Olyan professzionális módon ötvözi a zsarolást, a csúsztatást és a Monty Python-szerű, komikus zagyvaságokat a Magyar ApartmanKiadók (sic!) Egyesülete és a Felelős Szálláskiadók Szövetsége legújabb kampányában, hogy még a NER minden szintjébe beépített megmagyarázó-embereinek csűrés-csavarásain edződött kollégáinknak is sikerült felejthetetlen perceket okozniuk.

A lobbisták azután lendültek akcióba, hogy Soproni Tamás, Terézváros polgármestere egy hónapja bejelentette, hogy szeptember 2-től két héten át konzultál a kerület lakosaival arról, hogy egyetértenek-e a társasházi lakások Airbnb-típusú szálláshelyként való kiadásának tiltásával. A válaszok beérkezése után a képviselő-testület ügydöntő szavazással dönti el, hogy teljesen kitiltsák a rövid távú lakáskiadást a kerületből, vagy egy éves időtartamra engedélyezzék azt.

Következzenek tehát a rövid távú lakáskiadásra specializálódott iparág lobbistái ellentámadásának legemlékezetesebb érvei.

Lakásokba lakókat? Hát hova vezetne az?!

„Amennyiben az átlagosan 3,5 éjszakát Budapesten töltő turisták helyére albérlők kerülnek, úgy – a Covid alatti időszak tapasztalataiból kiindulva – sokszor olyan, társasházakba nem illő bérlők költöznek be, akik hosszú hónapokig vagy évekig keseríthetik meg a lakók életét.”

Nem titkolhatom, hogy a megannyi csodás kereskedői érv közül az egyik legszórakoztatóbbnak a fentit találtam, ami a fent említett lobbiszervezetek néhány napja kiadott közleményében található. Eszerint még belegondolni is szörnyű, micsoda kockázattal jár, ha a társasházak lakásaiba úgynevezett lakók költöznének. Nem elég az a sok veszély, amivel az élet eleve együtt jár, még plusz bizonytalanságokat is vállaljon az egyszerű állampolgár? Az érvelés szerint sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy hosszabb távú albérlő esetleg ellenszenves a szomszédainak, mint annak, hogy az egész évben 3-4 naponta cserélődő turista sereg zavaró lehet.

Nem létező lakáskeresők, létező fenyegetés!

„Ha albérlőként hirtelen megjelenik 3-4 ezer új lakó Terézvárosban, akkor a mostani lakóknak kevesebb parkolóhely, bölcsődei és óvodai férőhely fog jutni, mert míg a turisták nem veszik igénybe ezeket a közszolgáltatásokat, az albérlők viszont igen.”

Tiszta sor, hogy ha egy iparos úgy érzi, hamarosan szakmát kell váltania, nem csoda, hogy megpróbál mindennel és mindennek az ellenkezőjével is érvelni, hogy mentse a boltot. Itt sincs ez másként, az önellentmondás kézzelfogható. A nemrég még az Airbnb-lakások elenyésző hányadával, és az ilyen lakáshoteleket a legnagyobb arányban tömörítő belkerületekben „nem létező” lakhatási válsággal érvelő érdekképviseleti szervezetek hirtelen maguk is belátták, hogy reális az esélye annak, hogy több ezer ember, éspedig hirtelen módon jelenne meg, ha ők levonulnának a történelem színpadáról. Össze vagyok zavarodva, akkor most van lakhatási válság, vagy nincs? Vagy van több ezer lakásra éhező ember/család, akik nagyon gyorsan beköltöznének felszabaduló helyekre, vagy nincs lakhatási válság. Tertium non datur.

Airbnb elvtárs

„Van itt köztünk rengeteg olyan ember, akinek vagy ez az egyetlen bevételi forrása, vagy ez a nyugdíj-kiegészítése.”

Megvallom őszintén, ez az érv betalált. Eddig mulattunk a Airbnb-iparág érdekképviselőinek nyakatekert érvein, de van, ami nem vicc. Igenis, vállalom a meghatottság könnyeit, amelyeket a szociális felelősség és emberbaráti szeretet vállalásáról híres Airbnb csalt ki szememből. Mégis, mi volt a tervük azoknak, akik évtizedekkel ezelőtt betiltották az azbeszt felhasználását? Rendben, hogy súlyosan károsítja a környezetet és az egészséget, de arra nem gondoltak, hogy sokaknak az azbesztgyárban való takarítás volt az egyetlen bevétele? Sokak szemében a rövid távú lakáskiadók egyetlen megfontolása a minél hatékonyabb pénzkeresés, töredelmesen bevallom, hogy eddig én is így gondoltam. Eszembe sem jutott, hogy ez az ipar valójában nemes társadalmi program is egyben, védve az úgynevezett szakértőktől, szociológusoktól és döntéshozóktól kisnyugdíjasok ezreit. Ennek mondjuk némiképp ellentmond a Magyar Apartmankiadók Egyesületének elnöke által jegyzett 2020-as nyilatkozat, amelyben az érdekképviselő a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott (Karácsonynak címezve szavait):

„A főpolgármester úgy tekint a magánlakás-kiadásra, mint egy szociális kérdésre. Nem veszi figyelembe ennek az iparágnak a turizmusra és a gazdaságra gyakorolt hatását”,

de ezen igazán nem akarunk sokat lovagolni, régen is volt, azóta biztos nem így gondolja már.

Persze még így is igazán jóindulatúan értelmeztem a nyilatkozatot. Ha nem az iparág által foglalkoztatott kisegítő személyzetre, hanem konkrétan a lakáskiadókra gondolt itt a jó lobbista, az még a szatíra műfajának határait is feszegetné. A legkevésbé sem szeretnék krokodilkönnyeket hullajtani azon emberek „egyetlen bevételi forrásáért”, akik az elmúlt 10 évben degeszre keresték magukat egy alig szabályozott, viszont eszméletlenül káros lakáskiadási rendszeren, és akik most esetleg arra kényszerülnek, hogy a még mindig csillagászati árakat felvonultató hosszabb távú lakáskiadással próbálkozzanak.

A viccet félretéve, a rövidtávú lakáskiadásból megélni, illetve meggazdagodni kívánókat képviselő érdekképviseletek érveivel hosszú évek óta foglalkozunk a Mérce hasábjain. Egy sor valódi (nem érdek-) szakértőt szólaltattunk meg. Büttl Ferenc közgazdász 2020-ban a részletesen cáfolta az Airbnb-iparág képviselőinek „tudományosnak” látszó érveit.

Büttl bebizonyítja, hogy nem „tévhit” az a sokszor hangoztatott állítás, miszerint az Airbnb-típusú lakáskiadás terjedése hozzájárul a lakhatási válság elmélyüléséhez. Szerinte az, „hogy a bérleti díjak emelkedéséhez és ezáltal a hosszú távú bérlemények megfizethetőségének romlásához ne lenne köze az Airbnb-kiadások terjedésének, az maximum vicc lehet, annak sem a legjobb.”

Őze Sándor, a Város Mindenkié lakhatási csoport tagja szintén 2020-as cikkében részletesen foglalkozik az Airbnb mellett érvelők állításaival, rámutatva, hogy a rövid távú lakáskiadásnak igenis szerepe van az albérletárak emelkedésében, amelyet több helyen még a Magyar Apartmankiadók Szövetségének elnöke is elismer. Őze arra is rávilágít, hogy az Airbnb valószínűsíthetően saját „adatait” dobja be folyamatosan érvelése közben, arról pedig hallgat, hogy más rövid távú lakáskiadó platformok is léteznek, így a lakáspiac szűkülése jóval nagyobb arányú is lehet.

Írtunk arról is, hogy hogyan áramlik meglehetősen perverz folyamatként éppen a szegényektől a vagyonosok felé a pénz a befektetési célú lakásvásárlás miatt. Cikkünk felidézi, hogy míg 2012-ben csak minden negyedik lakást vásárolták befektetési céllal, 2017-ben már tízből négy lakást vásároltak úgy, hogy azokba a tulajdonos nem tervezett beköltözni. A lakáshiány által megerősödő kereslet, és a rövid távú lakáskiadás alig szabályozottsága tette olyan jövedelmezővé és viszonylag alacsony kockázatúvá az ingatlanpiacot.

Az Airbnb és a rövidtávú lakáskiadás valóban nem az egyetlen oka annak, hogy egyre élhetetlenebbek a városok, és egyre növekszik a lakhatási válság. Viszont mindenképpen oka, és eszerint is kell viszonyulni hozzá.