Magabiztos hangvételű közleményt adott ki hétfőn a Belügyminisztérium, amely megállapítja a hajléktalan-ellátórendszer téli időszakra való felkészültségét, némi statisztikával is megtámogatva saját érvelését.

A közlemény legfigyelemreméltóbb megállapítása, hogy (az elmúlt évek leghidegebb időszakaiban)

„senkinek sem kellett volna éjszakáit közterületen tölteni”,

amely implicit szemrehányásként is értelmezhető azok irányába, akik nem vették igénybe az ellátórendszer éjjeli menedékhelyeit.

Pintér Sándor tárcája arra alapozza ezt az állítását, hogy az ellátórendszer országos kihasználtsága a minisztérium adatai szerint az éjjeli menedékhelyek tekintetében nem érte el a 100%-ot. A kommunikében szó esik még az aktuális állapotokról: a belügy szerint 2023. november 11. napján az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága országosan mintegy 69,04%, míg Budapesten 71,74% volt. Összesen országosan mintegy 1 390 szabad férőhely állt még rendelkezésre az éjjeli menedékhelyek tekintetében azzal, hogy az időszakos férőhelyek november 1-el megnyitották kapuikat a rászorulók előtt – írja a Belügyminisztérium.

A Mércén számos cikkben foglalkoztunk már vagy kiemelten, vagy akár csak említés szintjén is azzal, hogy az éjjeli menedékhelyek és a nappali melegedők esetében is számos körülmény befolyásolhatja, hogy ezek a szállások tényleges alternatívát jelentenek-e az utcához képest a rászorulóknak. A Belügyminisztérium már-már dorgáló jellegű nyilatkozata kapcsán a hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő aktivistákból, valamint szövetségeseikből álló A Város Mindenkié (AVM) csoportot kérdeztük a Pintér-tárca közleményéről. Megkeresésünkre az AVM tekintélyes lajstromot állított össze arra vonatkozóan, hogy miért nem tekinthető elvégzettnek az állam feladata a hajléktalanellátásban a téli időszak beköszönte előtt. A szervezet szerint:

• Az, hogy országosan 100% alatt van az éjjeli menedékhelyek átlagos kihasználtsága, nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan települések, ahol bőven 100% felett van, tehát az ott élők elhelyezése megoldatlan;
• az aránylag alacsony országos arányokat jelentős részben a budapesti adatok magyarázzák (erre később még kitér az AVM kommentárja – a szerk.), azonban szemben Budapesttel (ahol jóval több hajléktalan polgár él éjjeli menedékhelyen és átmeneti szállásokon, mint közterületen), több olyan nagyobb magyarországi város van, ahol úgy működnek lényegében teljes kihasználtsággal a szálláshelyek, hogy közben a legnagyobb téli hidegekben is több ember él fedél nélkül (az utcán), mint ahányan a szálláshelyeken;
• a rendelkezésre álló adatok szerint több megyében nagyon gyakran haladja meg a 100%-ot az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága;
• az elhelyezés (különösen az időszakos férőhelyek esetén) sokszor csak egy matrac, vagy egy egy légterű franciaágyas emeletes ágy, amiről sok minden elmondható, de az, hogy emberhez méltó elhelyezést nyújtana, az nehezen;
• egyes nagyobb településeken sincs, vagy nagyon kevés női férőhely van az éjjeli menedékhelyeken, ezeken a helyszíneken a nők elhelyezése megoldatlan (még ekkor is, ha nincs tele az adott intézmény);
• arányaiban nagyon kevés páros férőhely van, továbbá
• a kerekesszékkel közlekedők számára is minimális férőhely áll rendelkezésre; az akadálymentes férőhelyek alacsony száma miatt országosan szinte lehetetlen elhelyezést találni;
• számos intézmény csak azokat az ügyfeleket helyezi el, akik az adott településen bejelentett lakcímmel rendelkeznek, az ott, vagy a környező kistelepüléseken tartózkodó, de bejelentett lakcímmel rendelkező ügyfelek elhelyezése szintén megoldatlan;
• több helyen továbbra is zajlik a „rezsiharc”, ami nem múlt el még nyomtalanul, hisz sok intézmény benne ragadt a hirtelen köttetett előnytelen gáz- és villany szerződésekben, amiknek az ára hiába normalizálódott, ha a szerződés határozott időre szól és nem mozgóáras; jelenleg nincs szó arról, hogy jövőre lesz-e erre bármiféle támogatás;
• a fővárosban a Léthatáron Alapítvány Isola éjjeli menedékhelye 76 férőhellyel megszűnt 2022 májusában. Olyan speciális éjjeli menedékhely volt, ami küszöb nélküli ellátást biztosított a hajléktalan emberek számára. Azóta még kevesebb ilyen lehetőség van a fővárosi ellátórendszerben;
• az Észak-pesti régióban ezáltal a Vöröskereszt Madridi úti éjjeli menedékhelye maradt, mindösszesen 36 férőhellyel;
• szintén a fővárosban 2023 augusztusában megszűnt a Menedékház Alapítvány éjjeli menedékhelye a maga 80 férőhelyével (a plusz 50 fős kvázi lábadozós férőhelyet nem számolva);
• a MET (Iványi Gábor szervezete, az Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, amelytől a magyar állam eddig nagyságrendben 700 millió forint normatív támogatást, és 71 millió forint egyszázalékos felajánlást vont el, – a szerk.) éjjeli menedékhelyei 100+130 főnek nyújtanak ellátást; az AVM tudomása szerint folyamatos felmondások mellett (önkéntesekkel) működik, a megszűnés/bedőlés szélén; ha ezt sikerül megelőzni, az nem a kormányzat, hanem a Fővárosi Önkormányzat közreműködésének lesz köszönhető;
• a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott „Vonat” éjjeli menedékhely is már nyár eleje óta bezárás alatt áll. Az új „máltás” szálló nyitásának húzódása miatt tartanak még ki, de már az sem üzemel teljes kapacitással;
• általánosságban elmondható, hogy a szociális szférában és azon belül a hajléktalanellátás területén nagy a fluktuáció és nehéz a megfelelő személyi feltételeket biztosítani; ennek kiemelten fontos oka a méltatlanul alacsony bérek, ami a kormányzat felelőssége;
• a fővárosban továbbra is súlyos gondot okoz, hogy noha elvben több helyen is elérhető volna a 0-24 órás orvosi ügyelet, ez csak papíron van így, és ez megnehezíti a rosszabb egészségi állapotú fedél nélkül élő emberek elhelyezését.

Az aktivistacsoport összegzése szerint tehát a rendelkezésre álló éjjelimenedékhely-férőhelyek országos kihasználtságának aránya önmagában semmit nem mond arról, hogy konkrétan az ország egyes településein élő egyes fedél nélkül élő embereknek ténylegesen van-e lehetőségük bármilyen elhelyezésre, és

végképp nem mond el semmit arról, hogy van-e lehetőségük olyan, méltó elhelyezésre, amit önszántukból is igénybe vennének, illetve ahol ténylegesen fogadják, befogadják őket.

„A rendelkezésre álló éjjelimenedékhely-férőhelyek országos kihasználtságának az aránya teljesen alkalmatlan mutató ahhoz, hogy az illetékes minisztérium beszámoljon a kormányzat téli krízisidőszakra való felkészültségéről; és még kevésbé alkalmas arra, hogy átfogó képet adjon a kormányzat hajléktalanügyi teljesítményéről” –  írta kérdésünkre az AVM.  „Az ország egyes részeiben eközben tényleges mennyiségi hiány van szálláshelyekből, és – a kormányzat társadalompolitikai mulasztásai miatt – az egész országban hatalmas hiány van a hajléktalanságból való kilépést lehetővé tevő támogatásokból, szolgáltatásokból, megfizethető lakhatási lehetőségekből” – zárták kommentárjukat az aktivisták.

Az aktuális helyzet értékelése mellett volt a Belügyminisztérium közleményének még egy mondata, amely szemet szúrt az AVM-nek:

„A hajléktalan embereknek a valódi segítség, ha a számukra fenntartott ellátórendszert veszik igénybe.”

A valódi segítség ezzel szemben szerintük az volna:

• ha a hajléktalan emberek nem csupán az utcán élés és túlzsúfolt tömegszállások között választhatnának;
• ha a hajléktalan embereknek valódi lehetőségük volna kilépni a hajléktalanságból: ha a kormányzat lakbér-támogatással és a megfizethető bérlakás-szektor bővítésével biztosítaná annak a lehetőségét, hogy újra saját, valódi otthonuk lehessen;
• ha a hajléktalansággal kapcsolatban a központi kormányzat által biztosított finanszírozás nem szorítkozna a szálláshelyek finanszírozására, hanem támogatná és ösztönözné a hajléktalan emberek megfizethető lakhatáshoz való hozzáférését;
• ha a kormányzat végre intézkedéseket és költségvetési forrásokat tenne a hajléktalanná válás megelőzésének a célja mögé.