Ami pontosan egy éve befagyott, az most részben felolvadt: az Európai Bizottság szerdán közzétett nyilatkozata szerint Magyarország megfelelt bizonyos feltételeknek, és így hozzáférhet közel 3800 milliárd forintnyi eddig elzárt támogatáshoz. De pontosan mit teljesített a magyar kormány, milyen pénzek zárolását oldotta fel a Bizottság, ellenben mi maradt továbbra is befagyasztva, és miért? A döntés értelmezésében Jávor Benedek korábbi európai parlamenti képviselőt, a főváros brüsszeli képviseletének vezetőjét kérdeztük, az érkező pénzek (jótékony) gazdasági hatásai kapcsán pedig Büttl Ferenc közgazdászt kerestük meg.

Egy ajtó átmenetileg kinyílt, sok zárva maradt

A tavaly év végi nagy befagyasztás során a kohéziós alap három legtöbb hazai közbeszerzést finanszírozó részének először 65, majd végül 55 százalékát zárta feltételek mögé a Bizottság (hozzávetőleg 2400 milliárd forintnyi támogatást). Emellett pedig a helyreállítási alapnak nevezett, a Covid-válság után külön létrehozott uniós forráscsoporthoz is megnehezült Magyarország hozzáférése: az alap egy jelentős hányadához, nagyjából 2300 milliárd forinthoz úgynevezett mérföldkövek, többek között különböző jogállami elvárások társultak.

A Bizottság továbbá a kohéziós alap többi, e speciális befagyasztást által nem érintett részének lehívásához is a mérföldkövek egy részéhez hasonló (tartalmilag és funkció szerint is), úgynevezett horizontális feljogosító feltételeket szabott. Így, Jávor Benedek kifejezésével élve, bizonyos pénzek kettős zár alá kerültek, míg az utóbbiak csupán egyszeres zár alá.

Most, a sikerkommunikáció ellenére sem arról van szó, hogy minden zárat sikerült volna kinyitni/feltörni. A kohéziós pénzek azon részéhez fér most hozzá Magyarország, melyek eddig csak egyszeres zár alatt voltak, csak a horizontális feltételek teljesítéséhez volt kötve a lehívásuk.

A teljesítés, amely a mostani, nagyjából 3800 milliárdos forrás megnyitásához vezetett, csupán a helyreállítási alaphoz kötött 27 mérföldkő közül négyet pipál ki, így ez az alap továbbra is zárolva van, és a kormány látszólag nem is tervezi a maradék 23 mérföldkő (amely közül 21 a jogállami feltételességi eljáráshoz kötődik) teljesítését. Ahogy a már említett 55 százalékos befagyasztás is érvényben maradt.

Ahogy arról sincs szó Jávor szerint, hogy Orbánnak és minisztereinek sikerült volna ravasz egyezséget kötni a Bizottsággal.

A részleges kifagyasztás mögött sokan azt sejtették, hogy az új uniós költségvetés elfogadásához, például az Ukrajnának szánt támogatások megszavazásához próbálták megszerezni Magyarország beleegyezését. Azaz Orbán egy alku keretében, az új uniós költségvetés elfogadásáért cserébe kapta meg az uniós pénzeket. Ezzel szemben Jávor szerint

„Nincs deal, egyszerűen egy bürokratikus ügymenet futott át”

Konkrét igazságügyi elvárásokról van szó: a Bizottság a most feloldott pénzek lehívásának feltételéül azt szabta, hogy növeljék itthon az Országos Bírói Tanács jogkörét, erősítsék meg a Kúria függetlenségét, töröljék el annak lehetőségét, hogy hatóságok jogerős ítéleteket támadhassanak meg az Alkotmánybíróságon és újra engedélyezzék a magyarországi bíróknak, hogy a bíráskodás során az Európai Bírósághoz fordulhassanak jogi kérdésekben.

Ezeket a konkrét feltételeket komoly, rendszerszintű változtatások nélkül is könnyen tudta teljesíteni a kormány:

„A szűkre szabott követelmények teljesültek. Ezek után a Bizottságban nem nagyon tehettek mást”.

Pedig Jávor szerint a Bizottság szabhatott volna sokkal szélesebb körű követelményeket is.

Míg például más forrásokat (például a helyreállítási alap forrásait is részben) befagyasztó jogállamisági feltételességi eljárás keretében a feltételek meghatározásakor valóban csak szorosan az uniós pénzek elköltéséhez kötődő folyamatokba szólhat bele a Bizottság, a kohéziós alap bizonyos, most feloldott forrásaira vonatkozó horizontális feljogosító feltételeknél nagyobb volt a mozgástér: általános alapjogi elvárásokat is megfogalmazhattak volna a szűk igazságügyi feltételek mellett/helyett – olyanokat, amelyek teljesítéséhez valódi rendszerszintű változás kellett volna. Hiába, nem élt ezzel a lehetőséggel a Bizottság, a kormány pedig „lecsapta a labdát” Jávor szerint: formailag teljesítette a feltételeket, és így eljárásrendi kényszerhelyzetet teremtett.

Mikor kattan újra a lakat?

A történetnek koránt sincs vége – emlékeztet Jávor. Egyfelől a rendszerben van nyomonkövetés, ha a Bizottság olyan új fejleményt lát, amely sérti a jelenlegi horizontális feltételeket, akkor ismét zárolhat, felfüggesztheti a pénzek kifizetését. Sőt, a Bizottság új feltételeket is szabhat, és ott van már a „radarján” a szuverenitásvédelmi törvény.

A szuverenitásvédelmi törvény tucatnyi uniós alapjogot sért meg – teszi hozzá. A Bizottság minden bizonnyal vizsgálni fogja, és ha bebizonyosodik, hogy az új törvény nincs összhangban az Európai Alapjogi Chartába és az alapszerződésbe foglalt jogokkal, akkor a későbbiekben új feltételeket szabva ismét befagyaszthatják a most kioldott pénzeket.

A kivizsgálás azonban időbe telik, a magyar kormánynak mindenképp jutott némi egérút. Amíg a Bizottság nem fagyaszt újra, lehívhatnak annyi pénzt, amennyit csak tudnak.

A kormány számára tehát fontos lehet az időfaktor – szögezi le Jávor. Kérdés, hogy az előzetesen beadott számlákat most kezdi-e el feldolgozni a Bizottság, mert akkor időbe kerül a folyósítás is. Leghamarabb év végén, jövő év elején érkezhetnek az első utalások Magyarországra. Akárhogy is, az biztos Jávor szerint, hogy ebben az átmeneti időszakban több száz milliárd forintot fog kifizetni az Unió Magyarországnak.

Jávor rámutatott arra is, hogy a szuverenitásvédelmi törvény az évek óta lényegében álló, hetes cikkely szerinti eljárást is újraindíthatja. Főleg, mivel bár Orbán végül nem ellenezte a csatlakozási tárgyalások megkezdését Ukrajnával, de megvétózta az Ukrajnának szánt pénzügyi támogatást, ami súlyos ellenérzéseket váltott ki a tagállamok körében. Jávor szerint lassan a tagállamok állam- és kormányfőit egybefogó Európai Tanács is „rájön arra, amit mi tíz éve tudunk: Orbánnal nem lehet alkudozni”, és a probléma gyökeres megoldásához folyamodhatnak: megvonhatják Magyarország szavazati jogát. Erre most Jávor szerint nagyobb esély van, mint valaha. A szavazati jog megvonásához ugyan egyhangú döntés kell, de a lengyelországi kormányváltás után csak Fico (Szlovákia) és talán Meloni (Olaszország) vétózna meg egy ilyen döntést, azonban ők sem kötődnek nagyon szorosan Orbánhoz, meggyőzhetők.

A mi bőrünkre megy a játék

Jávor Benedek értesülései szerint

a 3800 milliárdos keret huszada, nagyjából 190 milliárd forint hívható le a legközelebbi jövőben, körülbelül ennyiről lehet már leadott számlája a magyar államnak.

A folyósítás ugyanis utólagos: a már elkészült, a magyar állam által előfinanszírozott projekteket finanszíroz utólag a most felolvasztott forrás. Az, hogy hány projektről tud még ezen felül számlát kiállítani a magyar állam, erősen kérdéses: az elmúlt években a magyar költségvetés elég gyenge lábakon állt, rengeteg beruházást függesztettek fel, egymást érték a megszorítások. Ezeket most az uniós pénzek reményében újra lehet indítani, de kérdéses, hogy befejeződnek-e addig, amíg a pénzek elérhetők.

A továbbra is befagyasztott pénzek közül pedig van, ami örökre elveszhet Magyarország számára – mutat rá Jávor.

A helyreállítási alap esetében, ahol továbbra sincs megállapodás, újabb zárolások nélkül is szorít a határidő: a projekteknek 2026 nyaráig be kell fejeződniük, ami addig nem zárul le, az nem finanszírozható a gazdaság Covid-járvány utáni újraindítását célzó pénzügyi eszközből. Márpedig a helyreállítási terv, illetve az alap hitelrészének lehívásakor idén nyár végén beadott energetikai függetlenséget célzó elképzelések részét képező nagy energetikai és infrastrukturális projektek átfutási ideje nem 1-2 év. Amely projekt nem indul el a legközelebbi jövőben, az aligha fejezhető be a szoros határidőre. Viszont a projektek nehezen indulnak el addig, amíg az alap be van fagyasztva, hisz kérdéses, hogy a projekt végén lesz-e kifizetés. Hiába jön most tehát valamennyi uniós forrás Magyarországra, továbbra is több ezer milliárd forintnyi pénz sorsa eldöntetlen.

Büttl Ferenc közgazdász szerint bármennyi pénzt is sikerül végül lehívni, annak szerepe lesz a gazdaság élénkítésében. Hisz az elmúlt húsz évben Magyarország beruházásai között alig találunk olyat, amit részben ne az Unió finanszírozott volna, szükségünk van ezekre a forrásokra.

A magyar gazdasági növekedés lassulását a lakossági fogyasztási infláció miatti visszaesése mellett épp a beruházás-stop okozza – mutatott rá Büttl. A közgazdász szerint

a beérkező pénzek nyomán sajátos helyzetbe kerül a Magyar Nemzeti Bank (MNB): vagy az infláció gyorsabb ütemű csökkentéséhez, vagy a gazdasági növekedés élénkítéséhez járul hozzá a bejövő források kapcsán hozott rendelkezéseivel.

Ugyanis a jelenlegi forint-euró árfolyamot a magas jegybanki alapkamat tartja alacsonyabban, ám a magas kamat eközben lassítja a gazdaságot, mert akadályozza a magánberuházásokat, nem éri meg hitelt felvenni most. Amikor bejönnek az uniós pénzek, az euró forintra váltása megerősíti majd az árfolyamot. A jegybank előtt ezután két lehetőség áll: ha az eddig tervezett ütemben csökkenti az alapkamatot, az a forint erősödését és az infláció gyorsabb csökkenését okozza. De ki is használhatják a lehetőséget, és gyorsított ütemben csökkenthetik majd az alapkamatot, azaz hagyhatják kicsit elszállni a forintot és az inflációt, ezzel megerősítve a magánberuházásokat és ezáltal a gazdasági növekedést. A közgazdász szerint valószínűleg az utóbbit fogja választani az MNB, de akárhogy döntenek, az uniós pénzeknek jótékony hatása lesz.

Ahogy a magyar emberek életében is fontos az uniós pénzek érkezése: Büttl emlékeztet rá, hogy ez nem csak egy politikai csata, a pénz pedig nem a kormány pénze. Valójában a mi bőrünkre megy a játék.

„Igen, túláraznak, igen, lopnak belőle. De rengeteg ember életét befolyásolja ez a pénz: önkormányzati programok, az emberek életszínvonalát meghatározó beruházások, mint a Hév-vonalak felújítása, hosszan lehetne sorolni. Mindannyiunk szempontjából nagyon nem mindegy, hogy jönnek-e ezek a pénzek.”