Folytatódik a makói szakszervezet kálváriája, amely 2021-ben határozatlan idejű sztrájkot hirdetett a Continental ellen. A sztrájkot követően a Continental nem adta ki a bértárgyaláshoz szükséges adatokat, amelyekhez korábban hozzáfért a szakszervezet. A bíróság hosszú pereskedés után a szakszervezet javára ítélt, amikor november közepén kimondta, a cég megszegte tájékoztatási kötelezettségét. A bírósági végzést megelőző bírósági tárgyalásokon fény derült arra is, hogy az adatok kiadásáról nem önhatalmúlag döntött a makói telephely, a német cég központilag képezte ki a válaszadás elkerülésére a vezetői pozíciót betöltő alkalmazottait.

„Oktatás keretében elmagyarázták nekem a konkrét kérdéseket, valamint azt is, hogy hogyan kerüljem el azt, hogy a konkrét kérdésnél tényleges információt adjak ki” – vallotta meg a makói Continental-gyár ügyvezető igazgatója, Szűrszabó Levente egy 2023 szeptemberi bírósági tárgyaláson a német multinacionális cég vezetői tréningjéről.

A munka világában gyakori probléma, hogy az érdekvédelmi testületek nem tudnak érdemben tárgyalni, mert a munkavállalók képviselői nem a valódi illetésekkel tárgyalnak, hanem olyan közvetítő szerepben lévő vezetőkkel, akik nem rendelkeznek valódi döntési jogkörrel. A multinacionális cégeknél az sem ritka, hogy a tényleges döntéshozó személye homályba vész, míg az állami cégeknél vagy a közszférában minimum sejthető, kik az igazi felelősök. Ezt a jelenséget szemlélteti a makói Continental-gyár helyi igazgatójának bírósági tárgyaláson elhangzott mondata is az információk kiadásáról, illetve visszatartásáról.

2023 szeptemberében tárgyalta a Szegedi Törvényszék a Makói Gumiipari Szakszervezetnek a Continental AG leányvállalata, a ContiTech Fluid Automative Hungária Kft. ellen indított keresetét. Az eljárást azért indította a szakszervezet, mert – a Munka törvénykönyve vonatkozó passzusaira hivatkozva – szeretett volna több információt szerezni a makói üzemben folyó termelésről, hogy ezek fényében fogalmazhassa meg bérkövetelését.

A Szegedi Törvényszék november 13-i végzésében megállapította, a cég törvényt sértett az általa ismert adatok visszatartásával, melyek kiadása többlet terhet sem jelentett volna a cég HR adminisztrációjának.

A bíróság tízezer forintnyi perköltség kifizetésére kötelezte a Continentalt.

A hannoveri székhelyű Continental AG részvényeinek 46 százalékát Németország egyik leggazdagabb családja, a Schaeffler-család birtokolja, akik a 2008-as válság során vásárolták fel a cég részvényeinek közel felét. Georg Schaeffler 2018-ban még Németország leggazdagabb embere volt, elsősorban a Continental AG jóvoltából. Ekkor édesanyjával, Maria-Elisabeth Schaefflerrel együtt 35 milliárd dollárnyi vagyont birtokoltak. 2020-ban viszont a cég haszonkulcsa nullára csökkent a koronavírus, az ellátási láncok akadozása és az elektromos autókra való fokozatos átállás miatt, a Schaeffler-család pedig elvesztette vagyonának mintegy negyedét. Georg Schaeffler még így is a világ 375. leggazdagabb embere a Bloomberg listája szerint.

Do you know Georg Schaeffler? He is the richest German, owning 24 Billion Euros. Still, his mum is mostly in charge. pic.twitter.com/T8lNTycib7

— The Dscherman 🍺🏞️🚘 (@TheDscherman) November 19, 2015

A munkáltatókat alapvetően fenyegető profitráta-csökkenést többféleképpen is mérsékelheti a Continental, például a bérek csökkentésével, a munkaidő és a munkatempó növelésével, vagy a gépek minél magasabb fokú kihasználásával. Ilyen jelenségek mértékéről szerezhet tudomást a Makói Gumiipari Szakszervezet a kérelmezett adatok birtokában. Tudni szeretnék például a legyártott késztermékek havi darabszámát, a ledolgozott óraszámokat havi bontásban és a rendkívüli munkavégzésért járó díjakat, hogy jobban átlássák, milyen mértékben növekedett a cég termelékenysége, és ehhez az eredményhez képest hogyan aránylik a munkások száma. Ezek alapján pontosabb képet kaphatnának arról is, milyen mértékben használja ki a telephely a dolgozóit, és mekkora béremelés követelése lenne méltányos a bértárgyaláson.

2022-ig – tehát a kollektív szerződés egyoldalú felmondása ellen folytatott 2021-es makói sztrájk előtt – a szakszervezet bírósági eljárás nélkül is hozzájutott ilyen és ehhez hasonló adatokhoz. Pedig a Munka törvénykönyve 233. paragrafusa kötelezi a munkáltatókat „a munkaügyi kapcsolatokkal vagy a munkaviszonnyal összefüggő” információk átadására. Illetve a 272. paragrafus is feljogosítja a szakszervezetet, hogy adatokat kérjen ki „a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban”. Az igény jogos voltát a bíróság november 13-i határozata is megerősítette, amikor kimondta, hogy az elkért adatok „összefüggnek a munkavállalók gazdasági érdekeivel”.

Az ügyvezető igazgató, Szűrszabó Levente fent idézett szavai arra utalnak, hogy a makói munkáltató felsőbb utasításra nem adhatta ki az adatokat, sőt, képzés keretében tanították meg neki, hogyan ne adjon ki „tényleges információt”.

A válaszadás elkerülését azzal indokolta a makói gyárigazgató a bíróságon, hogy a Continental „tőzsdei cég”, tehát a szóban forgó adatok olyan üzleti titkoknak minősülnek, amelyek visszatartására „a főnökei” utasították.

Amint azt viszont a bírósági végzés is megállapítja, a Continental makói leányvállalata nem tőzsdei cég, csak az anyavállalata, a Continental AG, az adatszolgáltatás pedig „nem érinti az anyavállalatot”. A bíróság többek közt erre alapozva állapította meg, hogy a cég megszegte tájékoztatási kötelezettségét. A cég a bírósági döntést követően ígéretet tett arra, hogy elküldi a kért adatokat.

Megkérdeztük a Continental magyarországi sajtófelelősét is, létezik-e a Continental minden üzemére vonatkozó, központi szabály, amely szabályozza, mely adatokat adhatják ki a szakszervezeteknek. Az eldöntendő kérdésre csak általános felvilágosítást adott a cég: álláspontjuk szerint a menedzsment „törvényi, adatvédelmi, üzleti titokvédelmi szempontokat” vesz figyelembe, amikor az adatok kiadásáról, illetve ki nem adásáról dönt.

A tárgyaláson kiderült az is, hogy Szűrszabó Leventét 2021 júliusában részesítette képzésben a németországi vállalat – alig három hónappal a hazánkban ritkaságszámba menő, 2021-es határozatlan idejű sztrájk után, még mielőtt kinevezték volna a makói gyár új ügyvezetőjének. A képzésen a makói Continental HR-vezetője, Molnár András is részt vett, de nem igazán emlékszik rá. „Két éve volt, nem emlékszem, mi hangzott el”, vallotta. Arra viszont vissza tudott emlékezni, hogy „van a cégnél egy LMS digitális tanulás rendszer, abba lehet benne a szóvivők tájékoztatása az adatokról rész is”. „Emlékezetem szerint ez van magyarul és angolul is. 2022 előtt nem volt ilyen rendszer” – tette hozzá.

Szűrszabó Levente a bíróságon azt is elmondta, hogy a szakszervezet arról sem tudhat, miről tudhat és miről nem:

„A szakszervezet nem tudja azt, hogy milyen adatot adhatok ki neki.”

A gyárigazgató feltételezése szerint az információk kiadásáról és ki nem adásáról a cég németországi központjában döntenek:

„A szabályzat az egy központi szabály, feltételezhetőleg Németországban van felrakva a központi hálóra.”

A központi szabályzattól való eltérés pedig komoly következményekkel járhat a telephelyvezetők, vagyis a „szóvivők” számára:

„Amennyiben a cégcsoport által meghatározott szabálytól eltérnék, olyan adatot adnék ki, ami nem megengedett, az esetben azonnali hatállyal megszüntetnék a munkaviszonyomat, és nem dolgozhatnék olyan munkáltatónál, ami cégcsoport formájában működik” – jelentette ki a gyárigazgató.

„A cégcsoport által meghatározott” szabályként említett iránymutatásról a Continental magyarországi központjánál is érdeklődtünk, de ebben a kérdésben is igen szűkszavú választ kaptunk. Csak annyit erősítettek meg, hogy az iránymutatás szerint „minden esetben törvényi, adatvédelmi, üzleti titokvédelmi szabályok betartásával” kell eljárniuk. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az „üzleti titkok” kiadása a szakszervezetnek még nem minősül „nyilvánosságra hozatalnak”, hiszen a munka törvénykönyve arra is feljogosítja a munkáltatót, hogy „külön jelzéssel éljen az üzleti titokként kezelendő adatokra”.

A bíró azon kérdésére, hogy akkor mégis milyen információt oszthat meg a szakszervezettel, Szűrszabó Levente azt válaszolta, arról például beszámolhat, hogy egy adott munkakört ellátó adott munkavállalójának bére hogyan viszonyul a térség bérszínvonalához. A makói üzembe a Csongrád-Csanád megyénél szegényebb Békés megyéből is sokan járnak dolgozni, illetve az is valószínű, hogy Makón alacsonyabb a munkavállalók alkuképessége, mint a hozzá közel eső, módosabb Szegeden. Ha valóban a térség bérszintje az irányadó a Continental számára, felmerül, hogy a Continental kíván-e azonos munkáért azonos bért fizetni Magyarország minden térségében.

A Continental magyarországi sajtófelelőse a Mércének annyit írt, a cég „természetesen figyelembe veszi a helyi sajátosságokat a béremelési folyamatok során”, és a döntés mikéntjéről szóló írásbeli kérdésünkre azt válaszolta, „alapvetően a helyi ügyvezető jogköre eldönteni a béremelés mértékét”.

A szakszervezet viszont állítja, a makói telephely helyben elvesztette versenyképességét, és nem csak Makón döntenek sorsáról. A Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnöke, Radics Gábor szerint a bért illetően nincsen teljes körű mozgástere a telephelyi vezetőknek:

„Tapasztalatom szerint a bértömeget, amiről tárgyal a szakszervezet és a telephely, előre meghatározzák. Ezután arról tárgyalunk, a bértömeg mekkora része megy az alapbérbe, teljesítménybérbe, kafetériába stb. A helyi vezetőknek tehát annyi mozgásterük van, hogy odaadják a maximumot, amit tudnak, a lehető legjobb felosztásban. Ebben Makó sosem járt az élen.”

Hajdú Roland, a makói szakszervezet helyi titkára szerint pedig „a makói telephely évek óta elveszítette a korábbi versenyképes bérezési előnyét. Ezért, illetve a cég által generált rossz munkakörülmények miatt sem találnak munkavállalót. A telephelyen nem egyszerű munkaerőhiány van, hanem a nem elegendő bérek és a jó munkakörülmények hiánya miatt van főként munkaerőhiány” – nyilatkozta lapunknak, utalva arra, hogy a „munkaerőhiányos” telephelyen indonéziai vendégmunkásokat kezdtek el alkalmazni bő egy évvel azután, hogy a sztrájkot követő időszakban több magyarországi munkavállalót is elbocsátottak.

Mivel Szűrszabó Levente bíróság előtt vallotta, hogy a cég németországi központjában dönthetnek arról, milyen információt adhat ki, e-mailben felkerestük a Continental vezérigazgatóját, Nikolai Setzert is, mert szerettük volna megtudni az álláspontját. Nikolai Setzer cikkünk megjelenéséig nem válaszolt levelünkre. Így mi sem tudtunk kapcsolatba lépni azzal a németországi központtal, amely vélhetően utasította a magyarországi telephelyet az információk visszatartására – a bíróság szerint a magyar törvényekkel szembemenve.

.@ContinentalTire names Nikolai Setzer new CEO, succeeding Elmart Degenhart https://t.co/gGQfI7peeN @ContiPress @ContiTruckTires pic.twitter.com/usyc3Jk2bj

— Bruce Davis (@reifenmensch) November 12, 2020

A szakszervezet azt reméli, hogy a 2021-es, sztrájkban csúcsosodó munkahelyi konfliktust követően létrejött jogsértő állapot a bírósági végzés után meg fog szűnni.

Ehhez a sikerhez másfél évig elhúzódó bírósági tárgyalások sorozatára volt szükség, és olyan szakszervezetre, amely következetesen harcol a jogaiért.

Annak a tőke-munka konfliktusnak tehát, ami a 2021-es sztrájk során érte el tetőpontját, nincs vége, a makói dolgozóknak továbbra is harcolniuk kell az alapvető jogaikért. Ebben első számú politikai szövetségesük továbbra is a fideszes önkormányzat, amely a gyárépület előtt követeli, hogy a Continental ne éljen a Fidesz által hozott törvényekkel, és amely újfent egyszeri juttatást ígért az elbocsátott dolgozóknak, ahogy az a 2021-es sztrájk után is történt.