A Szabadság híd, verőfényes napsütésben, március 15-én ideális tüntetéshelyszín. A Kétfarkú Kutyapárt pedig éppen ide szervezett hagyományos „hídfoglalást”, azonban hiába a csábító programok, a beszédek csupán a kutyapárti „keménymagot”, néhány száz embert érdekeltek. Délután 5-től Karácsony Gergely és meghívott felszólalói gyülekeztek egy híddal arrébb, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, de a főpolgármester, Ádám Zoltán beszéde és Julia Navalnaja, Alekszej Navalnij özvegyének videóüzenete is csupán 5-6 ezer embert vonzott.

A tömeg ezen a március idusán máshol volt. Egyrészt szép, de azért a megszokottnál szerényebb számban gyűltek  össze Orbán Viktor ünnepi beszédére, amiből  úgy tűnik, a miniszterelnök idén nem csinált nagy ügyet: mintha a jégről vette volna le, és mintha már párszor elmondta volna. A fő attrakciónak pedig a miniszterelnök legújabb kihívója bizonyult.

Minden kutyapárti „megijedt kicsit”

A liberális pártok és a Fidesz programjai helyett a mintegy 19 ezres tömeget Magyar Péter, egy még náluk is „elitistább” szereplő vonzotta. Így az előbbieknek  azzal kellett szembenézniük március 15-én, hogy egy új kihívó nagyszínpados bemutatkozása mellett ők csak mellékes rendezvények főszereplői.

A Kétfarkú Kutyapárt Szabadság hídi gyűlése a mellékszínpadok közül a világzeneire hasonlított: feltűntek itt olyan ismerős arcok, mint például Kőszeg Ferenc ex-szamizdatos, (szinte) örök ellenzéki, de itt szólalt fel Baranyi Krisztina, Ferencváros pártonkívüli polgármestere is. Bemutatkozott továbbá Le Marietta, a Kétfarkúak európai parlamenti (EP) listájának vezetője a június 9-én esedékes választásokon.

Az összegyűltek a számos zenei program után legjobban a két társelnök, Kovács Gergő és Döme Zsuzsanna (Suzi) felszólalását éljenezték és tapsolták meg,

ami nem is csoda. Egyrészt a beszédük egy pontján mindketten átöltöztek Magyar Péternek, amit a körülöttük állók zajos tetszése és kérdései kísértek: „Hol a yachtod?” – szólt be például egy szimpatizáns a színpad mellől. Az átöltözést egy ing és egy-egy zakó jelképezte, ezek után Kovács nagy hangon beolvasta Magyar Péter követeléseit is a mikrofonba, hogy a náluk tüntetőknek „oda már ne kelljen átmenni”.

A két társelnök közös fellépése által kiváltott lelkesedés persze azzal is magyarázható, hogy az elmúlt héten bizonytalanná vált, megmaradnak-e pozíciójukban. Kovács és Döme is úgy látták még a hét elején, hogy amennyiben az MKKP nem támogatja a 12. kerületi, ellenzéki előválasztáson való elindulást, akkor a kerületben 5 éve dolgozó Kovács és társainak munkája is kárba vész. Hiszen, ha minden ellenzéki jelölt elindulna a fideszes kerületvezetés ellen a Hegyvidéken, igazából kikapnának.

Döme a Mércének arra a kérdésére, hogy azért lengették-e be a tagságnak a lemondást, hogy megijesszék őket, diplomatikusan azt válaszolta:

„mindenki megijedt. Mi is, és a tagság is. […] Az eredeti taggyűlésen a mi véleményünk leszavazása olyan arányban történt, hogy mi azt gondoltuk a Gergővel, nem nagyon tudjuk, merre van az előre, és hogy mellettünk áll-e ez a tagság. Egy napon belül viszont kiderült, hogy igen, aminek nagyon örülök.”

Így feltehetően lesz előválasztás is, bár mint azt Kovács Gergő később elmondta, ebből jelenleg a DK-s és momentumos jelölt is visszatáncolni látszik. Talán éppen azért, mert Kovácsék még hatékonyan kimozogták az általuk belengetett összefogás-kényszert, így pedig a szabadpályás mérkőzés a DK-soknak és momentumosoknak talán már nem áll annyira érdekükben. Az MKKP azonban biztosan akar ilyesmit, és jelenleg a béke regnál a párton belül, még ha törékeny is.

A Kétfarkúakhoz ezen az eseményen a Tanítanék mozgalom is csatlakozott, hiszen az ő vezetőjük, a tanári „polgári engedetlenségi mozgalmak” elmúlt évekbeli szervezője, Törley Katalin a második az EP-listájukon. Ő azt gondolja, azért inkább őt és a Kutyákat küldjék Brüsszelbe, mert mind a DK-nál, mind pedig a Momentumnál „igényesebb közoktatásai, szakmai programmal” megy majd oda.

Mindezt hamarosan a párt „közösségi programalkotása” is kiegészíti majd: Le Marietta listavezető, aki 2020-ban létrehozta a Főpolgármesteri Hivatal részvételiséggel foglalkozó osztályát, és elindította a főváros közösségi költségvetési programját,  most nekik készít elő olyan programhétvégét, ahol bárki, bárhonnan bejelentkezhet, és bedobhatja a közös kalapba az EP-be szánt programpontját.

Beszédében Le, aki korábban a járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldal révén próbálta a mindennapi, kisebb nagyobb közlekedési és városrendezési kellemetlenségek hatóságoknak való jelzésére buzdítani az embereket, szintén reagált a nap „nagyszínpados” fellépőjére is, amikor azt mondta: nem messiásra van szükség, hanem több ezer „szarlapátolóra”, hogy ez az ország jobb hely legyen.

Ha az Orbánnal elégedetlen március 15-ei felvonulók várták is a „messiást”, azt biztosan nem itt, vagy a kicsit későbbi Karácsony-féle rendezvényen tették nagy számban.

Annak ellenére, hogy a Kutyapárt idén sem nagyon akart közösködni a politikai vezetők eseményeivel, a Tanítanék a helyzetet úgy oldotta meg, hogy saját aktivistái a Szabadság hídról egy ponton „átvezették” azokat a másik eseményre, akik velük akartak tartani. A Karácsonyra nem kíváncsi résztvevők pedig még utcabálozhattak egyet a lefoglalt hídon.

Karácsonyék színpada ide valóban közel, a Szabad Sajtó úton épült fel. Ez hagyományos tüntetéshelyszín 2011 és a „Milla-tüntetések” óta, általában akkor – ha nem is az Astoriáig, de legalább a Kossuth Lajos utca és a Szabad Sajtó út nagy részén állt a tömeg. Most viszont nagyon látszott a megcsappant érdeklődés, körülbelül 5-6 ezer ember hallgatta a beszédeket, a tömeg a Ferenciek terének elejéig tartott. És már az innen pár éve, talán az ingatlanviszonyok miatt elköltöző Jégbüfébe sem lehetett átmenni a beszédeket követően.

Karácsony Gergely főpolgármester volt a nagygyűlés központi felszólalója, és lényegében városvezetői kampánynyitó beszédet is tartott, azt is kiemelve, hogy ellenfele, a fideszes Szentkirályi Alexandra pár éve „kitüntette” a gyermekbántalmazásért elítélt V. Jánost. De

a rendezvényt mégsem az őt támogató ellenzéki pártok, hanem a diáktüntetésekből megmaradt civil szervezet, az Országos Közös Akarat (OKA), a zöldügyekben aktív magyar Fridays for Future és az ADOM Diákmozgalom szervezte meg, az ő felszólalóik egészítették ki az ünnepi műsort.

Ahogyan Ádám Zoltán elbocsátott corvinusos tanárt is, aki arról beszélt, „nagyon kevés hiteles politikai szereplő van, aki a kormánypártiak helyébe léphetne”, de az ellenzéki vezetésű fővárosban ilyenek is vannak: „Talán mindenkinél többet tettek a szabad és demokratikus ország fennmaradásáért.” A volt egyetemi oktató, akit egy zűrös vizsga kapcsán indult etikai vizsgálat kezdeményezését követően bocsátottak el, egyébként most maga is a IX. kerületi önkormányzatnak és Baranyi Krisztina polgármesternek dolgozik.

Míg Magyar „szabad, szuverén, polgári európai Magyarországról” beszélt, addig Karácsonynál a jövőkép a „köztársaság” lett, amely „ott van a szakszervezetekben, a civil mozgalmakban és közösségben”, ők azok is, akik „nem várják a messiást, hanem megteszik, amit kell, önzetlenül”.

az Orbán kegyelmi botránya utáni politikai térben azért kibékíthetetlen ellentétek sem feszültek a két ünnepi szónoklat között.

Nem igazán lehet tehát egymással versengő „jobboldali” és „baloldali” felosztásba beterelni Magyar és Karácsony ajánlatát, azok inkább egy polgári demokrácia patrícius és plebejus oldalára helyezkednek, ha csak az elmondott beszédeket vizsgáljuk.

Reálpolitikai, közpolitikai szinten pedig még ennyi különbség sincsen, hiszen ilyen vagy olyan formában Karácsony Gergely és Magyar Péter is sok helyen beszélt a működő közoktatás, közegészségügy és elérhető lakhatás követeléséről. Itt is egyazon világkép: a működő polgári demokrácia színe és fonákja jön elő, ahol Karácsony a szakszervezetek demokrácia-megtartó funkciójáról beszélt, míg Magyar arról, hogy jó, ha vannak, fontosak, de ne legyenek olyan erősek, mint például Belgiumban.

Ez pedig nagyon emlékeztet a 2021-es, végül együttműködéssel végződő Márki-Zay Péter-Karácsony Gergely felállásra. Az Orbán által valamilyen mértékű ellenzékiségbe zavart politikai erők ilyen kétosztatúnak tűnnek már évek óta. Kérdés, hogy mi lesz a Magyar által meghirdetett politikai párt sorsa, és operatívvá válása esetén, létrejön-e ezúttal is egy paktum vagy nyílt mérkőzésbe megy át a kétosztatúság.

„Komolyabb alternatívának tűnik most nekem Magyar”

Kíváncsiak voltunk mindezek után a Karácsony kampányindítóján megjelentek véleményére is. A tömegben voltak fiatalok és idősebbek, fővárosiak és vidékiek is vegyesen, így az szinte reprezentatívnak is tűnt. A Kutyapárt rendezvényén ezzel szemben inkább a fiatal korosztály képviseltette magát, sőt, egészen felülreprezentáltnak tűnt a fővárosi punk-szubkultúra is. A Szabad Sajtó útján, a Mérce által megkérdezettek közül szinte mindenki úgy válaszolt, leginkább Karácsony Gergely miatt jöttek ki a rendezvényre. Nem meglepő talán, hogy páran ide is a Magyar Péter-féle gyűlésről érkeztek, volt olyan, aki úgy fogalmazott, ismerőseivel a szabadnapon vidékről érkezett Budapestre, hogy lehetőleg minél több, nem orbánista rendezvényen ott legyen. Egyikük, aki a Magyar-gyűlésről éppen lemaradt, mégis azt gondolta, hogy az ő beszéde és gyűlése egyértelműen jobb volt:

„Komolyabb alternatívának tűnik most nekem Magyar az összes ellenzéki közül, én azt gondolom, olyan alternatívát nyújt kívülállóként, ami nagyon fontos. A belül állók eddig nem tudták megmutatni, hogyan változtatnának.”

Annak ellenére, hogy az egyik ilyen szimpatizáns Karácsony tüntetésére ért csak ide a fővárosba, azért megállapította: „Nézd meg, itt mennyien voltak, és a Magyar Péternél mennyien? Karácsony már jó pár éve politikus, nem új arc, nem vonz annyi embert.”

Egy másik tüntető kicsit jobbnak látja a helyzetet: „Karácsony csinálja a dolgát, jobb, mint Tarlós, de meg kell küzdenie a kormánnyal.”

Erre azért társa ismét hozzáteszi: „Úgy látszik, ez a budapesti főpolgármesterség azért nem az a poszt, ahonnan a Fidesz komolyan kihívható. Nehéz ügy.” Arra a kérdésre, kire szavazna most, a férfi azt válaszolta: „ez nem egyértelmű…de én most szerintem Magyar Péter pártjára szavaznék, ha létezne. […] világéletemben baloldali szavazó voltam, de mostanában inkább jobboldali, ezért. A Fideszre viszont sohasem szavaznék, ők már nagyon szélsőségesek, például az EU ügyében.”

Magyar Pétert ugyanez a megkérdezett úgy látja, ő „esetleg csinálhat valamit”.

Egy kicsit odébb a PDSZ pedagógus szakszervezet kicsit nagyobb csoportja álldogált a tüntetés után, mint kiderült, egyik tagjuk még nekik is a Magyar-féle gyűlésről jött át.

„Nem tudom, mit akarhat ez az ember” – mondta egyikük, aki elárulta, csak elsétált pár percre a tüntetésére. Ő például nem értette, miért hangzott el Magyar beszédében, hogy az EU-s pénzeket a jogállami aggályok ellenére is haza kellene hozni – Magyar Péter amellett érvelt, hogy az itthoni gazdasági növekedést és stabilitást nem ronthatja el az, hogy jogállami normák megszegése miatt nem jön a támogatás. Az idősebb hölgy szerint azonban ennek nem sok értelme lenne:

„Én úgy érzem, itt van probléma, ez kiveri a biztosítékot azért. Hogy néz az ki, hogy valaki tudja, hogy el fogják lopni a pénzeket, de mégis odaadná. Azzal egyetértettem, hogy európai uniós tagnak kell maradni, mert az a jövő.”

A szakszervezetisek azért Karácsonyt is kedvelik, elmondták, örülnek, hogy az öt év alatt „profi politikus lett ő is”, és biztos, hogy rá szavaznak majd az önkormányzati választásokon. Ezzel kapcsolatban a beszélgetések során felmerült, hogy nem feltétlen konfliktusos Magyar Péter és Karácsony Gergely fellépése. Egyrészt, még azt sem lehet tudni, Magyar valamilyen formában indul-e 2024-ben, vagy esetleg vár 2026-ig. Másrészt pedig ugyan okozhatna gondot Karácsonynak, ha ő, vagy esetleg egy jelöltje kihívná őt a budapesti városvezetői posztért. De ha ezt nem teszi, az új rajongótábor és a régi jelöltek akár meg is férhetnek egymás mellett a szimpatizánsok szerint.

Arra a kérdésre, hogy miért Magyar Péterre voltak sokan kíváncsiak más rendezvények helyett, a szakszervezetisek között is érdekes megfejtések születtek: „Lehet, hogy a magyaroknak tetszik, hogy módos, választékos és szép órája is van”. De az is elhangzott:

„Az emberek türelmetlenek, nem akarják megérteni, hogy a demokrácia valójában nagyon lassú, néha kínlódós folyamat, azonnali megoldást, azonnali Orbán-távozást akarnak, amit most éppen Magyar Péter ígér nekik.”

Noha a legtöbb tüntető nem igazán gondolkodott még el azon, hogy rá szavazzon, az már a nap folyamán világossá vált: március 15-én bizony, pár hét előkészítés és egy több mint kétmilliós nézettségű videóinterjú nyomában támadt és az érintett, illetve a fősodratú ellenzéki sajtó által is fenntartott érdeklődés elég volt ahhoz, hogy az igencsak demoralizált ellenzéki tábor nagy része már egy új szereplőt hallgasson meg a régiek helyett. Ez pedig a következő hónapokban, években még okozhat fejfájást a „régi” ellenzék vezéralakjainak.