Múlt hétfőn tartották Moldovában az elnökválasztás második fordulóját. Az első fordulóval összekötve egy népszavazás is zajlott arról, hogy az ország alkotmánya tartalmazzon-e kitételt arról, hogy kifejezze a moldovaiak akaratát az EU-csatlakozásra. Az elnökválasztáson a jelenlegi kormánypárt, a Cselekvés és Szolidaritás (Partidul Acțiune și Solidaritate – PAS) korábbi vezetője, Maia Sandu nyert, ha nem is hatalmas, de meggyőző fölénnyel a korábbi főügyész, a Moldovai Köztársaság Szocialistáinak Pártja által támogatott Alexandr Stoianoglo ellen. Az Európai Uniós referendumon is győztek az alkotmánymódosítást támogatók. Ez utóbbi szavazás viszont meglehetősen szorosra sikerült, ezt az eredményt, illetve annak tágabb politikai értelmezési lehetőségeit elemezte Vitalie Sprînceană chișinău-i szociológus-újságíró, a Platzforma c. online lap szerkesztője a HotNews hírportálon közölt interjúban. A szociológus egy beszélgetésben arról is beszélt, hogy egyre többször butítják le a különböző kelet-európai politikai elitek egyfajta hamis Nyugat-Kelet szembenállásra adott országok problémáit, és emiatt egyre nehezebb a valódi társadalmi problémákról beszélni.
EU-népszavazás, vagy valami más?
Bár sokan – főleg kívülről követve az eseményeket – úgy vélhették, hogy a népszavazás fő tétje valamiféle biztosítása Moldova EU-csatlakozásának, Sprînceană más okokat hangsúlyoz. A szociológus szerint ugyanis jelenleg Moldova EU-csatlakozási folyamatának nincs olyan eleme, ami külön törvénykezést, vagy népszavazási megerősítést igényelne. Példának hozza, hogy 2005-ben 90 százalékos többséggel döntött a moldovai parlament a csatlakozásról, illetve arról, hogy mindez visszafordíthatatlan útja az ország jövőjének. Ezután 2014-ben Moldova alkotmánybírósága egy döntésében úgy fogalmazott, hogy az európai integráció az ország „alkotmányos identitását tükrözi”, és minden olyan külpolitikai irányvonal, ami ennek ellentmondana, eleve alkotmányellenes.
Sprînceană szerint tehát az ország EU-integrációs politikája nem csak kifejezett, de törvényileg is kellőképpen meg van támogatva. A szociológus a mostani népszavazás okait kissé más helyen keresi:
„A népszavazás nem feltétlenül az EU-ról szólt, hanem néhány aktuális választói probléma megoldásáról: egyrészt a szavazók mozgósítása és a részvétel növelése [az elnökválasztáson], másrészt egyfajta elhallgattatás vagy a viták csökkentése az EU/anti-EU platform felajánlásával, hogy a kormánypárttal belülről kritikus hangokat elnyomják azzal, hogy csak ezt a két választási lehetőséget adják nekik: EU-párti vagy EU-ellenes.”
A moldovai szavazók közül sokan ráadásul nem is az EU–t tartották szem előtt a népszavazáson, hanem – véli Sprînceană – leginkább a jelenlegi, PAS-vezette kormányról nyilvánítottak véleményt.
Az EU-pártiságon túl: a jelenlegi kormány teljesítménye
Sprînceană a jelenlegi moldovai kormány négy fő ígéretét végignézve közelíti meg a viszonylag szoros eredményeket, az esetleges moszkvai beavatkozást nem kizárva, de annak jelentőségét súlyozva ahhoz képest, hogy mennyire jelen volt az a kampányban, illetve a médiabeszámolókban. A négy fő irány, amit a kormány maga elé tűzött, az igazságszolgáltatás reformja, a korrupció elleni küzdelem, a hatékony és hozzáértő kormányzás és az úgynevezett „erkölcsös kormányzás”, vagyis az eddigiekhez képest forradalmian új vezetési stílus.
Sprînceană szerint mind közül a legnagyobb kudarca a kormánynak az igazságügyi reform volt. Az ígéret szerint nem csak, hogy kirúgták volna a korrupt bírókat, de úgynevezett elővizsgáló bizottságokat is felállítottak volna, hogy a majdani bírákat és ügyészeket megvizsgálják. A folyamat igen nehézkessé tette a kiválasztás folyamatát, miközben a jelöltek közül egy sor problémás figura átjutott a rostán, mások meg nem. Egy ponton túl még a mechanizmust lebonyolító testületek is kritizálni kezdték a rendszer működését.
A szociológus szerint az antikorrupciós küzdelemben sem sikerült átütő eredményt elérnie a PAS-kormánynak. Amint a kormány fölénye biztossá vált, úgy kezdte magához vonzani a „kétes alakokat”, és a vezetés nem tett semmit ezek kiszűrésére. A korrupciós botrányok így nem hogy nem szűntek meg, de nagyjából ugyanúgy folytatódtak is. Sprînceană szerint a korrupcióellenes küzdelem így egy ponton túl szappanoperává változott.
A hatékony és hozzáértő kormányzás képét a gazdasági minisztérium és a munkaügyi és szociális minisztérium meglehetősen rossz értékelése árnyalja. Míg előbbi tárca vezetői posztján cserére is szükség volt a hatékonyság növelésének elmaradása miatt, utóbbi annak ellenére nem tudott meggyőzően működni, hogy az EU-s támogatások miatt éppen az volt a legjobb helyzetben, hogy döntéseivel népszerűbbé válhasson. Az egyik központi problémát, a nyugdíjak inflációhoz való indexálását nem oldották meg, és meglehetősen arrogánsan hessegették el a kritikákat ezzel kapcsolatosan.
Az erkölcsös kormányzás ígérete is beárnyékolódott idővel, főleg miután kiderült, hogy a kormány maga intézte úgy az antikorrupciós ügyészség vezetői pályázatát, hogy csak a saját jelöltjük jöhessen ki belőle győztesként. Ráadásul a PAS politikusai szemmel láthatóan luxus körülményeket biztosítottak maguknak, ami szintén nem erősítette az erkölcsös politizálás képét.
„És volt egyfajta hatalmi arrogancia is. Arrogancia és alkalmatlanság. Arrogancia a kommunikációjukban, mert a legitimitásukat kívülről merítették, és úgy beszéltek a hazaiakkal, mintha nem számítanának”
– fogalmazott a szociológus.
Autoriter kormányzás a horizonton?
Sprînceana arra számít, hogy a PAS-kormány az eddigieknél autoriterebb kormányzásra készül, most, hogy a saját teljesítményének kritikáját sikerült részben átcsatornázni a viszonylag szűk EU-párti/EU-ellenes vita körébe. A szociológus úgy véli, hogy a vélt vagy valós orosz befolyásszerzési kísérletekre való hivatkozással már most is sikerült a közbeszéd tereit szűkíteni, így bezárattak tömegmédiákat, a Telegramon is töröltek ellenzéki csatornákat – pláne, mióta Párizsban letartóztatták a titkosított üzenetküldő felület vezetőjét, Pavel Durovot – , az ellenzéki nyilvánosság így már most jelentősen szűkült.
„A nyilvános viták hangulata Moldovában is meglehetősen szigorú, meglehetősen tekintélyelvű és meglehetősen polarizáló. Arra számítok, hogy ez a polarizáció fokozódni fog”
– fogalmazott Sprînceană.
A szociológus és Sopiko Japaridze grúziai újságíró-aktivista nemrég a Reimagining Soviet Georgia podcast-adásában elemezték a moldovai helyzetet, részben párhuzamba állítva a Grúziában szintén nem sokkal korábban lezajlott választásokkal. Az adásban Sprînceană és Japaridze egyetértettek abban, hogy a durván leegyszerűsített EU-pártiság vagy EU-ellenesség vitájába csomagolt hamis Nyugat-Kelet szembeállítással rengeteg helyi problémát tudnak a politikai elitek letagadni, vagy félresöpörni, és ez igen elterjedt kelet-európai jelenség:
„Vannak csoportok, amelyeket érdekel ez a narratíva és ennek erőltetése, mert így felmentést kapnak az alól, hogy beszélniük kelljen pl. az emberek anyagi körülményeiről, a belső dolgokról, a kormány visszaéléseiről, arról, hogy a kormány nem végzi a munkáját, hogy az emberek látják, hogy az alapvető, mindennapi életkörülményeik romlanak. Mindent egy hatalmas ernyő alá helyeznek. ‘Megmentjük a nyugati civilizációt, választanunk kell Kelet és Nyugat között.’ Bizonyos értelemben ez egyfajta módon elveszi tőlünk a hangot, mert nincs lehetőségünk, kapacitásunk, jogunk még arra sem, hogy némi kritikát fogalmazzunk meg, mert meg kell mentenünk ezt a nyugati civilizációt. Mindig arra szólítanak fel, hogy nyeld le a kritikádat, először mentsük meg a Nyugatot, aztán majd később megbeszéljük valahol. És azt hiszem, ez kezd mérgezővé válni, szinte lehetetlenné teszi a vitákat”
– mondta a műsorban Sprînceană, majd hozzátette:
„Ebben az érvelésben az a zseniális, hogy meggyőzi az embereket, hogy az érdekeik ellen szavazzanak. Olyan erőket támogatva, amelyek az érdekeik ellen vannak, [amelyek azt mondják, hogy] felejtsék el a sérelmeket, hogy egyesülni kell valami nagyon elvont, vagy néha nagyon konkrét dolog körül, a más nézetet valló szomszédoddal szemben. (…) Nem lehet beszélni a szociálpolitikáról, a fizetésekről, a bérekről, a nyugdíjakról, a létminimumról, a szakszervezetekről és így tovább, mert Oroszországgal meg mindenfélével harcolni kell.”
