A fideszes sajtó hol „Józsefváros Robin Hoodjaként”, hol méltatlan politikai üldöztetés áldozataként mutatja be Kecskeméti Lászlót, a Fidesz józsefvárosi képviselőjét, miután a politikusnak önkormányzati, illetve bírósági felszólításra el kellett hagynia a 2010-es évek óta kedvezményesen bérelt szolgálati lakását.

A Telex által feltérképezetten 1,8 millió forintos havi bruttó jövedelemmel rendelkező fideszes képviselő Facebookján több posztban is ecsetelte az őt ért sérelmeket, amelyek következtében el kellett hagynia családjával az otthonát. Kecskeméti szerint politikai hadjárat zajlik ellene, amelynek annyi az alapja, hogy a Fidesz tagja, és a Pikó András vezette önkormányzat bosszút akar rajta állni. A képviselő sérelmezte, hogy a kerület szerinte elzárkózott minden megkeresése elől, amelyekben még a piaci alapú lakásbérlést is vállalta volna.

Az ügy régóta húzódik. Kecskeméti még a Fidesz 2019-es választási veresége után közös megegyezéssel távozott a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ (JGK) vagyongazdálkodási igazgatói posztjáról. A régi posztjával járó szolgálati lakást az önkormányzat utalta ki számára, igen kedvező, havi 30-40 ezer forintos áron. Miután a jogcíme megszűnt a szolgálati lakásra, az önkormányzat még további egy évig hagyta ott lakni. Kecskeméti ezután sem akart kiköltözni a lakásból, és évekig tartó csatározás kezdődött közte és az önkormányzat között, aminek végén bíróság elé is került az ügy. A képviselőt a bíróság is a lakás elhagyására kötelezte, de ő ennek sem tett eleget egy ideig.

Ez utóbbi döntésének aztán egyéb következménye is lett, a józsefvárosi önkormányzati testület méltatlanságra hivatkozva megvonta képviselői tisztségét, amellyel kapcsolatban jelenleg is zajlik egy peres ügy.

A JGK közszolgáltatási beszámolója alapján csak a fent említett Kecskeméti képviselő vagyonkezelő vezetői megbízatása alatt 22 kilakoltatásra került sor. Ráadásul a fideszes időszakban a JGK – ahol a képviselő gyakorlatilag második ember volt a vezérigazgató után – saját hatáskörben döntött a kilakoltatásokról.

Ehhez képest a Pesti Srácok nem érezte magát kínosan, amikor politikai táborának tagját „Józsefváros Robin Hoodjaként” jellemezte.

A történet elsőre nem különösebben tűnik tanulságosnak. A politikai elit egy újabb tagja próbált extra kedvezményekkel élni, tekintet nélkül arra, hogy hányan vannak nála sokkal nehezebb helyzetben, akiknek tényleges segítséget jelent egy szociális alapon bérelhető lakás. Nem sikerült elérnie, hogy megmaradjanak a kedvezmények, nem jól védte az álláspontját, és még a képviselői helye is meginoghat az ügy miatt, legalábbis átmenetileg.

A kontraszt viszont nem is lehetne élesebb a korábbi, fideszes józsefvárosi politika és a mostani (kritizálható és kritizálandó) vezetés irányvonala között. Mind emlékszünk arra a korszakára Józsefvárosnak, amikor Kocsis Máté, majd Sára Botond alatt gyakorlatilag futószalagon lakoltattak ki mindenre és mindennek az ellenkezőjére is hivatkozva rászorulókat, akár egész családokat szociális alapon bérelt lakásaikból, hol azért, hogy a lakáspiaci szereplőknek kedveskedjenek, hol azért, hogy saját politikai kádereiket juttathassák előnyökhöz.

Józsefvárosban továbbra is vannak kilakoltatások, és ez mindenképpen helytelen, ezt az eszközt egyszerűen meg kellene haladni. Mindemellett a fentiekhez képest igen jelentős különbség, hogy Józsefváros már nem lakoltat ki senkit elhelyezés nélkül, komoly energiákat fektet a bajba jutott lakók hátralékkezelésének segítésébe, és ami fő: létezik a Lakásügynökség, amelynek segítségével mind önkormányzati, mind a piacról bevont, támogatott lakásokat használnak arra, amire ténylegesen valók: hogy olyanok lakjanak bennük, akik egyszerűen nem tehetik meg, hogy piaci alapon béreljenek lakást, akiknek a lakhatás folyamatos és súlyos probléma, és nem státuszszimbólum.

Ugyanúgy a mostani józsefvárosi vezetés fektet abba rengeteg energiát, hogy a nemrégiben abszurd módon a kerülettől elvett, Diószegi utcai lakóépületekből kiköltöztetendő lakókat valahogyan elhelyezze, vagy legalábbis a lehetőségei szerint segítse. Kecskeméti képviselőnek itt is lehetett volna szava, ő azonban könnyedén az önkormányzatra tolta a felelősséget, igazodva pártjának kommunikációs vonalához, így nyilatkozva a kisajátításokról szóló testületi ülésen:

„Azt megértem, hogy polgármester úr várja a pénzt, azt kevésbé, hogy emellett alternatív megoldási lehetőségeket nem keres mondjuk az önkormányzat saját lakásállományából.”

Mindez annak fényében, hogy a képviselő ekkor még egy jogszerűtlenül használt kerületi lakást foglalt, még akár cinikusabban is hangozhat, mint az eredeti üzenet: a pártom azt vesz el a kerülettől, amit akar, majd maguk tegyenek csodát.

A történet tehát NER-hétköznapi, de előnye, hogy legalább jobban megvilágítja azt a tényt, hogy a jelenlegi józsefvárosi önkormányzat lakhatás terén úgy viselkedik, tervez és dönt, ami egy felelős önkormányzat dolga: a lakók tényleges szükségleteit tartja szem előtt.