„Zaklatás, kilakoltatás, a hajléktalanság láthatatlanná tétele”, sorolja a L’Humanité lap azokat a jelzőket, mellyel egy franciaországi egyesület azokat az intézkedéseket illeti, amelyeket az olimpiára készülő kormány a legelesettebb emberekkel szemben tett. Az a közel száz szervezet, amely a Le Revers de la Médaille [‘Az érme másik oldala’] kollektíva égisze alatt tömörült, mélyen elítéli az olimpiai játékok előtt szervezett – mint írják a tegnap közzétett jelentésükben – „társadalmi tisztogatást”, amely a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjait, a hajléktalanokat és szexmunkásokat, a menedékkérőket és a kábítószerfüggőket (köztük anyák és gyermekek is találhatók jelentős számban) kényszeríti arra, hogy elköltözzenek Párizsból. A kollektíva szerint tavaly április óta megsokszorozódott a kitelepített és elűzött emberek száma, megsokasodtak a kitelepítések, és egyre több sátortábort számoltak fel a hatóságok a városban és környékén, az Île-de-France régióban.

Az összesítésük szerint egy év leforgása alatt 12 545 embert költöztetett el a rendőrség, hogy előnytelen kinézetükkel ne rontsák Párizs messze sugárzó fényét.

Paul Alauzy, a Médecins du Monde szervezet egészségügyi megfigyelésért felelős koordinátora, akit a Guardian idéz, azt mondta, hogy a „társadalmi tisztogatás”-ra amiatt van szükség, hogy Párizs „a lehető leghízelgőbb fényben tűnjön fel” az olimpiai játékokra. Alauzy szerint az embereket buszokkal szállítják el a városból a tavaly létrehozott ideiglenes regionális központokba. Ám ezek csak rövid távú megoldást jelentenek, ha egyáltalán. „Csak a szőnyeg alá söprik a nyomort”, mondta el a koordinátor a kormányzat politikájáról. A már idézett kollektíva a jelentésében 138 kilakoltatást tart számon (ebből 64 nyomornegyedekben, 34 sátortáborokban és 33 foglalt házakban történt), szemben a 2021-2022-es 121 és a 2022-2023-as 122 kilakoltatással. A számításaik szerint masszívan, közel negyven százalékkal nőtt meg egy év alatt a kilakoltatott emberek száma. Anne Hidalgo, Párizs szocialista párti polgármestere a Guardian tudósítása szerint elmondta, hogy a városháza hosszabb ideje arra kéri a szükséglakásokért felelős kormányt, hogy álljon elő egy értékelhető tervvel a főváros utcáin élő emberekkel kapcsolatban. Hidalgo 3600 olyan személyről szólt, akik sürgős elhelyezést igényelnének. A polgármester megjegyezte azt is, hogy „dühös” amiatt, mert a városi hatóságoknak kellene megoldást találnia ezeknek a végletesen kiszolgáltatott embereknek a problémájára. Ezeket az „informális lakóhelyekről” történő kilakoltatásokat azonban gyakran nem követi semmilyen lakásfelajánlás, figyelmeztet a kollektíva. A Le Revers de la Médaille arra is emlékeztet, hogy a 2023-2024-es időszakban csak a szükséget szenvedők alig harmada esetében született megoldás. Eközben pedig a kormány által felajánlott férőhelyek száma is radikálisan lecsökkent. Előbb azt ígérték, 400 férőhellyel fognak előállni, aztán 200-zal, most már csak 80-ról beszélnek.

A legkonzervatívabb becslések szerint is azonban legkevesebb ezer azonnali férőhelyre lenne szükség.

A kiskorúak szintén a kormány célpontjává váltak. A kollektíva szerint közülük 3434-et lakoltattak ki az ideiglenes szállásukról, kétszer annyit, mint az előző évben, és háromszor annyit, mint 2021 és 2022 között. Közöttük 828 kísérő nélküli kiskorú is található volt. Anélkül kellett távozniuk, hogy menedékhelyet ajánlottak volna nekik. Ők azok a gyermekek, akik a státuszuk elismerésére várnak, s mivel a többségük háborúk elől menekül, elsősorban is biztos lakhatásra lenne szükségük.

Papírok nélkül

„A média sokat kritizálta Katart a világbajnokság előtt, de valami hasonló történik itt, Párizsban is”. Ezt már Mody Diawara papír nélküli munkás (sans papiers) mondta el analyse & kritik magazinnak. Diawara, aki hat éve dolgozik Párizsban, bár ennek a törvényi háttere adott, nem kapott letelepedési és munkavállalási engedélyt, arra utalt, hogy a 2022-es labdarúgó-világbajnokság előtt kiderült, miszerint 6500 pakisztáni, indiai, nepáli, bangladesi és Srí Lanka-i vendégmunkás halt meg a rossz munkakörülmények miatt a tornának helyet adó Katarban a vébére készülő építkezéseken. Diawara elmondta, hogy ő úgy dolgozhat, hogy talált valakit, aki „legálissá vált”, s akinek a neve alatt munkát vállalhat. Ezek a „legalizált” emberek papíron napi 24 órát dolgoznak, hiszen legalább 2-3 papír nélkülit rejtenek, akik azonban társadalombiztosítást, egészségügyi hozzáférést, nyugdíjbiztosítást, garantált szabadnapokat nem élveznek. Elvileg 24 hónapnyi legális munka és 3 éves franciaországi tartózkodás után mindenkinek a tartózkodási jogát el kellene ismerni. Ám a munkaadónak nem érdeke, hogy törvényes munkást alkalmazzon (nagyobbak az adóterhek), s a hatóságok sem sietnek a papír nélküliek legalizálásával. Azoknak, akik azonban csak más neve alatt dolgozhatnak, reményük sincsen arra, hogy „kifehéredjenek”. Éppen emiatt Diawara és társai arra gondoltak, hogy az olimpiai játékok jó alkalmat adnak arra, hogy felhívják a figyelmet a problémára: hiszen az olimpiai építkezéseken rengeteg a papírok nélküli munkás. Előbb fórumokat kezdtek el szervezni, melyekre mind több csoportosulás, szakszervezet ment el, majd a sztrájkhoz való jogért harcoltak, végül 2023. október 17-én elfoglalták az Adidas Aréna építkezési területeit, hogy az olimpia egyik helyszínéül szolgáló épületben a legalizálásukat követeljék. A tárgyalócsoportjuk hosszas egyeztetések után kiharcolta, hogy az építkezésen dolgozó 27 embert legalizálják. Ám amit az építkezés alvállalkozóival és fő kivitelezőjével, valamint Párizs munkaügyi felelősével szemben sikerült kiharcolni, az megbicsaklott a rendőrségen: a munkások a legalizáláshoz nem kapnak időpontot, hiszen nincsenek kritériumok, melyek alapján időpontot kaphatnának. Az október 17-i papír nélküliek közül eddig még senkit sem legalizáltak teljes mértékben.