Szeptember közepétől évtizedek óta nem látott munkásmozgalmi akció ütötte fel a fejét az Egyesült Államokban. A három legnagyobb amerikai autógyártó cég, a Ford, a General Motors (GM) és a Stellantis 45 ezer dolgozója lépett gördülő sztrájkba azért, hogy ugyanolyan mértékben növekedjen a bérük, mint amennyire az elmúlt négy évben megemelték a vezérigazgatók fizetését. A Fordnál nemrégiben megszületett a megállapodás, a GM-nél és a Stellantisnál még zajlanak a tárgyalások.

A Ford és az Egyesült Autó Munkások (UAW) szakszervezeti szövetség közti megállapodás rendkívüli eredményeket ért el a meglévő üzemekben. Az egyetlen bökkenő, hogy a még ratifikálás előtt álló szerződés nem vonatkozik az akkumulátorgyárakra, az autóipar jövőjére. Ez hosszú távon akár ki is kezdheti a dolgozók által kiharcolt engedményeket.

Az akkumulátorgyárak alacsonyabb béreket biztosítanak és a munkaigényük is jóval alacsonyabb a fosszilis energiát felhasználó autóipari üzemeknél. A GM vezérigazgatója, Jim Farley tavaly decemberben még el is dicsekedett azzal, hogy negyven százalékkal kevesebb munkaerőre lesz szükségük, miután áttérnek az elektromos autógyártásra. 

A GM a tárgyalások során sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy a több gyárat is érintő megállapodást lehetetlen kiterjeszteni az akkumulátorgyárakra, mivel azok „vegyes vállalkozásban” működnek, például az LG-vel és az SK On-nal közösen (utóbbinak Magyarországon is vannak gyárai). Sőt, egy ponton a vezérigazgató nyilvánosan is azzal vádolta a szakszervezetet, hogy „túszul ejtették” a tárgyalást azáltal, hogy az akkumulátorgyárakat is be akarják vonni a szerződésbe. A UAW váratlanul mégis bejelentette, hogy a GM beleegyezett a követelésbe, ki fogják terjeszteni a szerződést az akkumulátorgyárakra. A cég ezt az információt nem erősítette meg a sajtóban, és a tárgyalások sem zárultak még le, így a GM ígérete egyelőre nem vehető biztosra. A munkások viszont levonhatták belőle azt a tanulságot, hogy nem igaz a GM azon állítása, miszerint ez a követelésük technikailag lehetetlen. 

A hosszú távú veszélyt, hogy akkumulátorgyárakkal fogják helyettesíteni azokat az üzemeket, ahol jobbak a munkafeltételek, a Ford-UAW közti megállapodás számos eredménye kárpótolja. A dolgozók például visszanyerték az üzembezárás ellen folytatott sztrájkhoz való jogukat, amelyet 2007-ben, a 2008-as világgazdasági válság előtt vettek el tőlük. Sőt, egy másik 2008 körül elvesztett jogukat is visszanyerték az autóipari dolgozók: a munkáltató újra köteles lesz tekintetbe venni a térségenként változó megélhetési költségeket, és szükség esetén kompenzálni a dolgozókat, például lakhatási támogatás formájában. Az alapbérek tekintetében a „rekord béreket a rekord profitokért” elve is teljesült valamelyest, bár nem érte el a kitűzött célt.

A UAW négy és fél évre szóló megállapodás keretében 40 százalékos béremelést szeretett volna kiharcolni, amiből a Fordnál csak 25 százalékot ért el. Az elért 25 százalékos béremelés így is nagy szó annak fényében, hogy a UAW Fordnál dolgozó tagjai 2001 és 2022 közötti kombinált béremelése mindössze 23 százalékot tett ki. A mostani, 25 százalékos emelés egyes dolgozókra lebontva még magasabb: a legjobban keresőknek 30 százalékos, a legalacsonyabb keresetű dolgozóknak 68 százalékos béremelést jelent. 

Bár a 40 százalékos követelés elsőre irreálisan magasnak tűnhet, még ez is épp csak ugyanannyi lett volna, mint amennyivel növekedett a vezérigazgatók bére az elmúlt négy évben.

A UAW eredményeihez nagymértékben hozzájárult, hogy 2023 márciusban új vezető, Shawn Fain került a szervezet élére. A korábbi korrupt és az egyezkedést elsiető vezetőséggel ellentétben Fain bevállalósabb, harciasabb, és a közösségi médiát is ügyesebben használja elődeinél.

A szakszervezeti vezető a gördülő sztrájk során élő adásokban jelentette be, melyik üzemben lesz legközelebb sztrájk. Ezzel az őrületbe kergette a főnököket, akik nem tudhatták, mire számítsanak, és felkorbácsolta a dolgozók érdeklődését, akik izgatottan várták Fain bejelentéseit. 

A következő cél, hogy minél több üzemben csatlakozzanak a dolgozók a szakszervezethez, és az akkumulátorgyárakban is legyen dolgozói érdekképviselet. Az akkumulátorgyárak dolgozói nem csak az alacsony bérekre panaszkodnak, de a megfelelő munkavédelem rendszerszintű hiányára is a veszélyes anyagokkal dolgozó üzemekben.

A 2023-as Egyesült Államokbeli autóipari sztrájk bebizonyította, hogy fel lehet lépni a cégek nyerészkedése és a megélhetési válság ellen, és a reálbérek csökkenése nem gazdasági szükségszerűség.

Magyarországot is érinti az a jelenség, amit a közgazdászok „greedflationnek”, azaz a kapzsiság inflációjának neveznek: az árak növelése a profitráta szinten tartása érdekében, a munkaerő kárára. Még a Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint sem a bérek okozzák az inflácót, hanem a vállalatok olyan mértékű profitmaximalizációja, amely még a költségek növekedését is meghaladja.

De az UAW-Ford megállapodás arra is rámutatott, hogyan növelheti a munkáltatók hatalmát hosszú távon a technológiai váltás és az elektromos autókra való áttérés. Ezért lenne különösen fontos, hogy a szakszervezetek az akkumulátorgyárakban dolgozó vendégmunkásokat is megszervezzék, és számukra is kiharcoljanak eredményeket – hiszen ami a vendégmunkás jelene, az lehet a magyar dolgozó jövője. Sőt, az akkumulátorgyárak mellett élő civileknek is meg kéne próbálniuk kommunikációs csatornákat kialakítani a vendégmunkásokkal, hogy több információnak legyenek birtokában, és napvilágra kerülhessen, mi folyik ezekben a veszélyes üzemekben.