Ciszjordániában több százezer palesztin ember veszítette el az állását, vagy tartották vissza a fizetését azt követően, hogy az izraeli hatóságok az október 7-i támadások után egyoldalúan megszüntették a munkavállalási engedélyüket. Azoknak a munkahelye sincsen biztonságban, akik az Izrael által 1967-ben, a hatnapos háború alatt Jordániától elfoglalt nyugati parti területről kijárhatnak dolgozni: az izraeli kormányzat és a hatóságok ugyanis szigorú korlátozásokat vezettek be ellenük, írja az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) által közzétett adatokra támaszkodva a Guardian.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslése szerint az október 7-ét követő izraeli katonai beavatkozás után több mint 180 ezer gázai és 208 ezer ciszjordániai munkásnak szűnt meg az izraeli munkaviszonya. Olyan személyekről van szó, akiket – minden nap ismétlődő ellenőrzés után – az izraeli hatóságok átengedtek Izrael területére.
Az ILO szerint további 160 ezer ciszjordániai munkavállaló vagy már most és legalábbis ideiglenesen elvesztette állását Izraelben és a telepeken, vagy fennáll a veszélye, hogy elveszíti, mert az izraeli hatóságok lezárták a Ciszjordániából Izraelbe vezető átkelőket.
Úgy Ciszjordániában, mint Gázában sokak számára biztosította a megélhetést az, hogy a családfő vagy az idősebb gyermekek Izrael területén találtak munkát.
A Hamász katonai szárnyának októberi támadássorozata előtt 50 százalék körüli volt a munkanélküliség a gázai övezetben – amely 2007 óta izraeli-egyiptomi blokád alatt áll, október 7-e óta pedig az északi része a földdel vált egyenlővé. Az izraeli munkahelyeket – a megalázó napi átkelési procedúra dacára – értékelték, hiszen akár tízszer annyit fizetnek, mint a hasonló gázai állások. Az október 7-i támadássorozat után azonban több esetben is atrocitások érték a gázai övezetből származó, Izraelben dolgozó embereket.
Hani Mousa, a ciszjordániai Birzeit Egyetem politikatudományi adjunktusa szerint, akit a Guardian szólított meg, a munkaengedélyek visszavonása és a fizetések visszatartása része „a palesztinok elleni kollektív büntetésnek, amely kiterjedt a Palesztin Hatóság (PA) alkalmazottaira is, akiknek nem fizették ki a fizetését, mert Izrael nem utalta át a szükséges pénzt”. Ugyanis a megállapodások értelmében az izraeli pénzügyminiszter dönt arról, hogy a palesztinok nevében beszedett adókból a Palesztin Hatóságnak havonta mekkora összeg jut. A Palesztin Hatóság ezután általában ki tudja fizetni alkalmazottait, amit októberben nem tudott megtenni, mivel Izrael megtagadta a teljes átutalást.
Mousa szerint, aki szintén a közé a több ezer palesztin munkavállaló közé tartozik, akiknek olyan engedélyük volt, amely lehetővé tette számukra, hogy átjárjanak dolgozni Izraelbe, „az elmúlt években az izraeli kormányzat még sohasem volt ilyen elutasító a munkásokkal szemben”, mint most.
„Izraelbe beutazni és onnan visszatérni mindig is kockázatos megpróbáltatás volt, de a megkeresett pénz miatt megérte, valamint némi biztonságot jelentett, ha baleset érte a munkást. De mára semmink sem maradt, s erre nem számítottunk” – mondta.
A Guardian értesülései szerint azoknak a munkásoknak sem igen jó a helyzete, akiknek Izrael ideiglenes engedélyt adott ki az átkelésre. Nyolcezer munkásról van szó, akik főként az építőiparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatási ágazatban dolgoznak. Szemtanúk szerint ez a nyolcezer ciszjordániai munkás gyakran visel nyomkövető karkötőt, melyet kötelesek visszaadni, amikor a nap végén Izraelből hazatérnek.
