A Gumiipari Szakszervezeti Szövetség (GSZSZ) közleményéből kiderül, hogy a makói Continental gyárból több tucat munkavállalót bocsátanak el a megrendelések számának csökkenésére hivatkozva. A cég indoklása szerint „két hétre sem látnak előre”. Helyzetértékelésüket árnyalja, hogy két évre szerződtek harmadik országból származó vendégmunkások foglalkoztatására.

A szakszervezet szerint az elbocsátott munkások arról számoltak be, hogy az indoklás ellenére be kellett tanítaniuk az utódaikat.

„Több elbocsátott Kolléga egybehangzóan nyilatkozza, hogy be kellett tanítaniuk új dolgozót, majd utána elbocsátották. Érthetetlen számunkra, mi a gazdasági racionalitás abban, hogy tapasztalt és képzett munkavállalót az utcára tesznek, és tapasztalatlannal váltják fel. Hacsak az nem, hogy ezek az emberek általában aktívabb szakszervezeti tagok voltak és eljártak a munkáltató által szervezett »Teadélutánokra« és ott elmondták a véleményüket…”

– írja közleményében a szakszervezet.

Telefonon értük el Radics Gábor elnököt a közleményben megfogalmazottakkal kapcsolatban.

„Az, hogy mi a logikus magyarázat arra, hogy 20 éves munkatapasztalattal bíró tapasztalt kollégákat küldenek el, és helyettük itt maradnak a néhány hónapja itt dolgozó, egyébként teljesen mindegy, hogy indonéz vagy magyar, de bármilyen tapasztalatlan és nem túl régóta itt dolgozó munkatársak, mindenkinek a fantáziájára bízom”

– vázolta a helyzetet a szakszervezeti vezető.

Ráadásul a GSZSZ szerint a munkáltató megpróbálja félrevezetni a leépített kollégákat: igyekeznek rávenni őket arra, hogy maguk kezdeményezzék munkaviszonyuk megszüntetését, aminek fejében az elbocsátáskor járó juttatások folyósítását ígérik – holott ez akkor is kötelessége a cégnek, ha a munkáltató mond fel a dolgozónak. A szakszervezet szerint ezzel a statisztikáit igyekszik javítani a munkáltató.

A munkáltató szempontjából azért lehet racionális a vendégmunkások foglalkoztatása, mert őket a cég munkaerőkölcsönzőn keresztül alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy nem a Continental, hanem egy másik, erre szakosodott cég alkalmazásában állnak – így a makói cégnek nincsenek velük szemben olyan kötelezettségei, mint a közvetlenül foglalkoztatott dolgozókkal szemben. Ezáltal – és a vendégmunkásokra vonatkozó szabályozások miatt általában is – a vendégmunkások is sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a magyarországiak, ráadásul a szabályozás miatt jóval kevésbé érdekeltek abban, hogy munkaviszonyaik javuljanak, érdekvédelmi tömörülésbe, szakszervezetbe szerveződjenek. Ennek részleteiről és arról, hogy a Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) hogyan próbálja mégis szakszervezetbe tömöríteni a harmadik országból származó munkásokat, ezzel egyszersmind a magyarországi munkavállalók érdekeit is védve, ebben a cikkben számoltunk be.

A Gumiipari Szakszervezeti Szövetség ezzel szemben úgy döntött, nem próbálja meg megszervezni a vendégmunkásokat. Mint Radics elmondta, ennek az az oka, hogy véleményük szerint a harmadik országból érkezett munkásoknak alapvetően mások az érdekeik, mint a magyarországiaknak. Ennek oka épp a vendégmunkások foglalkoztatási kereteit előíró szabályozás: legfeljebb 2+1 évre maradhatnak itt, nem folyamodhatnak letelepedési engedélyért és a családjukat sem hozhatják magukkal.

A szakszervezeti vezető szerint ezért ők abban érdekeltek, hogy minél többet dolgozhassanak, és minél több túlórával a lehető legtöbb pénzt kereshessék meg az itt töltött idő alatt. A magyarországi munkások ezzel szemben Radics szerint hosszútávra terveznek, és a megfelelő megélhetést biztosító bérek mellett szeretnének több szabadidőt, amit a családjukkal tölthetnek (vagy ahogy jólesik).

A közleményben kitérnek arra is, hogy a személyi változásokból fakadóan felborult a munkaterhek eloszlása is. Az újonnan érkezett dolgozók ugyanis általában a „könnyebb cikkszámokat”, vagyis az egyszerűbben elvégezhető feladatokat kapják, míg a nehezebb, nagyobb terheléssel járó feladatokat a még ottmaradt, tapasztaltabb dolgozókra osztják ki. Nekik ezáltal nemcsak a terhelésük növekszik, de a munkáltató által mért teljesítményük is romlik, alacsonyabb „darabszámot” tudnak előállítani.

„Ők így egyértelműen jobban túl lettek terhelve, és romlott a hatékonyságuk. Erre a munkáltatói reakció, hogy elkezdték »megfigyelni« őket, hogy miért »lustultak el«.

A »megfigyelések« során az is tapasztalható, hogy az érintettek aktív szakszervezeti, vagy a munkáltatóval szembeni kritikus múlttal rendelkeznek”

– olvasható a közleményben.

Radics arra is kitért, hogy azt tudják, hogy a szakszervezetnek nincs ráhatása arra, hogy a cég kit kíván, és kit nem kíván alkalmazni. Épp ezért az elbocsátásokkal kapcsolatban meglátásuk szerint a legtöbb amit tehetnek, hogy a nyilvánossághoz fordulnak, és bemutatják a cég foglalkoztatáspolitikájában megjelenő visszásságokat.

Szintén kitért az egészségügyileg alkalmatlanná vált, a szakszervezet közleményében is említett dolgozók helyzetére. Radics elmondta:

„akik önhibájukon kívül, egészségügyi alkalmatlanságuk miatt nem tudják ellátni a munkafolyamatokat, azok semmilyen ellátást nem kapnak a munkáltatótól, csak állományban tartják őket. Tehát semmilyen alapvető járulékot nem fizetnek utánuk, semmit nem kapnak, sőt mi több, aki nem tud mellette elmenni más céghez dolgozni, annak egészségügyi ellátása sincs. Tehát nem tudja folytatni a rehabilitációját, mert nincs biztosítási jogviszonya.”

Míg korábban a cégnek ilyen esetben legalább állásidőt kellett fizetnie az érintett dolgozóknak, ezt a megoldást a munka törvénykönyve 2023. január 1-től teszi lehetővé. Ettől kezdve ugyanis a munkavállaló egészségügyi alkalmatlanná válása esetén nincs sem állásidő-fizetési kötelezettsége, sem pedig a munkaviszonyt nem köteles megszüntetni, ami azt jelenti, hogy a dolgozónak önként kell felmondania, ami lényegesen rosszabb feltételeket jelent a számára, mintha a cég küldené el – ellenben a vállalatnak nem kerül semmibe nem elküldeni.

Radics szerint ráadásul a cégnél dolgozókhoz képest ez a helyzet elenyésző számú munkatársat érint – és épp a legkiszolgáltatottabbakkal babrálnak ki, élve a törvény adta lehetőséggel.

A Continental szerint minden rendben.

Írásban elküldött kérdéseinkre válaszolva a Continental közölte, hogy a nagyjából 50 fős létszámleépítést a piaci változásokból fakadón, a törvényi előírásoknak megfelelően hajtották végre, jellemzően kölcsönzött munkavállalókat küldtek el, és állításuk szerint a törvényben meghatározottnál magasabb végkielégítéssel, bár pontos számokat és arányokat nem közöltek. Azt is kifejtették, hogy „nem igaz az az állítás, miszerint párhuzamos felvétel zajlik az érintett munkakörökben.”

A vállalattól azt is megtudhattuk, hogy az egészségügyi problémáktól szenvedőket várják vissza a „munka világába”, illetve hogy „az egészségmegőrzés és a rekreáció érdekében minden kollégánk számára egészségbiztosítási csomagot nyújtunk az egyik legnagyobb hazai magánegészségügyi vállalatnál”, amit a makói dolgozók Szegeden tudnak igénybe venni. A cég szerint a megváltozott munkaképességű kollégáknak alternatív munkaköröket vagy a törvényileg meghatározottnál magasabb összegű anyagi támogatás mellett a közös megegyezéssel való távozást ajánlják.

A makói Continental gyárban zajló munkaharcról rendszeresen hírt adunk a Mércén. 2021-22-ben kétrészes riportban dolgoztuk fel a makói sztrájkot és utóéletét, és mint tavaly beszámoltunk róla, a cég még a vendégmunkás-program meghirdetése előtt élen járt a harmadik országbeli vendégmunkások kölcsönzésében is. Többször is találkoztunk a makói szakszervezettel és a dolgozókkal, egyik alkalommal egy korábbi, franciaországi Continental-sztrájkról szóló filmet is levetítettünk – ami annyira megriasztotta a céget, hogy munkáslázadástól tartottak.