csak azokra kell gondolni, akik ebbe belehaltak, hanem az addiktológusoktól lehet azt hallani, hogy egy-két év szerhasználattal is, vagy akár kevesebbel is visszafordíthatatlan károsodások történnek. Olyan, ami mondjuk a heroin esetében 10 év után sem volt jellemző, ami után már nem lehet megfelelően rehabilitálni.”

Felesleges erőforrás-pazarlás helyett a valóban rászorulóknak kellene segítséget nyújtani

Azzal kapcsolatban, hogy mi a problémája a kormányzatnak a gyakran támadott dekriminalizációval, Kardos elmondta, ez elsősorban ideológiai kérdés. A kormány nem tudja, vagy nem akarja elképzelni, hogy ne legyen kimondva, hogy márpedig a kábítószer-fogyasztás olyan bűn, amit mindenképpen meg kell állítani, akár börtönbüntetés árán is. Eközben a dekriminalizáció nem arról szól, hogy egyáltalán ne büntetnék a kábítószerek használatát, hanem hogy bűncselekmény helyett szabálysértés lenne.

„És nem azért lenne szabálysértés, hogy ezzel kedvet csináljanak a kábítószer használatához, hanem pontosan azért, hogy lehessen erősíteni azt a szálat a rendőrségnél, hogy a kereskedőkre tudjanak koncentrálni. Mert most rengeteg forrásuk, emberi és anyagi megy el arra, hogy fogyasztókat kapjanak el.

Nem beszélve az igazságszolgáltatásról, a bírók, ügyészek, és más dolgozók rengeteg munkaórája megy el azzal, hogy valaki végül elterelésbe kerüljön”

– fogalmazott Kardos. Ez a rendszer nem segít azon, aki valóban problémás szerhasználó: ahelyett, hogy megfelelő kezelésben részesülne, csak romlik a helyzete. Még nehezebbek lesznek a mindennapjai, eljárást folytatnak ellene, és a végén, még ha elterelésen is végzi, több százezer forintos bűnügyi költséget kell megfizetnie.

„Ha a kényszerből elterelésre járó, néhány gramm fűvel elkapottak helyett ezekre a helyekre azok tudnának bekerülni, akik valóban problémás szerhasználók, és egy orvos sem látta őket évek óta, az jelentős lépés lenne.”

Ehelyett az látszik, hogy a kormány nem sokkal a drogokkal szembeni harc bejelentése után bejelentette azt is, hogy támogatást nyújtanak a kiskocsmák számára. Ezzel kapcsolatban Kardos úgy fogalmazott:

„Nagyon ijesztő, hogy ez teljesen párhuzamosan jelenik meg, és tényleg nehéz nem úgy értelmezni, hogy valamilyen módon az egyik a másikra reagál.

Azt nem hiszem, hogy nagyon vissza kell terelni az alkoholhoz az embereket, mert sok százezres, néha még milliósra is becsült az alkoholbetegséggel küzdők száma. Nem tudom, még hova tudna jobban csúcsosodni, de azt esetleg el lehet érni, hogy akik használják a dizájnereket, azok esetleg még több alkoholt is fogyasszanak mellé.”