Idén már legalább nyolc nőt gyilkoltak meg férfiak Magyarországon. A nők elleni erőszak mindennapos hazánkban – a barátok, élettársak, férjek, exek által elkövetett bántalmazás gyakoribb, mint gondolnánk. Az áldozatokat azonban legtöbbször elrejti a négy fal, a „boldog család” képe, az „odaadó férj” álarca, a „magánélet szentsége”, de nem ritka az sem, hogy idegenek, nem közeli hozzátartozók használnak ki és bántalmaznak akár végzetesen rendkívül kiszolgáltatott helyzetű nőket. Szenvedésükhöz pedig sokszor maguk a hatóságok, bíróságok és a kormány is csak asszisztál. Nem menthető fel a rendszer, amikor a bántalmazó volt férje által megölt tamási nőről beszélünk, aki hiába kért távoltartást. És hangsúlyoznunk kell a rendszer felelősségét a Pátrohán rabszolgaként tartott, halálra vert, majd egy autóból kidobott nő borzasztó tragédiája kapcsán is.

Az állami szervek jelenleg sem megelőzni nem képesek rendszerszinten az áldozattá válást, sem hozzáértően kezelni a látóterükbe kerülő eseteket. A kormány pedig leginkább a születésszámok ösztönzése kapcsán foglalkozik a nőkkel, vagy legalábbis a méhükkel. De arra hosszú évek óta nincs épkézláb javaslata – még csak politikai akarat sem mutatkozik ennek a kidolgozására –, hogyan szorítaná vissza a nők elleni erőszakot.

Mindez hozzájárul ahhoz, hogy több mint 200 ezer nő él bántalmazó kapcsolatban ma Magyarországon, és hogy kb. hetente egy bántalmazás gyilkosságba torkollik. A tragédiák többsége nem kap elég nagy visszhangot, vagy egyáltalán el se jut a nyilvánosságig, az pedig végképp nem elég köztudott, milyen gyakoriak ezek a gyilkosságok.

Szerintünk egyetlen megmenthető élet elvesztése is sok. Ahhoz, hogy mindez változzon, nemcsak az intézményeknek kell megváltozniuk, hanem a társadalmunknak is.

Ennek az egyik első lépése lehet, ha ezekre az esetekre nem elszigetelt drámákként tekintünk, hanem olyan közös, társadalmi problémaként, amely az erőszak más formáiban gyökerezik, és amely ellen együtt kell fellépnünk.

Ezért döntött úgy közösen a PATENT Egyesület és a Mérce szerkesztősége, hogy a tudomásunkra jutó nőgyilkosságok és gyerekgyilkosságok eseteit mostantól egy számlálóval tesszük láthatóbbá közösségimédia-felületeinken, felhívva a figyelmet a tragédiák sokaságára mindaddig, amíg maga a rendszer is fenntartja ezt az erőszakot. A 2014 óta férfiak által meggyilkolt nők és gyermekek listáját a Mérce oldalán eddig is vezettük.

Miért vezetünk listát gyerekekről is?

A gyerekek gyakran válnak a nők elleni erőszak eszközeivé. Az elmúlt években is láthattunk több példát arra, hogy bántalmazó férfiak a hozzájuk kapcsolattartásra érkező gyermeküket gyilkolták meg, „bosszút állva” a nőn.

Bár a kegyelmi botrány óta több intézményen belüli gyermekbántalmazás kerül nyilvánosságra, a kormány pedig kezdeményezte a gyermekvédelmi törvény módosítását, ez a probléma számos aspektusát továbbra sem érinti – mitöbb, gyermekvédelemben dolgozó szociális munkások csupán szakmájuk további leépüléséről számolhatnak be.

Amennyiben pedig fény derül a gyermekbántalmazásra, azt sokszor a társadalom és az állami szervek is bagatellizálják, csakúgy, mint a nők elleni erőszakot.

Miért nőgyilkosságoknak, és nem egyszerűen gyilkosságoknak nevezzük ezeket az eseteket?

Az ENSZ szerint 2022-ben legalább 89 ezer lányt és nőt gyilkoltak meg a világon. Nagy részüket közeli hozzátartozójuk, partnerük vagy korábbi partnerük ölte meg, de a gyilkosságok egy jelentős része szexuális bűncselekményekhez, a prostitúciós iparhoz vagy olyan, túlnyomó többségben nőket érintő erőszakformákhoz kapcsolódott, mint a nemiszervcsonkítás, vagy az úgynevezett „becsület nevében” elkövetett emberölések.

Ezekben a gyilkosságokban közös, hogy az elkövetők többségében férfiak, a motivációjuk pedig a nőgyűlölet.

Ez az állítás sokakat megbotránkoztathat, pedig a nemi alapú erőszak – vagyis az az erőszak, ami a női mivoltuk miatt sújtja a nőket – jól ismert jelenség, a világon mindenütt, minden nő megtapasztalja élete során valamelyik formáját. Liz Kelly 1988-ban alkotta meg a nők elleni erőszak kontinuumának fogalmát. Ezen a kontinuumon helyezhetők el a nők elleni, nemi alapú erőszak különböző formái: az utcai zaklatás, a párkapcsolati erőszak, a prostitúció, a szülészeti erőszak, a kényszersterilizáció, vagy éppen az abortusz tiltása és a nőgyilkosságok mögött a nők és a férfiak közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyok, a nők rendszerszintű elnyomása áll. A férfiak által nők ellen, tömegesen és módszeresen elkövetett erőszakfajták mögött az elkövetők jogosultságtudata és a nőket alacsonyabb rendűnek tekintő szemléletmód húzódik meg.

A nemi alapú erőszak legszélsőségesebb formája a nőgyilkosság. Nap mint nap legalább 240 nőt ölnek meg és legalább 133 nő lesz családon belüli erőszak áldozata világszerte csak azért, mert nő.

Ezek a számok óvatos becslések. Rengeteg nőgyilkosság marad láthatatlan a statisztikákban, ugyanis a világ legtöbb országának jogrendszere nem ismeri a nőgyilkosság és a nemi alapú erőszak kategóriáit. Ez nem véletlen: a patriarchátus különböző taktikákkal igyekszik leplezni a saját működését. Ennek egyik jellemző példája a nők elleni erőszakkal kapcsolatos statisztikák hiánya. Magyarország ebben különösen jól teljesít: az Európai Alapjogi Ügynökség 2014-ben publikált kutatása óta nincsenek naprakész statisztikák a nők elleni erőszakról, az idei, megismételt kutatásban való részvételhez a kormány már nem is járult hozzá. A nők elleni nemi alapú erőszak láthatatlanná tételét szolgálja a nyelv is: „megerőszakolták”, „megverték”, „gyilkosság áldozata lett” – a hírekben szinte mindig láthatatlan marad az elkövető. Az erőszakfajták pontos leírására sokszor még szavaink sincsenek. A „nőgyilkosság” magyarul nagyon ritkán olvasható kifejezés, a nemzetközi irodalomból származó „femicídium” még kevésbé elterjedt.

A statisztikák és az egységes fogalommeghatározás hiánya és a nők elleni erőszakot övező társadalmi tabu miatt a magyar helyzetről nagyon kevés információ érhető el. A NANE Egyesület minden évben november 25-én, a nők elleni erőszak felszámolásának világnapján emlékezik meg a magyarországi nőgyilkosságok áldozatairól. Az egyes esetekről jobb híján a nőjogi szervezetek is csak a sajtóból értesülnek. Jellemző, hogy egy-egy nagy médiavisszhangot kapó eset kivételével a legtöbb nőgyilkosság csak utólag, a büntetőeljárások megindulása idején kap nyilvánosságot.

A szórványosan megjelenő, elszigetelt ügyek pedig azt a benyomást keltik, hogy egyéni, ritkán előforduló, váratlan tragédiákról van szó.

Pedig minden egyes nőgyilkosság a nők elleni rendszerszintű erőszak következménye: az elkövetők viselkedése nem kiszámíthatatlan, a hatóságok, ha valóban céljuk lenne az erőszakkal szembeni fellépés, számos ponton közbeavatkozhatnának és megelőzhetnék a nőöléseket. Ezzel szemben még az is ritka, hogy egy-egy bekövetkezett tragédia után az elkövető kellően súlyos, visszatartó erejű büntetést kap.

A Mérce és a Patent Egyesület közös projektje szeretné láthatóvá tenni a nőgyilkosságokat: emléket állítani minden egyes nőnek és gyereknek, aki patriarchális erőszak áldozata lett, rámutatni az erőszak mögött meghúzódó nőgyűlölő mechanizmusokra és a rendszerhibákra, amelyek gyakorlatilag szabad utat adnak az elkövetőknek.