A klímaváltozás mindenki számára nyilvánvaló hatásai általában a megváltozó évszakokhoz vagy szélsőséges időjárási eseményekhez köthetőek. Ebben a cikkben négy olyan területet hozunk, amikre nem biztos, hogy először gondolnánk, de hat rájuk a klímaváltozás. Az emelkedő hőmérséklet miatt egyre rosszabbul és egyre kevesebbet alszunk, aminek súlyos egészségügyi következményei vannak: ha a jelenlegi kibocsátások folytatódnak, a század végére akár 50-58 óra, azaz évente átlagosan egy heti alvástól köszönhetünk el.

Már most rázósabbak a repülőutak: az Atlanti-óceán északi része – a világ egyik legforgalmasabb repülési útvonala – felett a súlyos turbulenciák teljes éves időtartama 55%-kal nőtt 1979 és 2020 között. És ez csak folytatódni fog, gyakoribb lehet a veszélyes, tiszta időben kialakuló turbulencia, amit a viharokkal szemben nehéz előrejelezni. A Földön naponta mintegy 8 milliószor villámlik, azonban a globális átlaghőmérséklet minden egyes 1°C-os emelkedése a villámcsapások számának 12%-os növekedéséhez vezethet. A Zeusz haragjától való félelem mellett ez még több erdőtűzhöz (és kibocsátáshoz, majd még több villámláshoz) vezethet, különösen a boreális erdőségekben, ami a világ egyik fontos szénelnyelő területe.

A gleccserek olvadása már most sok országnak okoz komoly ivóvíz ellátási problémát, azonban ha ez nem volna elég, sok gleccser környezetében aktív vulkán található, a földfelszíni nyomás csökkenése pedig megváltoztathatja a vulkáni magma mozgását, és több kitöréshez vezethet.

Egyre többet hallani a médiában sorsdöntő klímakonferenciákról, klímasztrájkokról, klímaperekről, miközben emelkedik a tengerszint és extrém időjárási események nehezítik a mindennapokat.  Ahogy évről évre tolódik a valódi elköteleződés a kibocsátáscsökkentés mellett úgy az éghajlatváltozás következményei egyre súlyosabbá válnak és számos kevésbé nyilvánvaló hatásra kell készülnünk. Jó hír, hogy ezek a hatások még enyhíthetők és valamilyen szintű alkalmazkodás is lehetséges.

1. Készülhetünk a rövid és rossz alvásokra

A klímaváltozás többek között megzavarhatja az alvásunkat, és nem csak azért, mert nyugtalankodunk a kibocsátáscsökkentés halogatása miatt. A szakértők szerint a 20 Celsius foknál melegebb légtérben való alvás nem ajánlott (az ideális tartomány 15-20 °C között van), persze a hőérzetünket sok tényező befolyásolhatja. Azonban

a felmelegedés miatt várhatóan egyre kevésbé (és kevesebbeknek) lesz elérhető a nyugodt alváshoz szükséges hőmérséklet.

Egy 2017-es, több százezer amerikai tapasztalataira épülő felmérésben számszerűsítették először a megnövekedett éjszakai hőmérsékletek okozta alváshiány mértékét. A vizsgálatot vezető kutatót saját álmatlan éjszakái ösztönözték, hogy felmérje a hőség hatását. Az eredmények szerint a 25 °C-nál magasabb éjszakai hőmérséklet 3,5 százalékkal növelte annak valószínűségét, hogy az emberek hét óránál kevesebbet alszanak.

Ez számos, az alváshiányhoz kapcsolódó problémához vezethet, beleértve a munkahelyi sérüléseket, a kognitív funkciók romlását és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának növekedését.

Egy későbbi vizsgálatban egy másik kutató vezetésével Obradovich és kutatótársaik 68 különböző országban 47 ezer ember csuklóra szerelt monitorral gyűjtött több mint hétmillió alvásnaplóját összesítették és vetették össze meteorológiai adatokkal. Ezek alapján azt találták, hogy a nagyon meleg éjszakákon – amikor a hőmérséklet meghaladja a 30 °C-ot – az emberek átlagosan 14 perccel kevesebbet alszanak.

A nagyon meleg éjszakák miatt már most évente 44 óra alvást veszítenek az emberek átlagosan.

Ha a jelenlegi kibocsátások folytatódnak, a század végére akár 50-58 óra, azaz évente átlagosan egy heti alvástól köszönhetünk el, az optimistább RCP4.5 (előbbi eset) és a pesszimista RCP8.5 (utóbbi eset) éghajlati forgatókönyvek szerint az optimális 7-8 óra alvási idővel számolva.

A magasabb hőmérséklet összességében azért probléma, mert késlelteti az alvás kezdetét, és így csökkenti az alvás időtartamát. Az emberek testének minden este le kell hűlnie az elalváshoz, de ez nehezebb, ha melegebb van. A nők még inkább hátrányból indulnak, mert átlagosan nagyobb a bőr alatti zsírszövetük, ami lassabbá teheti a lehűlési folyamatot.

Az idősebb emberek köztudottan kevesebbet alszanak éjszaka, és rosszabb a testhőmérsékletük szabályozása, így ők is kiemelten ki vannak téve a hőség okozta alvásveszteségnek. Továbbá a szegényebb nemzetek lakói is több alvást veszíthetnek, mivel kevésbé férnek hozzá az olyan hűtést segítő kiegészítőkhöz és eszközökhöz, mint az ablakok redőnyei, a ventilátorok és a légkondicionáló. Ráadásul a tanulmány írói szerint a szegényebb régióból származók alulreprezentáltak a kutatásban, így számukra a várható alvásveszteség még magasabb lehet.

Számos módon védekezhetünk a hőség ellen, csökkentve az alvásveszteséget. Ezek közül néhány könnyebben megvalósítható, például langyos (nem hideg) vízben zuhanyzás, szellőző ruházat és ágynemű, esetleg rövid ideig ventilátor használata. Az alvás pótlására a délutáni szundikálás hasznos lehet extrém hőségben, de a kutatók szerint 20 percnél kevesebbre kell korlátozni, és nem szabad túl késő délután tartani. A hőség pedig hosszú távon jelentősen csökkenthető otthonunkban mélyfelújítással, nagyobb léptékben pedig átgondolt várostervezéssel és zöldítéssel.

2. Egyre rázósabbak lesznek a repülőutak

Az mára mindenki számára nyilvánvaló, hogy a repülős utazáshoz aránytalanul sok fosszilis tüzelőanyag égetésére van szükség, míg például a vonat esetén jelentősen csökkenthetjük a kibocsátásainkat. Azonban bizonyos helyzetekben továbbra is a repülés az egyetlen opció, ami nem jó hír, mert a klímaváltozás miatt a repülőgép-utazás rázósabbá válik.  Az éghajlatváltozás hatására ugyanis növekszik a repülőutak során tapasztalt turbulencia és ezzel együtt a költségek és az utasokat és a személyzetet érintő kockázatok is.

A turbulencia jól ismert légiközlekedési kihívás, melyet a légköri nyomás, a futóáramlások, a hegyek hatása vagy a viharok okozhatnak. Egyes turbulenciák váratlanul jelentkezhetnek, még tiszta égbolt esetén is. A tiszta időben kialakuló turbulencia különösen veszélyes lehet, mert a viharokhoz köthető turbulenciával ellentétben a pilóták tájékoztatását is szolgáló távérzékelő eszközökkel szinte lehetetlen érzékelni.

A látszólag zökkenőmentesnek tűnő, tiszta időben tapasztalható turbulenciákat vizsgálták egy, a Geophysical Research Letters című folyóiratban közzétett tanulmányban. Az eredmények szerint

az Atlanti-óceán északi része – a világ egyik legforgalmasabb repülési útvonala – felett a súlyos turbulenciák teljes éves időtartama 55%-kal nőtt, az 1979-es 17,7 óráról 2020-ra 27,4 órára.

A mérsékelt erősségű turbulencia 37%-kal, 70,0 óráról 96,1 órára, az enyhe turbulencia pedig 17%-kal, 466,5 óráról 546,8 órára nőtt.

A tanulmány szerint a legnagyobb növekedés az Egyesült Államokban és az Atlanti-óceán északi részén tapasztalható, de Európa, a Közel-Kelet és az Atlanti-óceán déli része feletti egyéb forgalmas légi útvonalakon is jelentős turbulencia-növekedést regisztráltak. A turbulencia okozta növekvő kockákat megelőzéséhez az utasok részéről a repülőkön érvényes biztonsági előírások betartása a legfontosabb.

Ahhoz azonban, hogy a repülő kapitánya és a légiutas-kísérők megfelelő tájékoztatást tudjanak nyújtani, a várható turbulencia helyzetek előrejelzésének fejlesztése szükséges. Ez rendkívül nehéz feladat, ugyanis ezek a légköri folyamatok olyan kis skálán zajlanak, mely a legtöbb időjárási modell számára nem érzékelhető, azonban az adatgyűjtés és az előrejelző modellek fejlesztésével csökkenthető a kockázat.

A turbulencia okozta kockázatok mérséklésére például a NASA egyik kutatóközpontja dolgozik egy korai figyelmeztető rendszer fejlesztésén, mellyel a tiszta időben kialakuló turbulencia már kevesebb mint 500 km-ről detektálható.

3. Több villámlás, emiatt több erdőtűz, több kibocsátás, még több villám…

A Földön naponta mintegy 8 milliószor villámlik, de ez a szám a globális felmelegedés fokozódásával emelkedhet. Egy tanulmány becslése szerint az Egyesült Államokban például

a globális átlaghőmérséklet minden egyes 1°C-os emelkedése a villámcsapások számának 12%-os növekedéséhez vezethet.

Ez azt jelenti, hogy a villámok okozta károk valószínűleg növekedni fognak.  A lehetséges hatások közé tartozik a több erdőtűz, mivel a villámok hatására kigyulladhat a száraz növényzet, valamint az elektromos berendezésekben és az elektromos hálózatokban is kiterjedt károk keletkezhetnek.

Egy másik, 2023-as tanulmányban a villámok által kiváltott erdőtüzek térbeli eloszlását és annak jövőbeni változását vizsgálták az RCP6-os éghajlati forgatókönyv szerint (ahol a kibocsátás globális maximuma csak egy fél évszázad múlva várható). Az eredményeik alapján 2090-re a potenciálisan tüzet okozó villámok számában emelkedés várható, a legnagyobb mértékben Európában, Dél-Amerikában, Észak-Amerika nyugati partvidékén, Közép-Amerikában, Ausztráliában, valamint Dél- és Kelet-Ázsiában.

Azt is vizsgálták, hogy összességében a villámok számának és különböző meteorológiai paramétereknek (például csapadék, hőmérséklet) hatására mely területeken növekszik, illetve csökken a villám gyújtotta erdőtüzek kockázata. Arra jutottak, hogy a villám gyújtotta erdőtüzek kockázata a teljes Földre vonatkozóan a vizsgált cellák 77%-án várhatóan növekszik, és 22%-án csökken.

Régiókra bontva kiemelték, hogy a 60. szélességi körtől északra illetve délre elhelyezkedő poláris cellák esetén növekedés a terület 57%-án, míg csökkenés a terület 43%-án várható. Ezen területek vizsgálata azért fontos, mert az esetleges tüzek hatására a permafrosztból további üvegházgázok juthatnak a légkörbe, fokozva a felmelegedést.

Egy másik kutatás arra jutott, hogy a villámcsapás és az ember okozta tüzek megkülönböztetése kiemelkedő fontosságú a változó társadalmi-gazdasági és éghajlati viszonyok tűztevékenységre gyakorolt hatásainak becslésénél. A tanulmány szerint míg

a trópusokon főként közvetlenül emberi gyújtogatás okozza a tüzek jó részét, hogy így nyerjenek mezőgazdasági területeket, addig az érintetlen trópusokon kívül eső (azaz kis populációval és alacsony földhasználattal érintett, javarészt boreális) erdőkben a leégett területek 77%-a villámok miatt gyullad ki.

Ráadásul a felmelegedéssel ezek a kockázatok fokozódnak, ami további légkörbe jutó szénhez, így további felmelegedéshez vezet. Az ilyen öngerjesztő éghajlati folyamatokat jelentősen enyhítené az azonnali és rendszerszintű kibocsátáscsökkentés a Párizsi Megállapodásnak megfelelően.  A kutatás szerint a villámlás jelenti a legnagyobb veszélyt a fontos szénelnyelőként számon tartott boreális erdőkre, és gyakorisága az éghajlatváltozással együtt nőni fog.

Bár hazánkban ezek az események kevésbé jellemzőek, de sok magyar megtapasztalhatta a vegetációtüzek erejét, ha tavaly például Görögországba vagy Spanyolországba látogatott nyaralni. A mediterrán térségben az extrém hőség és szárazság hatására jelentős károkat okoztak a tomboló tüzek. A lángok nemcsak közvetlen veszélyt jelentettek mind a helyiekre, mind a turistákra, de a légszennyező anyagok a tüzektől távolabbi helyeken is kockázatot jelentettek az emberi egészségre.

Egy új kutatás szerint csak az USA-ban a század közepéig várhatóan több mint 125 millió ember lesz kitéve legalább egy napon az erdőtüzek okozta egészségtelen mértékű légszennyezettségnek, míg 11 millió a nagyon egészségtelen és 2 millió a rendkívül veszélyes szintnek. Egyes részei az országnak hónapokig tartó egészségtelen, magas szintű légszennyezettségre készülhetnek.

A probléma az, hogy míg a tüzekhez például az árvizekhez hasonlóan (gátakkal, előrelátó építkezéssel és építési alapanyagokkal stb) lehetséges valamilyen fokú alkalmazkodás, addig az erdő- és bozóttüzek okozta füst ellen majdnem lehetetlen védekezni. Bár lehetséges például korai figyelmeztető rendszerekkel elérni, hogy a lakosság beltéren legyen, megfelelő szűrőrendszerek nélkül a beltéri levegő sem véd majd igazán a füstből származó légszennyezés ellen.

4. A gleccserek olvadása olyan mint ha kihúznánk a dugót a pezsgőből, csak vulkáni magma jön ki

A gleccserek olvadása volt az első, (ha sokáig nézzük) szabad szemmel látható jele a felmelegedésnek. A gleccserek elvesztése fontos ivó- és öntözővízforrások elvesztését és természeti katasztrófákat von maga után, nem beszélve ezen természeti kincsek kulturális szerepéről és értékéről. Azonban a gleccserek olvadása nemcsak a jég eltűnését és ezzel a gleccserekhez köthető vízháztartást zavarja meg.

Számos gleccser borítja az aktív vulkánok oldalát és a kutatók szerint ahogy a jég olvadásnak indul, a földfelszíni nyomás csökkenése megváltoztathatja a magma mozgását, és több kitöréshez vezethet.

Egy kutatásban megmutatták, hogy lehetséges kapcsolat áll fenn az aktív vulkanikus régiókban a jég nagymértékű olvadása és a fokozott kitörések között. Ez megfelel korábbi kutatási eredményeknek, egy tanulmányban például arra jutottak, hogy Izland vulkanikus rendszerei néhány ezer évvel ezelőtt fokozott aktivitású időszakot éltek át, amikor a szigetet borító jégsapka eltűnt.

A jég elolvadása után az átlagos kitörési ráták akár 100-szorosára is megnőttek. A kitörések is kisebbek voltak, amikor a jégtakaró vastagabb volt.

Ez a fent említett új kutatás a Csendes-óceán térségét vizsgálta, ahol a Tűzgyűrűnek nevezett térségben lévő vulkánok megmaradt gleccserei gyorsan olvadnak, és a tanulmányt készítő szakértők szerint ez a jégveszteség fontos tényező lehet a jövőbeni várható vulkánkitörések előrejelzésében. A vulkanikus események idejének becslése az egykor Észak-Amerika nyugati részének nagy részét borító Kordiller-jégtakaró visszahúzódásával összefüggésben ugyanis arra utal, hogy a térség vulkánjait borító jég gyors olvadása fokozott vulkáni tevékenységet váltott ki.

Bár még nem lehet megmondani, hogy a napjainkban zajló felmelegedés hatására fokozódik és ha igen, milyen mértékben a vulkanizmus, azonban a Csendes-óceán térségében vizsgált gleccserek gyorsan olvadnak. A kérdés nem a felmelegedés fokozódása szempontjából jelentős, mert az emberi üvegházhatású-gázkibocsátás százszorosa a vulkánokhoz köthetőnek. A kockázat abban rejlik, hogy ezek a vulkánokhoz kapcsolódó gleccserek a Föld sűrűn lakott területein találhatók.

A felmelegedés okozta olvadás tehát további kitörésekhez vezethet, azonban a vulkánok közelében megmaradt gleccserek egyben korai figyelmeztető rendszerként is szolgálhatnak. A gleccserek ugyanis nemcsak az éghajlatváltozásra érzékenyek, hanem az alattuk lévő vulkán hőmérsékletére is. Ha ez idővel emelkedni kezd, a rajta lévő gleccser gyorsabban olvad és összezsugorodik, mely a fokozódó vulkáni aktivitásra utalhat.

Ennek igazolására egy kutatócsapat megvizsgált 600 gleccsert összesen 37 vulkán közelében. Az eredményeik alapján, ha egy vulkán tetején lévő gleccser magassága rövid idő alatt (mondjuk öt-tíz év alatt) megváltozik, és a változás sebessége nem tulajdonítható az éghajlatváltozásnak, az jelezheti a vulkáni nyugtalanság közelgő időszakát.

Természetesen a környezeti-éghajlati válság még számtalan más területen befolyásolja az életünket a most részletezett négy ponton túlmenően, mely változások csak fokozódni fognak, és akár új, most nem ismert elemekkel bővülhetnek ki, ha továbbra is a legkülönbözőbb indokokkal hárítjuk el vagy kérdőjelezzük meg a kibocsátások csökkentésének jelentőségét.