Mit tud az a DeepSeek mesterséges intelligencia (MI) modell, amelytől a hétfői tőzsdei napon az elmúlt években szárnyaló MI-techipar szinte összes cége és a legnagyobb befektetők is soha nem látott pánikba estek? A válasz az, hogy képességeiben semmit. A kínai DeepSeek ugyanúgy használható lényegében mindenre, amire az amerikai OpenAI által fejlesztett ChatGPT és immár számtalan, ugyancsak nyugati alapítású  MI nyelvi modell. Egy bonyolult struktúrával olyan feladatokat old meg, amelyek a mindennapokat teszik könnyebbé.

Két dolog van, ami miatt a DeepSeek mégis úgy robbant be a kaliforniai techbárók eddig viszonylag gondtalan egére, mint a végítélet:

• a kínai rivális ugyanazt nyújtja mint a nyugati, több százmillió dolláros, adatközpontokra épülő játékszerek, csak éppen nagyjából 6 millió dollárból készült, és elfér egy izmosabb gamerszámítógépen is
• teljesen nyílt dokumentációval és nyílt forráskóddal rendelkezik, ezért lényegében bárki újból fel tudja építeni a modellt saját maga, esetleg kisvállalkozása számára, miközben eddig ehhez sokkal több pénzért a techóriásoktól kellett segítséget kérnie.

Ugyanaz, csak olcsóbb és nem zárt

Mivel a DeepSeek amerikai informatikusok és fejlesztők által elvégzett, független vizsgálata után kiderült, hogy sem a százmilliós hardverkörnyezetre, sem drága amerikai mikrochipek százezreire nincs szükség ahhoz, hogy ingyen saját „ChatGPT”-nk legyen, kiderült az is, hogy az immár trilliós nagyságrendű, MI-re épülő cégek tőzsdei árfolyama is felülárazott: hiszen befektetőik elhitték a ChatGPT és más modellek fejlesztőcégeinek, hogy az ilyesmi csupán végtelen anyagi ráfordítással érhető el.

A hétfői krach, amely nagyjából 2 billió (!) amerikai dollárral csökkentette a New York-i értéktőzsde techipari részvényeket tömörítő indexén (NASDAQ-100) az MI-struktúrákba az utóbbi években masszívan befektető cégek értékét. A legnagyobb vesztesek nyilvánvalóan Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója és a cég más vezetői lesznek. Ők voltak azok, akik a ChatGPT piacra dobásánál még azt ígérték, hogy olyanok lesznek, mint a kínai DeepSeek: ingyenesek, nyitottak és bárki számára hozzáférhetők, de  végül a Kínával mindenáron technológiai hidegháborút eszkalálni akaró Biden-kormány emberei rábírták, szüntessék meg szoftverhez a szabad hozzáférést, és tegyék azt fizetőssé.

A főként az MI-alapú rendszerek fejlesztésébe, és az abban szerzett óriási amerikai előny megtartásába 2021 óta az amerikai kormány brutális pénzeket fektetett be, mindezt az előnyt pedig igyekezett körbebástyázni a saját eszközeivel.

Amire a DeepSeek most rámutatott, az pontosan az, hogy ezek az eszközök olyan elavultak és gyámoltalanok voltak, mintha kőbaltákkal próbálnának meg bombázó drónok ellen vonulni.

Az ilyen eszközökre a legjobb példát a különlegesen fejlett és gyors amerikai NVidia mikrochipek Kína felé bejelentett embargója szolgáltatja.

A Jake Sullivan, Biden nemzetbiztonsági tanácsadója irányításával kialkudott és elfogadtatott mikrochip-törvény (CHIPS act) a gazdasági védővámos politika nagyjából száz éves verziója. A mesterségesintelligencia-versenyben úgy próbálta meg ezzel az Egyesült Államok és tágabb értelemben a szövetségi rendszeréből álló nyugati világ végleg legyőzni Kínát, hogy törvényben zárta el őket a fejlett, saját gyártású mikroeletronikától és félvezetőktől, nehogy ők is az MI-modellek gyártására alkalmas, gyors és tízmlllió dollárokban mérhető szuperszámítógépekhez jussanak.

A spekuláns, aki legyőzte az embargót

A DeepSeek mögött álló kínai üzletember, Lian Ven-feng lényegében egy tech-iparban járatos spekulánsnak nevezhető. 2021 óta toborozza kínai mesterséges nyelvi modellje fejlesztőit – főként éppen az Egyesült Államokban dolgozó kínai szakemberek köréből. Volt olyan munkatársa, aki éppen az NVidia chiptervezői közül állt át hozzá. Hogy miért? Az NVidia munkatársa szerint éppen a kínai-amerikai hidegháborút és a covidot követő kínai-ellenes hangulat miatt érezte egyre kevésbé biztonságban helyzetét és munkahelyét Kaliforniában.

A 100-200 fős fejlesztőcsapat pedig – más, drága nyugati modellek felhasználásával – bebizonyította, hogy az amerikai ráfordítások töredékéből is elérhető ugyanaz az eredmény, tehát nem kellenek hozzá nagy cégek, nagy chipgyár, de befektetők sem. Ezt a pénzpiac is észrevette, és drámai lépésekkel menekült ki mögülük.

Ven-feng viszont azért is különleges, mert nem befektetésekkel, hanem nagy befektetések shortolásával (a veszteségükre fogadó pénzügyletekkel), tehát hedge funddal keresi a pénzét. Be is jelentette a DeepSeek „nagy” hétfői napján a cég, hogy az ingyenes modell terjesztésére, kutatásra és fejlesztésre fognak fókuszálni, hiszen a finanszírozójuk csupán azzal keres a nemzetközi piacokon pénzt, ha amerikai versenytársaiknak rossz.

A komolyan vehető elemzők szerint is teljesen indokolt a reakció.

Sokan máris ahhoz a pillanathoz hasonlítják a most beállt helyzetet, mint amikor 1957-ben az amerikaiak előtt a szovjetek lőtték fel a világ első műholdját, a Szputnyikot Föld körüli pályára.

A helyzet viszont – ha lehet – a nyugati stratégák számára azért is elkeserítőbb, mert a DeepSeek tőzsdei összeomlása fényt derített arra, hogy techiparukat inkompetens, exhibicionista milliárdosokra bízták, akik teljesen megalapozatlanul győzték meg befektetőiket arról, csak az ő „titkos, félelmetes” és reprodukálhatatlan tudásukkal lehetséges az MI-modellek terén sikereket elérni, ehhez pedig több százmilliárd dollár segítheti csak hozzá az amerikai kormányt.

A kínai modell pedig arra mutat rá, hogy egyszerű nyelven fogalmazva klasszikus lehúzás, amit az amerikai adófizetők pénzeltek.

Kína politikai vezetése – amely nem igazán kedveli saját országában a hedge fundokat irányító spekulánsokat – más okból is segíthette a folyamatokat. Ismert ugyanis, a teljes botránysorozat előtt csupán pár nappal az OpenAi igazgatója, Sam Altman, az erkölcsi korlátok betartásával nehezen vádolható Larry Ellison milliárdos és Donald Trump amerikai elnök közösen fotózkodva ígértek meg 500 milliárd dollárt egy „MI-ipari szupercég”, a Stargate megalapozására. Trump az új techipari fejlesztéssel, mikrochip-gyárakkal és MI-fejlesztő „óriás adatközpontokkal” keletkező „több mint százezer munkahelyről” beszélt. Arról viszont nem, hogy a projekt valódi célja az amerikai haderőfejlesztés és a Szilícium-völgy végleges összekötése lenne.

Az MI-alapú hadigépezet létrehozása viszont nem csupán Amerika ellenségei, de az egész világ számára súlyos fenyegetést jelenthet. Miközben a kormányt csak az újabb és újabb háborús eszközök bírhatják rá ennyi befektetési tőke bevonására a techbárók részére, a robotfegyverek által uralt disztópikus jövőt ugyanezekere a cégekre bíznák.

A NASDAQ gyors összeomlásával óta ez a rengeteg pénzt bevonó, nagymértékű környezetszennyezést és globális instabilitást is okozó üzleti modell dőlt meg. A befektetők, milliárdosok és MI-fejlesztő nagy cégek igazgatói pedig futnak a pénzük után, és kormányzati segítségért folyamodnak.

Pedig nem kellett volna így lennie. Lina Khan, az amerikai pénzpiacot szabályozni hivatott Értékpapír- és Tőzsdebizottság nemrég Trump kormánya által leváltott igazgatója korábban figyelmezetett, hogy a zárt, protekcionista techipar veszélyes: nem csupán a fogyasztókra, de magukra a techmilliárdosokra is, hiszen a piac korlátozása a versenytársakat csak innovatívabbá teheti. Most pedig, miután egyes techmilliárdosok erős lobbitevékenysége folytán Khannak, a trösztök és cégösszeolvadások nagy ellenfelének mennie kellett, kiderült, hogy igaza lett.

Sőt, a DeepSeek az amerikai chip-embargó és lényegében az amerikai kapitalizmus nélkül létre sem jöhetett volna. Az már más kérdés, hogy – ahogyan Yasha Levine, a techszektor és a biztonsági szolgálatok összefonódásainak legnagyobb amerikai kritikusa ezt már megjegyezte –  a kínai „demokratizáció” csupán erősítheti azt a folyamatot, melyben a társadalom alapvetően a tőkés termelés keretei között használja fel a mesterséges intelligenciát, csak immár nem központosított módon. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi óriáscégekhez hasonlóan immár hamarosan a kis- és középvállalkozások is az emberi munkaerő megszorongatására, alkupozícióinak tönkretételére lehetnek képesek, anélkül, hogy a multiktól függenének. Kína beavatkozása tehát ahelyett, hogy valamiféle antikapitalista mozdulat lenne, valójában hiperkapitalista. 

A tech-hidegháború tehát elindult

Levine persze mostani cikkében is kifejezte: a teljes robotizációt ellenzi, az csupán az általános elembertelenedés felé vezet el, azonban nem biztos, hogy ebben igaza van.

Mert mi van akkor, ha végül nem az embereket változtatja meg a technológia, hanem az emberek a maguk képére formálják azt?

A Kína-problémára utalt az a részlet is, hogy a DeepSeek első, kínai szerverekről működő modellje, amire a felhasználó felcsatlakozhat, a kínai törvények és a politikai vezetés szempontjai szerint cenzúrázza a keresőkérdéseket: nem lehet ott szó például Hszi Csin-ping elnök kritikájáról és az 1989 júniusi Tienanmen téri mészárlásról sem. Mivel a DeepSeek nyílt forráskódú, a modell lemásolásánál és új helyre telepítésénél ez a cenzúra eltűnik. De amint a ChatGPT modelljébe is beépítették az amerikai kormány cenzúrájának egyes elemeit, a DeepSeek esete is felveti, hogy államok és nagy multik ellenőrzése alatt fejlesztett technológiák mindig tartalmazni fognak korlátozásokat és a fejlesztők állításaival ellentétben. Így ezek a technológiák nem alkalmasak arra, hogy a világ tudásának egésze valamiféle gondolkodó gépbe öntessék, a modellek mindig szelektívek maradnak.

A mesterséges intelligencia ugyanis önmagában csupán egy technológiai újítás – egyesek szerint egy forradalom –, amit az egyre oligarchikusabb és világtól elszakadó globális uralkodó osztály előreláthatóan a profit növelésére és az „élő munkaerő” kiszorítására próbál felhasználni.

Már az MI-t körülvevő propaganda is rohamosan ebbe az irányba ment el.

Altman maga például éppen egy hete érvelt úgy a médiában, hogy a mesterséges intelligencia szerinte a legtöbb amerikai munkáját egy évtizeden belül „veszélybe sodorja”, ezért a jelenlegi – jóléti kiadásokat már nem, de munkát még biztosító – „társadalmi szerződés” szerinte „átírásra szorul”. Értsük ezt nyugodtan úgy, hogy a most megbukó Altman véleménye szerint az MI-t követően majd a robotok dolgoznak neki, a munkásságra pedig már nem lesz szükség.

Évszázadok óta álmodoznak erről a tőkések. Az MI csak a legújabb volt az erre irányuló ötletek sorában. Talán nem teljesen szándékosan, de  Lian Ven-feng és a DeepSeek ezt a logikát húzta keresztül ideiglenesen,  a DeepSeek „pillanata” ugyanis el fog múlni, és a technológiai rezsimek által berendezett hierarchia tanulhat eddigi hibáiból. Ezt a pillanatot ezért nekünk, a „buliból” kihagyott többségnek arra kell használnunk, hogy belássuk: minden egyes technológia lehet fegyver a többség ellen, de amennyiben nyílt forrskódú és olcsón hozzáférhető, már a tömegek kezébe kerülő fegyverré is válhat. Ehhez az kell, hogy tanuljunk a kínai szupertőkétől, és a technológiát ne a keleti és nyugati hatalmasok céljai szerint, hanem ellenük is megtanuljuk használni.

Az, hogy ezt a világ leggazdagabb emberei képtelenek voltak idejében belátni, a mi óriási szerencsénk és haladékunk is egyben.