Arca eltakarásával és neve elhallgatásával nyilatkozott egy dezertált izraeli katona a brit Channel 4 csatornának arról, hogy milyen atrocitásokat látott a gázai háború során az izraeli hadsereg részéről, hogyan fogta el a kétely, miközben katonai műveleteket hajtott végre, és miért nem hajlandó már részt venni a háborúban.
Az egykori katonát – álnevén „Jake” – megrázták az október 7-i támadások, mostanra már viszont úgy gondolja, az izraeli kormány és a Hamász lényegében ugyanazt akarják.
Jake az Izraelben mindenki számára kötelező sorkatonaságot korábban teljesítette, október 7-e után mégis újra csatlakozott a hadsereghez, annak ellenére, hogy egyébként nem támogatja a ciszjordániai palesztin területek megszállását. Azt meséli, az október 7-i támadások olyan „értelmet” adtak a katonaságnak, amilyet ezelőtt nem érzett.
A háború első heteiben csak a távolból, drónokon keresztül támadták Gázát, és mivel csak képernyőkön szemlélték a bombák hatását, a katonák elidegenedtek áldozataiktól.
„Olyan, mint a Netflix, vagy mint egy videójáték az első pár napban. De egy ponton rájössz, hogy egy valódi ház omlott össze. Valószínűleg voltak benne emberek, talán voltak ott terroristák vagy hamászosok, talán nem. Nem tudhatod. Elkezded magadban feltenni a kérdést, hogy az összes légicsapás szükséges volt-e, vagy túl könnyű kézzel bántunk a ravasszal. Amint ezt a kérdést elkezded feltenni, sose hagyod abba a kétkedést.”
Úgy érezte, az izraeli katonák nem húztak vonalat a terroristák és a civil lakosság között, a szemükben minden gázai lakos a Hamászhoz tartozik. Elmondása szerint sokan gondolkodnak úgy, hogy „ezek azok a gyerekek, akiknek az életét megkíméltük a 2014-es háborúban”.
Ezt támasztja alá az az eset is, amikor izraeli katonák megöltek egy fehér zászlóval vonuló testvérpárt evakuálás közben. Jake is látott egy ehhez hasonló esetet, amikor megöltek valakit, aki fehér pólót lengetett, miközben egy izraeli katonai egységhez közelített. A katonák felszólították arab nyelven, hogy álljon meg, de futni kezdett, ezért lelőtték.
„És akkor megkérdezed magadtól, hogy épp megöltünk valakit, aki csapdahelyzetben volt?” – tette fel a kérdést Jake.
De nem minden katonában ébred morális kétely. A katonák olyan videókat posztoltak TikTok-on, amelyeken hátrahagyott palesztin otthonokban főznek magukra, az üresen maradt házakból ékszereket és más személyes értéktárgyakat tulajdonítanak el, lerombolt épületekkel fotózkodnak, ünnepelnek. Az egyik ilyen videóban például egy izraeli katona a kislányának dedikálja egy épület felrobbantását, második születésnapja alkalmából. Jake szerint is sokan kezdenek egyfajta „turizmusba” Gázában, és sokan „örülnek” a rombolásnak, mert „úgy érzik, ezzel törlesztenek”.
Az izraeli szélsőjobboldali erőket is sokan támogatják a hadseregben, magasabb pozíciókban is:
„Amikor őket hallod beszélni, az hátborzongató. Amikor a palesztinokról beszélnek, amikor arról beszélnek, milyen megoldást látnak a konfliktusra, azok a dolgok nagyon-nagyon ijesztőek.”
A riporter kérdésére, hogy pontosan mit mondanak, ezt hozza példának:
„Nincsenek kívülállók, csak fegyvertelenek.”
Jake felelősséget is érez, amiért részt vett ebben a háborúban, ezért fel akar szólalni az atrocitások ellen:
„Ez olyasmi, amit egész életemben magammal fogok cipelni. Úgy tekintek rá, úgy váltom meg magam, hogy mindent megteszek az igazságosságért és a békéért ebben a térségben.”
S ma már nem lát érdemi különbséget Izrael vezetése és a Hamász között:
„A mi kormányunk és az ő kormányunk, a Hamász valójában ugyanabban a csapatban játszanak. Lényegében azt akarják, hogy ez a darab föld vérben ússzon.”