Oroszország ukrajnai inváziója felrázta Európát, és az ezt követő energiaár-válság nyilvánvalóvá tette oligopolisztikus, fosszilis alapú energiarendszerünk kudarcát. Miközben néhány óriásvállalat több milliárd eurós profittal gazdagodott, európaiak millióinak kellett választaniuk aközött, hogy a rezsiszámlájukat fizetik ki, vagy ételt tesznek az asztalra. Mindeközben a szél- és napenergia-termelés tavaly ismét rekordot döntött, ami a gáz és a szén további visszaszorulásához vezetett az áramtermelésben. Ez hatalmas lökést adott az EU gazdaságának: 100 milliárd eurót takarítottunk meg új megújuló erőművek rendszerbe állásával 2021-2023 között.
Ez még csak az első lépés, a Delfti Műszaki Egyetem tanulmánya kimutatta, hogy
2050-re minden második uniós polgár saját maga állíthatná elő villamosáramát, ami az uniós energiaigény 45%-át fedezné.
Felmerül tehát a kérdés: valóban kiaknázzuk-e a lehetőségeket a helyi közösségek részvételére és persze anyagi részesedésére a megújuló beruházásokban?
A monopóliumoktól a demokratizálódásig
Mik azok az energiaközösségek? Olyan alulról jövő kezdeményezések, amelyek innovatív energiaprojekteket végeznek, például energiatakarékossági kampányokat, közös lakásfelújításokat vagy megújuló beruházásokat. Tagjaik lehetnek helyi polgárok mellett akár önkormányzatok, kisvállalkozások, szövetkezetek is. Az energiaközösségek belső működésének kulcsa az együttműködés és a demokratikus döntéshozatal. Az energiaközösségek egyre gyorsabban terjednek szerte Európában.
A REScoop.eu, az energiaszövetkezetek és energiaközösségek európai szövetsége ma már több mint 2250 ilyen kezdeményezést számlál tagjai között, akik több mint 2 millió uniós polgárt képviselnek.
Az energiaközösségek elsődleges célja a társadalmi és környezeti előnyök biztosítása, például energiaszegénység és éghajlatváltozás elleni küzdelemmel, nem pedig a pénzügyi haszonszerzés. A közösségi energia kezdeményezések céljaik megvalósításával hozzájárulnak a helyi gazdaság fejlődéséhez, és válság idején növelik az adott térség ellenállóképességet. Kutatások bizonyítják, hogy
a közösségi energia projektek a helyi térség számára 2-8-szor nagyobb gazdasági hasznot hoznak, mint a nyereségorientált megújulóenergia-projektek. Az energiahatékonyság és a fogyasztási szokások megváltoztatása révén az energiaközösségek a hálózat stabilizálásához is hozzájárulhatnak.
A REScoop.eu nemrégiben közzétett kiáltványában felszólítottuk az EU tagállamait, hogy biztosítsák az állampolgáraik számára a helyi tisztaenergia-projektekbe való közvetlen és könnyű becsatlakozási lehetőséget. Ez felgyorsítaná az energiaátmenetet, és minden háztartás, különösen az alacsony jövedelmű és kiszolgáltatott háztartások számára előnyös lenne anyagilag is. A tendencia egyértelmű: az emberek egyre inkább olyan demokratikus energiarendszert követelnek, ami mindenki számára hozzáférhető és független a piaci logikától.
Ajánljuk a Szolidáris Gazdasági Központ többi cikkét is. Az európai napelemboom sötét oldaláról szóló cikksorozatuk első, második és harmadik része itt található. A piacot manipuláló energiaóriásokról itt írtak, az energiahatékony épületfelújításokról pedig itt olvashattok.
Meg tudjuk-e valósítani ezt a lépést?
Az energiamegosztás elősegítése elengedhetetlen ahhoz, hogy az energiaközösségek fejlődjenek és olyan meghatározó erővé váljanak, ami képes az energiapiac átalakítására: ez az emberek és a bolygó számára egyaránt előnyös forgatókönyv lenne.
A megosztás lehetőséget adna arra, hogy a helyi polgárok, önkormányzati intézmények vagy akár kisvállalkozások közvetlenül egymással osztják meg termelésüket a hálózaton keresztül, csökkentve kiszolgáltatottságukat az áram kereskedők felé.
Az EU keleti tagországaiban azonban az energiamegosztás szabályozása és elterjedtsége továbbra is nagyon vegyes.
Észtországban a közösségi energia meglehetősen új fogalom, és még mindig hiányzik egy erős támogató keretrendszer (például kedvezményes helyi energiamegosztás). Jelenleg az energiaközösségek jogi formája „lakásszövetkezet” lehet, ebből már 1000 létezik az országban. Nem történtek azonban érdemi intézkedések az energiamegosztás vagy más tevékenységek elősegítésére. 2021-ben jött létre Észtország első energiaközössége. A polgárok és a hatóságok nyitottak, azonban még mindig tájékozatlanok a témában. A közösségi energia projektek létrehozásához egyértelmű (pénzbeli) ösztönzők, valamint szélesebb körű tudatosságnövelő kampányok szükségesek, ahogyan ahhoz is, hogy a koncepció teljes mértékben működőképessé váljon az országban.
Magyarországon a helyi közösségek kimaradtak az elmúlt évek hatalmas napenergia-boomjából. Míg a lakossági napelem-tulajdonosok rendre szabályozási bizonytalanságokkal szembesülnek, a kormányzati energiapolitika egyre inkább a nagy befektetői köröknek kedvez, ami csökkenti a helyi részvételt a megújuló energiaberuházásokban. Eközben hatalmas potenciál rejlik a közösségi megoldásokban, a társasházak felújításától kezdve a szomszédok közötti villamosenergia-megosztásig. Ezek az alulról jövő innovációk gyakran ütköznek szabályozási korlátokba, valamint a hálózatüzemeltető és kereskedőcégek által eléjük gördített akadályokba, legyen szó hálózati csatlakozási korlátozásokról vagy diszkriminatív áramvásárlási szerződésekről.
Csehországban a közösségek és az önkormányzatok türelmetlenül várják a villamosenergia megosztásának lehetőségét, amely idén júliusban lép végre hatályba. Eközben több tucatnyi projekt van már előkészítés alatt. Bár az uniós jogszabályok átültetése több mint két évet késik, az energiaközösségek idén végre bekerülnek a nemzeti törvényekbe, így 2024 döntő év lesz az energiaágazat demokratizálódása szempontjából Csehországban. Az általános lelkesedés ellenére továbbra is fennállnak bizonyos gazdasági és szabályozási akadályok – ezek közé tartozik a hálózati infrastruktúrához való hozzáférés és a magas rendszerhasználati díjak.
A helyi, biztonságos és tiszta energiarendszer felé vezető úton
Az energiamegosztás megkönnyítésére nem létezik egységes megközelítés, de van néhány átfogó vezérelv.
Az uniós jogszabályok alapján a hálózatüzemeltetőknek együtt kell működniük az energiaközösségekkel, hogy elősegítsék a helyi energiamegosztást.
Minden állampolgárnak vagy energiaközösségnek, aki energiamegosztásba szeretne fogni, hozzá kell férnie minden szükséges információhoz egy helyi egyablakos ügyintézési rendszerben, világos és átlátható ütemezéssel, egyszerűsített bürokráciával és pénzügyi tanácsadással. Ez kiválóan működik már több országban, többek között Ausztriában és Spanyolországban is. Nem utolsósorban a tagállamoknak előre kell lépniük az energiaközösségekre vonatkozó uniós rendelkezések nemzeti jogukba történő átültetésével. Egy olyan támogató keretrendszert is létre kell hozni, amely lehetővé teszi az energiamegosztást és más energiapiaci tevékenységeket az energiaközösségek számára, megszüntetve minden jelenlegi akadályt.
A (megújuló) energiaforradalom már most végigsöpör a világon. Az országok befektetéseit a tiszta energia szektorba már nem csak az éghajlatváltozás kezelésének egzisztenciális kérdése ösztönzi.
Ebben a zöldipari fellendülésben a polgárok és a közösségek kulcsfontosságúak gazdaságunk fenntartható, demokratikus és igazságos átalakításához.
Az energiaátmenet fontossága tudományos, erkölcsi és gazdasági szempontból is egyértelmű, azonban csak akkor lesz sikeres, ha ebbe a folyamatba a közösségeket valóban bevonják.
A cikk eredetileg a Revolve oldalán jelent meg angol nyelven, a szöveget a magyar szerző fordította. A Mércén enyhén szerkesztett változatban adjuk közre.
Ez a cikk nem jöhetett volna létre olvasóink támogatása nélkül. Ha teheted, támogasd te is a Mércét, havonta akár csak 1000 forinttal, mert ez biztosítja lapunk működését!
