„Be kell látnunk, hogy nem magától értetődő, hogy békében élünk. És ezért készülünk [azaz a NATO-tagországok haderői] az Oroszországgal való konfliktusra” – mondta el Rob Bauer tengernagy, a NATO katonai bizottságának elnöke a múlt héten Brüsszelben. A magas rangú hollandiai katonai vezető megnyilatkozása egybeesett a NATO második világháborút követő egyik legkiterjedtebb hadgyakorlatának megkezdésével. Bauer – a Sky News január 19-i tudósítása szerint – arról szólt, hogy a NATO-nak fel kell készülnie arra, hogy a következő húsz évben háborúba lép Oroszországgal. „Készülnünk kell tehát”, „nem biztos, hogy minden ideálisan fog alakulni”, „számolnunk kell a bizonytalansággal”, szólt Bauer.

Boris Pistorius, Németország védelmi minisztere ugyanaznap kijelentette, hogy az ukrajnai háború a szomszédos országokra is kiterjedhet. A Der Tagesspiegelnek adott interjúban elmondta, hogy Oroszország részéről „naponta kapnak fenyegetést egyes NATO-tagországok”, legutóbb éppen a balti államok, de nem ritkán Lengyelország is. Pistorius – valamint a kormány „szakértői” – úgy látják, hogy nem kell húsz évet várni a háborúra:

a harcra 5-8 éven belül sor fog kerülni.

Arról, hogy a gyanút mire alapozza ő és a kormány – mely az ukrajnai háború kezdetén még ódzkodott attól, hogy határozottan állást foglaljon –, részletesebb meglátásait nem közölte a védelmi miniszter.

A hónap elején Micael Bydén tábornok, Svédország főparancsnoka is hasonló szellemben nyilvánult meg, amikor felszólította a svédeket, hogy „mentálisan készüljenek fel” a háborúra. Amikor Bydén megszólalt, „a svédek” még emésztették Carl-Oskar Bohlin védelmi miniszter meglátását, miszerint a „háború eljuthat Svédországba”. Ha el is jut, most, hogy a törökországi parlament elfogadta a svédországi csatlakozási kérelmet és pusztán Magyarország válasza hiányzik a tagosodáshoz, immár kétségkívül nem maradna egyedül – ha az 1994-től a NATO-békepartnerséghez csatlakozott, addigi semlegességétől fokozatos megváló skandináv állam tartott is ettől.

Mindemellett néhány bulvárlap már élen is jár a háborúra való felkészítés „mentális tréningjében”. A Daily Mail arról cikkezett, hogy hogyan nézne ki, ha a következő két évtizedben Oroszország megtámadná a NATO-t; a németországi Bild pletykalap birtokába pedig egy olyan „titkos dokumentum” került, amely szerint a Bundeswehr fegyveres konfliktusra készülhet Oroszország ellen – már februárban.

Ez az a keret – beleszámítva az élő és egyre inkább elfajuló konfliktusokat Jemenben, Gázában, Szudánban és egyebütt –, amelyben a NATO hadgyakorlatát, a Steadfast Defender 2024-t értelmeznünk kell. Nyilvánvaló – hiszen erről egyenesen Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára számolt be –, hogy a hadgyakorlat elsődleges célja az elrettentés. S bár ő is a választásokra készülő, Ukrajnában két éve nyílt háborút folytató Oroszországot nevezte meg a hadgyakorlat címzettjének, egyben elmondta, hogy

„a NATO nem lát közvetlen katonai fenyegetést Oroszország részéről a szövetség egyetlen tagja felé sem”.

Így hát hajlunk arra, hogy a hadgyakorlat megszólítottjai legalább annyira a nyugati befolyási övezet lakói is.

Álljatok készen

A Steadfast Defender 2024 a 2021-ben kezdett, háromévenként ismételt Steadfast Defender hadgyakorlat-sorozat soron következő felvonása. Ám ez az első olyan jelentősebb manőver, melyet a NATO tavaly  júliusi vilniusi csúcstalálkozóján elfogadott katonai terv alapján folytatnak le. A gyakorlat azt szándékozza, hogy rámutasson, miszerint „a NATO több hónapon át, több ezer kilométeres sávban, Észak-Európától Közép- és Kelet-Európáig bármilyen körülmények között képes komplex, több területet érintő harcászati műveletet végezni huzamosabb időn keresztül” – olvashatjuk a 31 nemzetet tömörítő szervezet közleményében. Kissé nyakatekert megfogalmazása ez annak, hogy a NATO kész háborút viselni Európa keleti felén. Ez elvileg akkor történne meg, ha az egyik NATO tagállamot megtámadnák.

A héten kezdődött és májusig tartó hadgyakorlatba 90 ezer katonát vontak be.

Ez lényegesen több ember, mint amiről tavaly még szó esett. A Financial Times akkor 40 ezer katonáról írt, akik a tervek szerint a tengeren, szárazföldön és a levegőben 500-700 gyakorlatot hajtanak végre. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az előző, 2021-ben lebonyolított Steadfast Defenderen „csak” 30 ezer katona vett részt (akkor az okozott felháborodást, hogy Koszovóban is próbát hajtott végre a NATO, s lényegében körbegyakorlatozta a nem NATO-tagállam Szerbiát, melyet 1999-ben lebombázott).

A Taz úgy értesült, hogy a mostani „harci próbán” a közel százezer katona mellett több mint 50 hadihajó a rombolóktól a repülőgép-hordozókig, 80 vadászgép, helikopter és drón, valamint legalább 1100 páncélozott jármű vesz részt. A lap elemzése szerint a USA már évekkel ezelőtt megkezdte a nehéz hadianyagok felhalmozását a kelet-európai NATO-államokban. Újdonságot a mostani Steadfast Defender azzal teremt, hogy a páncélos NATO-egységeket nem vasúton szállítják a katonai gyakorlóterekre, hanem közutakon, ami miatt komoly forgalmi fönnakadásokra kell majd számítani.Tehát látható lesz az, miként mozog civilek közt a hadsereg.

Ám Németországban azért is követik kitüntetett figyelemmel a gyakorlatot, mert a Bundeswehr főszerepet játszik benne. A hadgyakorlat részeként 12 ezer katonával végrehajtja a Quadriga 2024 manővert is, mellyel a NATO iránti elkötelezettségét kívánja bizonyítani. A manőver, mely négy kisebb műveletből áll, Norvégiában, Litvániában, Romániában vagy Magyarországon zajlik, s tulajdonképpen azt gyakorolja el, hogy a németországi hadsereg miként lenne képes a NATO keleti részén zajló háborút koordinálni.

Tehát a következő hónapokban a NATO történetének második legnagyobb hadgyakorlatára kerül sor. Az utolsó, a tervezettnél nagyobb NATO-manőverekre a Szovjetunió 1991-es felbomlása előtt láthattunk példát. 1988-ban például mintegy 125 ezer katona vett részt a „Németországba visszatérő erők” névre keresztelt hadműveletben. Ezúttal azonban – mintegy fordítottja ez a 88-as műveleteknek – az Egyesült Államok azt is elpróbálja, hogy háború esetén az Európában állomásozó amerikai katonák és a szövetséges haderők megerősítésére hogyan lehet a leggyorsabban és a legnagyobb számban újabb egységeket eljuttatni az Atlanti-óceánon keresztül.

Nyilvánvaló volt, hogy a háborúzó Oroszország nem fogja szó nélkül hagyni, hogy a határaitól pár kilométerre (Finnországtól Romániáig) kiterjedt háborús gyakorlatok fognak zajlani. Alekszandr Grusko külügyminiszter-helyettes például úgy fogalmazott, hogy a NATO a hadgyakorlat meghirdetésével „visszavonhatatlanul visszatért a hidegháború sémáihoz”.

Ha ez így is van, kései kijelentésnek tűnik: a Szovjetunió szétesése óta közel hatvan NATO-hadgyakorlat zajlott, a 3,5 millió katonát mozgatni képes katonai tömb csak 2020-ban és 2021-ben (a járvány dacára) 100-100 nagyszabású gyakorlatot hajtott végre. Persze nem egyszerre kilencvenezer katonával.