„Tűrhetetlen elvárás, hogy a bugyiját, az emberi jogait és a méltóságát is adja le minden nő a kórház bejáratánál, aztán majd hazamenetelkor visszaadják, ha még megvan” – írja Facebook-oldalán a Másállapotot a szülészetben! mozgalom. A problémára annak kapcsán hívták fel ismét a figyelmet, hogy a császármetszésen átesett nőket segítő, Császárvonal nevű szervezet egyik tagja egy műtét során tapasztalt kórházi élményeiről számolt be. A posztban kiváló higiéniai állapotokról, emberközeli, kedves és jó ellátásról, valamint hiánytalan felszereltségről ír. 

„A műtőbe hátul kötős hálóingben és eldobhatós bugyiban mentem, így is ébredtem, amíg ébren voltam, sehol sem lógott ki a mellem vagy a fenekem. A műtőben is mindenki kedves volt, mindent mondtak”

– írja a Császárvonal munkatársa, végül azzal zárja:

„ha eddig elolvastad, felmerülhet benned… Nem, nem álmodtam egy ideális egészségügyet. Egyszerűen csak Németországban szorultam sürgősségi ellátásra és műtétre.”

A Másállapot a Szülészetben! ezzel szembeállítva a magyarországi helyzetről nők, édesanyák beszámolóit hozza fel, melyekből kirajzolódik, hogy a bugyiviselés miatti megalázás, az alsónemű indokolatlan tiltása általános tapasztalat. A mozgalom posztjában úgy fogalmaz, a témáról egy olyan társadalomban nehéz szólni, ahol néhány helyen még mindig tartja magát az a korábban általános gyakorlat, hogy a nők a szülőszoba, rendelő ajtaján belépve kötelezően levették a bugyijukat, és „Bugyi tilos!” jelszóval napokig fedetlen alsótesttel voltak.

„Nálunk is előre kijelentették, hogy vizit előtt bugyi nélkül KÖTELEZŐ várni a doktort. Jöttek a nővérek, hogy nagyvizit, bugyit le!”

„Első szülésem után a szobatársamra ráparancsolt a gyerekorvos, hogy hálóingben legyen legközelebb, ha látja, mert nem wellnessezni van itt.”

„Mióma eltávolításkor a bugyimat a párnám alá kellett gyűrni a beteghordó utasítására, majd a műtőben hosszú percekig kellett széttett lábakkal lenni az asztalon, köpenyt has fölé gyűrve természetesen, hogy miközben vénát biztosítanak(többször sikertelenül) és rögzítik a lábam, mindenki belém lásson. Jöttek mentek, fiatalok, idősek, név nélküliek, körülöttem, miközben én sírva vártam, hogy csak altassanak már el …”

– sorakoznak a mozgalomhoz beérkezett történetek.

A szervezet Mércén megjelent 2020-as cikkében úgy fogalmazott, „a szülészeti erőszak a nők elleni erőszak utolsó kulturálisan elfogadott formája”. Ahogy ezt most is láthatjuk, az elmúlt négy évben nem sok változás történt ezen a téren. Egy akkor kirakott posztjuk alatt a mai napig rengeteg megrázó történet gyűlt itt össze. A mozgalom szerint elfogadhatatlan, hogy van hely, ahol vizit idején bugyi nélkül kell várakozni, hogy ne legyen fennakadás, és kritikát kap az, aki nem veszi le előre, vagy elég gyorsan.

„Mérhetetlen szégyen kapcsolódik ahhoz, amikor egy felnőtt nő, korábbi tapasztalataitól extrém módon eltérő, alárendelt helyzetbe kerül. Egy intim élethelyzetben, testhatárain sokszor áthatolva, őt kiskorúsítva, alig informálva, a szabad mozgásában kikötözéssel vagy vizsgálati eszközökkel hosszasan korlátozva, ruhátlanul várakoztatva, evés-ivás felesleges tiltásával legyengítve, sokszor megszégyenítve kell világra hoznia a kisbabáját, vagy átélnie egy gyógyító beavatkozást”

– írja a németországi példát bemutató most megjelent Facebook-bejegyzésében a mozgalom, ami alatt szintén arról számol be egy anyuka, hogy a kórházban a szeme láttára aláztak meg egy nőt, akinek elfolyt a magzatvize.

„A kismamát felfektették velem szemben, premierplánba a vizsgálóra, majd egy fiatal doktornő, két ujjal felcsippentve a kismama bugyiját a magasba emelte, és megkérdezte fennhangon öt ember előtt, hogy erre még szüksége van, vagy kidobhatom” – számol be élményeiről.

„19 órát vajúdtam összeszorított combokkal, mert végig folyt a magzatvíz, és betétet adtak, hogy ne legyen minden olyan. Hiába kérdeztem meg többször is, bugyit nem vehettem fel, szóval zárt lábakkal 19 órán át próbáltam tágulni, teret adni a babámnak. Ebből az első kilencet fekve, egy helyben, mert »az éjszakás szülésznő kicsit óvatos«, magyarázta a váltás, aki már engedett felkelni, persze csak bugyi nélkül” – emlékezik vissza tavalyi szülésére egy másik nő.

Bár a nők megalázása és bántalmazása alapvetően a nőgyógyászati és szülészeti ellátásban érvényesül, de azon kívül is, a tágabb egészségügyi ellátásban is jelen van:

„Mikor sürgős vakbél műtétem volt 2019-ben épp menstruáltam! Nyilván ez nem tetszett senkinek, mert ugye katéter, stb… Mondtam, én kérek elnézést, amiért épp most rosszalkodik a féregnyúlványom! Ilyenformán kizárt volt, hogy bugyi nélkül várakozzak a műtét előtt, cserébe mikor felébredtem, az első pillantást rögtön arra a betétes bugyira vethettem, amit közvetlenül a fejem mellé dobtak, az pedig senkit nem érdekelt, hogy a hátam közepéig feküdtem a saját véremben!„ – olvasható egy másik érintett története a mozgalom Facebook-oldalán.

A szülészeti erőszak a strukturális, intézményi erőszak egy formája, amit hatalmi helyzetben követnek el egészségügyi dolgozók. Jelenléte teljesen megszokott, már-már természetesnek tekintjük” , holott súlyos, a nők jogait sértő rendszerhiba.

Ide tartozik minden olyan beavatkozás és bánásmód, melyet a nő engedélye nélkül, akarata vagy tudta ellenére végeznek rajta vagy újszülöttjén a szülészeti ellátás bármely szakaszában, a várandósgondozástól a gyermekágyig. Az emberi méltóság, a betegjogok, az önrendelkezési és kapcsolattartási jog megsértése ez, hatalmi pozícióból. Erőszak az is, amikor a nő csak az ártalmas, bizonyítottan káros beavatkozást választhatja. 

„Amíg a nők, anyák szubjektív élményét nem vizsgálják, és a visszajelzéseiket nem gyűjtik szisztematikusan, addig a rendszerhibák, ártalmak is rejtve maradnak. (…)Nem. A gyógyulásnak, szülésnek nem kell, hogy szégyen és megaláztatás legyen az ára. Lehet(ne) másképp!” – emlékeztet a Másállapotot a szülészetben! mozgalom.

Természetesen Magyarországon is léteznek a nők érdekeit és jogait tiszteletben tartó, kifejezetten korszerű gyakorlatokat alkalmazó szülészeti osztályok is, mégis, sokat mond a helyzetről, hogy nem ezek vannak többségben.