Már megszokhattuk, hogy minden év október 23-án megemlékezik az ország az ‘56-os szabadságharcról, és minden év október 23-án elmulaszt megemlékezni a forradalomról. Orbán Viktor miniszterelnök azonban idén furcsa állítást tett – befejezettnek nevezte 1956 forradalmát veszprémi beszédében, amelynek szelleme szerinte az 1989-1990-es fordulatban teljesedett ki. 

1989-ben annak reményével zajlott le a rendszerváltás, hogy az egypártrendszer és a Szovjetunió felbomlása szabadságot és jólétet fog hozni Magyarországon. 1956-ot nemzeti ünneppé nyilvánították, a baloldal Nagy Imrét, a jobboldal Mindszenty bíborost jelölt meg 1956 szimbólumának.

Egyvalamiről azonban elfeledkeztek, és okkal: a munkástanácsok szerepéről, arról, hogy az 1956-os forradalomban a dolgozók irányították Magyarországot.

A munkástanácsok döntöttek a termelés menetéről, és így az ország mindennapjairól. Hatalmi központtá vált a szerveződő munkásság. Nem csak sztrájkot indítottak a megszálló hatalom ellen, de maguk döntöttek arról, mit gyártsanak, hogyan dolgozzanak és mennyi bérért. A munka többé nem mások gazdagodását, hanem a lakosság igényeit szolgálta. 

Sőt, 1956-ban a dolgozók saját maguk döntöttek arról is, kivel akarnak dolgozni és ki vezesse a munkahelyüket. Nem azért harcoltak, hogy különböző színű és ugyanolyan tartalmú pártok között választhassanak négyévente, hanem a legalapvetőbb demokráciáért: demokráciáért a munkahelyen, a gazdaságban, a termelésben. 

A Néphadsereg 1956. október 29-i száma így ír az Egyesült Izzó dolgozói munkástanácsának első napjairól:

„Az ideiglenes munkástanács nem elégedett meg a szükségintézkedésekkel. Máris sokat tett feladatának betöltéséért, amit Garai Lajos, a munkástanács tagja, még az első napon így fogalmazott meg:

– Véget vetünk annak az időszaknak, amikor nem volt beleszólásunk az üzem vezetésébe. Azt akarjuk, hogy ne csak hivatalnokok vezessék a gyárat, ne csak az igazgató dirigáljon – hanem az üzem legyen valóban a miénk, a munkásoké. Eddigi képviselőink – mint hivatásos, kitenyésztett „funkcionárusok” – úgy odaragadtak az íróasztalhoz, hogy a pozícióféltésük több gondot okozott nekik, mint a mi képviseletünk. Ezen változtat a munkástanács létrehozása, amelynek tagjait nem függetlenítik.”

Gyakori volt az igazgató elbocsátása a munkahelyéről, és az igazgatók helyettesítése demokratikusan kinevezett munkásvezetőkkel. Lásd, a Szabad Győr rádió arról számol be 1956. október 28-án, hogy a lovászi munkástanács eltávolította az igazgatót:

„Az olajbányászok munkástanácsa azonnali határozattal eltávolította a magát munkásigazgatónak nevező Papp Károlyt az olajmezők irányításának éléről.”

2018-ban jelent meg a Mércén magyar fordításban Tamás Gáspár Miklós esszéje 1956-ról, amelyben TGM, látszólag provokatívan, „szocialista forradalomnak” nevezi 1956-ot. Pedig ez a provokatívnak tetsző állítás nem Tamás Gáspár Miklós képzeletében született, hanem a munkástanácsok számtalan dokumentumában is szerepel. Ahogy például a Borsod megyei munkástanács megfogalmazta október 29-én:

„Követeljük egy igazán demokratikus, független, önálló, szabad és szocialista Magyarországért küzdő, új, ideiglenes kormány megalakítását az összes Rákosi-rendszert kiszolgált miniszterek mellőzésével!”

Mást értettek szocializmuson mint a rákosista-sztálinista vagy később a kádári bürokrácia? De hiszen maga Karl Marx is mást értett szocializmuson, aki szerint „a munkásosztály emancipációját magának a munkásosztálynak kell véghez vinnie”. Ennek elvét adta föl a baloldal a társadalmi forradalmat elodázó népi demokráciával, a sztálinizmussal és a kapitalizmussal kiegyező szociáldemokráciával. De amint arra Orbán Viktor is utalt beszédjében, ez a baloldal mára halott, vagy ahogy az MSZP kapcsán fogalmazott „mikroszkopikus méretű”. A romjain építhetnénk valami újat, a gyökereinkhez, a munkásosztályhoz visszatérve, már ha nem zombipártokba próbálunk életet lehelni, ahogy azt a mégoly szimpatikus Karácsony Gergely és szövetségesei teszik. 

1956-ban a dolgozók kirúgták a főnököket, és amíg tehették, ők döntöttek a saját sorsukról és az ország sorsáról. Ez volt a forradalom.

Ezért a forradalomért vívták a szabadságharcot, nem patyomkin-demokráciáért és üres nacionalizmusért.

1956 befejezetlen forradalom.