Szlovákia már a kilencvenes évek óta kisebb-nagyobb mértékben, de lényegében minden parlamenti választáson Nyugat és Kelet között dönt. Nem csoda, hiszen az ország 1993-as megszületésénél az ellopott állam, az illiberalizmus egyik atyja, Vladimír Mečiar bábáskodott.
Párhuzamot vonni a mostani és a korábbi parlamenti választások között tehát sok lehetőség van, annak tudatában is, hogy az ilyen párhuzamok csak korlátozott érvényűek. Vegyük például 1994-et, amikor az előrehozott parlamenti választáson a Mečiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyert, és kormányt tudott alakítani Szlovákia Munkásainak Szövetségével (ZRS), és a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS). A munkások szövetsége meglehetősen távol került eredeti céljától, mikor belesimult Mečiarék irányvonalába, és hagyta, hogy az ország az illiberalizmus útjára lépjen, a kormány maffiakapcsolatai kiépülhessenek, és az államot az országvezetés a saját céljaira használja.
Mečiar akkor az ország alapítójaként folytatott populista kampányt, és főleg az idősebb korosztályt tudta meggyőzni, ahogy történt most is, mikor Fico az ország megmentőjeként lépett fel a közhangulatra ráérezve és azt kihasználva – oroszbarát, LMBTQ-ellenes, konteós, brüsszelezős-sorosozós kampányt folytatott –, és őt is főleg az idősebb korosztály támogatja (a fiatalabbak közt egyértelműen a Progresszív Szlovákia volt a befutó).
De vehetjük példának 2002-t is, amikor, az első Dzurinda-kormány regnálása után arról döntött az ország elsősorban, hogy betagozódik-e a nyugati struktúrákba. A választáson ugyan a HZDS nyert, de nem tudott kormányt alakítani, így Mikuláš Dzurindáék 1998 után másodszor is ugyanúgy hajrázták le Mečiarékat a kormányalakítás során, majd Szlovákia az EU és a NATO tagjává vált. 2023-ban Robert Fico azzal kampányolt, hogy Ukrajnának egy lőszert sem küld, ha kormányra kerül, emellett az orosz propaganda alaptéziseit sorolta fel a rendezvényein.
Dr. Dominik Želinský-vel, a szlovákiai Kapitál magazin szerkesztőjével készített választási interjúnkat itt olvashatjátok. Fico sikeresnek bizonyuló kampányáról pedig itt írtunk bővebben. Jakub Bokes, a Jacobin szerzője szerint a Smer felemelkedése legalább két tényezőre vezethető vissza: a párt képes megkülönböztetni magát politikai riválisaitól, és a megélhetés kérdésével, a megszorítások eltörlésével politizál.
Ajánljuk olvasóink figyelmébe Finta Márk írását is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy nem érdemes magyarországi prizmán át figyelni a szlovákiai eseményeket, mert így megtörnek a választások valós tétjei.
Sokszor beszélnek arról, hogy Szlovákia jobban ellen tud állni az autokrata irányultságú politikusoknak, mint mondjuk Magyarország, de láthatjuk, Szlovákia is esett már mély gödörbe, és nemcsak a kilencvenes években, de a tízesekben is, amikor a maffia megint csak behálózta az amúgy megint csak elrabolt államot, ráadásul Ján Kuciak újságírót is meggyilkolták – Fico előző kormányai idején. Tény viszont, hogy mind a jogállamiság, mind a média, mind pedig a civil szektor viszonylag jó helyzetben van, és
egy esetleges Fico-kormánynak egy erős ellenzékkel is szembe kellene néznie.
Nem beszélve arról, és ez már a határokon túli helyzetet érinti, hogy az EU nem engedheti meg magának, hogy még egy Orbánt neveljen ki Közép-Európa.
2023-ban mintha a választók nem akarták volna eldönteni a Nyugat–Kelet-kérdést, ahogy semmi mást sem. Azt már lehetett korábban sejteni, hogy a Smerből kiváló Peter Pellegrini pártján, a Hlason múlik majd, ki kerül kormányra – és ez be is igazolódott.
A kártyákat időközben Milan Majerský keverte meg azzal, hogy érthetetlen módon kijelentette, a KDH ellenzékbe vonul, nem köt koalíciót senkivel. Ezzel ellehetetlenítette a PS-es alternatívát, illetve rontotta Pellegrini esélyeit, aki ha nem akarja megismételtetni a parlamenti választást, kénytelen Ficóval közösködni – Fico ki is jelentette, hogy a kormányfői pozíciót nem adja a Hlasnak, az SNS pedig azt, hogy kívülről is hajlandó támogatni egy Smer–Hlas kisebbségi kormányt.
A Hlas számára egy megismételt választás minden bizonnyal rosszabb eredményt hozna ebből a pozícióból. Majerskýt a KDH több vezető politikusa támadta döntéséért, és talán megváltoztatható lesz az álláspontja, bár a párt polgármesteri szárnya egyenesen a Smerrel való kormányzás mellett van. Közben sokan sürgetik a PS-t, hogy a kormányfői pozíció mellett a belügyet is ajánlja fel a Hlasnak.
S milyen lehetőségei vannak a bejutott pártoknak?
Az Igor Matovič vezette OľaNO-t mindenki kerüli, hiszen a volt kormányfő politikai stílusa elfogadhatatlan a demokratikus oldal számára, Ficóék pedig, hogy úgy mondjuk, természetes ellenségei – 2020-as és mostani kampánya is ellenük irányult. A másik oldalon annak minimális az esélye, hogy a pártok nem egyeznek meg, és újra csak előrehozott választást kell tartani.
A szeptember 30-i eredmények így lényegében csak két koalíciót tesznek lehetővé.
Az egyik lehetséges koalíció a Smer–Hlas–SNS, a másik pedig a Progresszív Szlovákia (PS)–Hlas–Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH)–Szabadság és Szolidaritás (SaS). A Hlas tehát nagyot kérhet bármelyik lehetséges partnerétől, bármelyik formációban adhatja a miniszterelnököt is.
Fico tapasztalt vezető, sokat próbált politikus, rengeteg háttérinformáció birtokosa, s ez adhatja az első koalíció stabilitását (abban az esetben is, ha nem ő lesz a kormányfő), illetve az, hogy idővel bedarálja majd a társait, hálót sző köréjük. Rizikót csupán az SNS listáján parlamentbe jutott, nem párttag politikai kalandorok jelentenek, akik lojalitását külön is meg kell vásárolni. Vannak köztük több pártot is szolgált potentátok, a dezinfó-szcéna kiemelkedő harcosai és viszonylag nagy népszerűségnek örvendő szélsőjobbos volt parlamenti képviselők (az SNS legutóbb nem került be a parlamentbe, a most náluk próbálkozó Élet (Život) nevű párt három politikusa: Tomáš Taraba, Štefan és Filip Kuffa viszont mandátumhoz jutott, akkor Marián Kotleba pártjának listáján).
A másik koalíció stabilitása teljesen más okok miatt lehet veszélyeztetett: főleg kulturális kérdésekben van ellentét a progresszívek és a kereszténydemokraták közt, gond lehet az SaS neoliberális gazdaságpolitikája és a jóléti intézkedésekkel operáló Hlas ellentéte néhány kérdésben, de ennél alapvetőbbnek tűnik az, hogy a Hlas minden bizonnyal a rendőrség és a speciális ügyészség megzabolázást szeretné majd elérni.
Ez utóbbi kérdés a Nyugat–Kelet kérdés mellett a másik legfontosabb eleme az idei választási és koalíciós dilemmáknak. Az a folyamat tehát, ami Igor Matovič és Eduard Heger kormányfősége alatt elindult, vagyis hogy a rendőrség szabadon dolgozhatott, a különleges ügyekre szakosodott speciális ügyészség és specializált bíróság is végezhette a munkáját. Ennek köszönhetően több mint negyven, a Smerhez és a Smer-korszakhoz köthető embert ítéltek el, és további 130 ellen folyik vagy nyomozás, vagy bírósági eljárás (ebbe a csoportba már a legutóbbi koalíció tagja, a Család vagyunk (Sme rodina) is adott neveket) – amellett, illetve annak ellenére, hogy a főügyész rendre felmenti ezeket az embereket egy különös jogszabály használatával, ha módja van rá. A 363-as paragrafusra hivatkozik, mely szerint ha az eljárás alatt álló személy jogai sérültek, akkor a főügyész vagy helyettesei saját jogon megszüntethetik az eljárást. Ezt használták már például az egykori belügyminiszter, Fico jobbkeze, Robert Kaliňák, vagy az egykori smeres pénzügyminiszter, ma a Szlovák Nemzeti Bank elnöke, Peter Kažimír javára is. S ehhez a témához tartozik a pár éve kirobbant rendőrháború, mely a bűnüldözés egyes szervei közt zajlik azért, hogy a nagypolitikát érintő nyomozások ellehetetlenüljenek, nem meglepő módon a főügyész segítségével is.
Nyilván, Ficónak egzisztenciális kérdés, hogy leállnak-e ezek a nyomozások, hiszen már ellene is indult volna eljárás, ha a parlament lehetővé teszi azzal, hogy felfüggeszti a mentelmi jogát. De fontos probléma ez Peter Pellegrini számára is, nemcsak a Ficóval közös egykori kormányok, hanem amiatt is, mert néhány gyanúsított vele együtt jött át az új pártjába.
Pellegrininek tehát igen csak sok dilemmája van, amikor döntenie kell, hogy melyik koalíciót részesíti előnyben. A vélemények nagy része szerinte Ficóval köt majd egyezséget, elveszítve így pártja saját arculatát, és kihagyva azt a lehetőséget, hogy hosszabb távra tervezzen, és hogy levetkőzze magáról Fico terhes örökségét.
Szlovákia jövőre államfőt választ, a jelenlegi, Zuzana Čaputová nem indul el 2024-ben, és Pellegrni volt a legnépszerűbb politikusok egyike a legutóbbi felmérésekben. Pellegrini döntésének horizontjába ez a középtávú megoldás minden bizonnyal bekerül majd – kérdés, melyik tömörülés fogadja majd el azt, hogy beálljon Pellegrini mögé a kampányban. Ficóéknak minden bizonnyal nem jelent majd semmilyen akadályt.
A jövő kormányával kapcsolatos fontos aspektus az is, hogy Szlovákiában az utóbbi években a gazdasági válság hatására csökken az életszínvonal. Magas az infláció (no nem a magyarországival összehasonlítva), a gazdaság akadozik, miközben az államháztartási hiány megugrott egyrészt az említett okok, másrészt például Igor Matovič családtámogatási csomagja miatt. Ezt a közel egymilliárd eurós csomagot úgy fogadták el, hogy a költségvetési forrását nem biztosították, illetve áttolták az önkormányzatokra. A csomag problémája az is, hogy a legelesettebbeket nemhogy kiemelné, hanem legtöbbször kihagyja a támogatottak közül.
A Költségvetési Tanács becslése szerint 2023-ban a GDP 5,5%-a lesz a költségvetési hiány, legutóbb a 2008-as válság idején volt ennél rosszabb. Ezzel kezdeni kell majd valamit, elkerülhetetlen a kiadások csökkentése vagy a bevételek növelése, ami nem lesz népszerű a polgárok körében.
Fico már háromszor volt kormányfő, de eddig még nem jutott hatalomhoz úgy, hogy a gazdasági körülmények ennyire rosszak lettek volna.
Kérdés, hogy birkózik meg ezzel a problémával, ahogy az is kérdés, hogy egy populista kezében milyen eszközök vannak erre. A PS már a kampány során is nyíltan felvállalta a racionális gazdasági lépéseket, megszorításokat – minden bizonnyal jobb kezekben lenne ott az ország sorsa emiatt is. A Hlas vezetői tehát erről is döntenek.
Ódor Lajos jelenlegi miniszterelnök szerdán ismertette „LEGO-csomagját”, melyben olyan intézkedéseket gyűjtött össze, amelyek a hiány csökkentését teszik lehetővé, és amelyeket a következő kormány kedvére rakhat egymás mellé. A megbízott szakértői kormánynak nem lesz ráhatása a jövő évi költségvetésre, ennyi segítséget azonban kapott az új kormány, illetve a Hlas is a döntés meghozatalához.
Fun fact, mondhatnánk ironikusan, hogy a költségvetési hiány épp Mečiar idejében veszélyeztette első ízben a költségvetés stabilitását, aki úgy reagált a romló gazdasági helyzetre, hogy növelte a kiadásokat, hogy fenntartsa a növekedést, legalábbis annak látszatát. Ezt követték aztán Dzurindáék megszorító intézkedései az 1998-as kormányváltás után, amiknek köszönhetően konjunktúra következett, ezt pedig éppen a 2006-ban hatalomra kerülő Fico élvezte ki – egészen a 2008-as válságig. Ahogy aztán a Radičová-kormány két éve után is egy viszonylag jó állapotban lévő gazdaságot örökölt.
Megosztás és kudarc
Végül néhány szó a leszerepelt magyar vonatkozású pártokról. Három ilyen pártról beszélhetünk, a Szövetség önállóan indult, a Híd Mikuláš Dzurinda Kékek nevű pártjával, a Magyar Fórum pedig kis szlovák pártokkal együtt. Utóbbi kettő alig észrevehető eredményt ért el, a Szövetség pedig bár növelte az összefogott pártokra leadott szavazatok számát (a Magyar Közösségi Összefogás 2020-ban több mint 112 ezer szavazatot kapott, a Szövetség most 130 ezret), végül 4,38 százalékkal a parlamenten kívül maradt.
A kudarc mögött a Szövetség megosztó politikáját kereshetjük.
Önellentmondásnak tűnik ez az állítás, főleg, ha úgy tekintünk a pártra, amely a korábban létezett, különböző irányultságú pártokat összefogja. Azonban az MKP-platform egy idő után a párt kisajátítására törekedett, majd a hidasok tiltakozása ellenére a képviselőjelölti listára felvette Gyimesi Györgyöt is, ami miatt a Híd ismert arcai távoztak a pártból. A párt széttartó kampányt folytatott, egy részük továbbra is gyűjtőpártként beszélt a Szövetségről, miközben azt nemzeti erőként értette, egy másik rész, élén Gyimesivel, kulturális témákra koncentrált, lényegében hasonló módon, mint ahogy a Fidesz, vagy épp a Smer teszi.
A Fidesz kiemelten kezelte a Smert a kampány előtt, alatt és után, Robert Fico két interjút is adott a közmédiának, egyet a kampány előtt láthattak a tévénézők, egyet pedig a kampánycsend alatt. Ennek is köszönhető, hogy a magyarok lakta déli járásokban jól szerepelt a Smer, a szlovákiai magyarok 10 százaléka szavazott rájuk. A Smert támogató voksok pedig fájón hiányozhattak a Szövetségnek. Az a réteg, amely nem kér az ilyen világlátásból, a PS-re adta szavazatát, amely harmadik lett a szlovákiai magyarok közt az OľaNO-val megosztva.
De a Szövetségnek ezeknél a voksoknál sokkal jobban hiányzik az önreflexió, illetve a szakmai háttér és az önállóság. A választás kudarcát a médiára, a közvélemény-kutatók ügynökségekre és az otthon maradt szavazókra fogták, s csak ez után a mozgósítás gyengeségére. A választókkal való reális kapcsolat hiánya, a belső konfliktusok, a problémacentrikus politizálás elmaradása, az összefércelt választási program azonban nem nagyon szerepel náluk az okok között, ahogy az sem, hogy megpróbáljanak különbözni a Fidesztől.
Zuzana Čaputová hétfőn két hetet adott Robert Ficónak a kormányalakításra. Egy ország – köztük a szlovákiai magyarok – várja most a Hlas vezetőségének döntését.
A Mérce több, egymást többé-kevésbé fedő világnézetnek, politikai tendenciának kíván teret adni, oldalunkon szeretnénk egymással vitatkozó álláspontokat is megjeleníteni. Ha vitába szállnál ezzel a cikkel, írásodat várjuk a [email protected] címen. (A nem-közlés jogát fenntartjuk, s vedd tekintetbe az Útmutató a Szerzőinknek dokumentumban foglaltakat.)
