Nagy, történelmi sztrájknak lehettünk tanúi Hollywoodban és az autóiparban, közepes méretű sztrájkok szerveződnek például a feldolgozóiparban vagy a Starbucks üzleteiben, és majdnem beszüntették a munkát a fuvarosok is:

2023 már most a sztrájkok éve Amerikában, és a forró nyarat forró ősz követheti.

Mindent egybevetve nem csak az elmúlt évek, hanem a kétezres évek legnagyobb szakszervezeti munkabeszüntetési hulláma zajlik épp a tengerentúlon. De megfordítja-e a ‘23-as év a történelmi trendet?

Éber Márk Áron szociológus nemrégiben egy vita során mutatott rá, hogy Bernie Sanders-féle baloldali populizmus vereségének az a tanulsága, hogy nincs mit tenni, a baloldal számára az egyetlen út a munkások és képviseletük megszervezése. A balpop másik vezető alakja, Jeremy Corbyn is így véli. Az Egyesült Királyságbeli Munkáspárt volt vezetője szerint a jövő a sztrájkoké, és nem a választásoké.

Mindeközben Amerikában csak idén 362 000 munkás lépett sztrájkba a CNBC által hivatkozott Johnnie Kallas adatai szerint. Ez a szám az elmúlt évekhez képest már önmagában magas. De Kallas, a Cornell Egyetem doktorandusza és az egyetem Labor Action Tracker (Munkás Akció Figyelő) elnevezésű projektjének igazgatója rámutatott arra is, hogy ha az autóipari, egyelőre részleges (vagy gördülő) sztrájk általánossá válik Egyesült Autóipari Dolgozók szakszervezetének (United Auto Workers, UAW) mintegy 150 000 tagjának sztrájkba lépésével, úgy ez a szám átlépi a félmilliót. Ilyen 1986 óta nem történt.

Mégis korai lenne a munkás – vagy inkább szakszervezeti – mozgalom visszatértét ünnepelni: a félmilliós szám szinte semmi ahhoz képest, hogy a 20. század során a sztrájkoló munkások száma gyakran az egymillió főt is meghaladta éves szinten. A hetvenes években pedig a több millió sztrájkoló volt a norma. A trend világos: a sztrájkhajlandóság a ‘80-as években (Ronald Reagen elnöksége alatt) zuhanórepülésbe kezdett, és azóta néhány kivételtől eltekintve (amely kivételek meg sem közelítik a 20. századi arányokat) szinte minden évben rendkívül alacsony volt a sztrájkolók éves száma.

Ennek egyik oka, ahogy erre a CNBC gyűjtése is rámutat, hogy az USA-ban több akadálya is van a sztrájknak. A vasúti sztrájkokat ellehetetleníti az állami bürokrácia, a legtöbb állami alkalmazott pedig eleve el van tiltva a munkabeszüntetéstől, ahogy minden rendőr és tűzoltó is. De a többi szektorban sem kedvező a szabályozás. A „gazdasági” sztrájkolókat ugyan nem lehet kirúgni, de a munkáltató véglegesen helyettesítheti őket, ami a gyakorlatban szinte ugyanazt jelenti: a sztrájkoló dolgozó csak akkor kaphatja vissza állását, ha a helyettese elhagyja a pozíciót. Abban az esetben, amikor „tisztességtelen munkaügyi gyakorlat” a sztrájk kiváltó oka, akkor a dolgozóknak joguk van a visszahelyezéshez, de előzetesen nem mindig egyértelmű, hogy vajon a leendő sztrájk melyik kategóriába fog esni.

A sztrájkra készülő dolgozó valamilyen mértékben mindig kockáztatja megélhetését.

Ebben a helyzetben tehát nagy szó, hogy két jelentős szakszervezet, a hollywoodi forgatókönyvírók szakszervezete (Writers Guild of America, WGA) és az autóipari szakszervezet (UAW) is sztrájkba kezdett idén. Előbbi a napokban ért véget, utóbbi még javában tart. Lássuk tehát, hol tart az USA-ban az osztályharc!

Forgatókönyvírónak lenni a streaming és a mesterséges intelligencia korában

Szeptember 27-én véget ért Hollywood történetének egyik leghosszabb, 146 napos sztrájkja, miután előtte vasárnap a WGA és a Film- és Televíziós Producerek Szövetsége (Alliance of Motion Picture and Television Producers, AMPTP) között megállapodás köttetett. Habár a szakszervezet tagsága majd csak október elején szavaz a megegyezés elfogadásáról, a sztrájkot hivatalosan már szeptember utolsó szerdáján lezárta a szakszervezet vezetősége, és azt javasolták a dolgozóknak, hogy fogadják el a paktumot.

Habár a forgatókönyvírók sztrájkja lezárult, a hozzájuk csatlakozó színészek továbbra sem veszik fel a munkát. Ezzel együtt a színészsztrájk vége is látszik már, hisz a WGA-féle megegyezés nagy valószínűséggel hatással lesz a előadóművészi szakszervezet (SAG-AFTRA) tárgyalásaira. A SAG-AFTRA már szerdán bejelentette, hogy október 2-án újrakezdik a tárgyalásokat a munkáltatók érdekképviseletével.

Mivel tehát a mostani egyezség a többit is befolyásolni fogja, gyakorlatilag egész Hollywoodot, adódik a kérdés, hogy a hosszú, kitartó küzdelem után nyertek-e bármit is a forgatókönyvírók? A Vox szerint határozottan igen. Emelkedni fog a minimálbér, a különböző bérkompenzációk, a nyugdíj- és egészségpénztári munkáltatói hozzájárulása. A foglalkoztatás időtartamára és az írói csapatok/ szobák méretére vonatkozó feltételek is javulni fognak, valamint az írók nagyobb arányban részesednek majd a streamingplatformok bevételeiből, és a mesterséges intelligencia használatára is korlátozásokat vezet be az amerikai filmipar.

A viszonylag pozitív képet a World Socialist Web Site (WSWS) cikke szerint árnyalják a megegyezés részletei, és a sztrájk felfüggesztésének antidemokratikus módja is hagy kívánnivalót maga után:

a szakszervezet vezetői azelőtt jelentették be a sztrájk végét, hogy a tagság megismerhette volna a részleteket és döntést hozhatott volna a megállapodás elfogadásáról.

A szakszervezet által közzétett kimutatás alapján, amely az eredeti követeléseket, az első ajánlatokat és a végleges megegyezés tartalmát összegzi, számos engedményt tett a szakszervezet a munkáltatóknak. Ezek közé sorolható, hogy csak 12,5 százalékos fizetésemelésben állapodtak meg a felek az eredeti 16 százalékos követelés helyett, miközben a WSWS szerint a szakszervezet maga is elismeri, hogy az írók bevételei átlagosan 23 százalékkal csökkentek. De a felemásan teljesülő klasszikus követeléseken túl

a mostani sztrájk két új típusú kihívásról, a streamingről és az ún. mesterséges intelligenciáról is szólt,

így nem meglepő, hogy az ezekkel kapcsolatos részletekben vannak elásva az igazi ravaszságok.

A szakmában köztudott probléma, hogy a streamingplatformokra felkerülő alkotások forgatókönyvírói járulékai messze elmaradnak a filmes és televíziós pénzektől. Erre a szakszervezet egyik megoldása a „nézettség-alapú stream bónusz”. A bónuszt végül sikerült kiharcolni a szakszervezetnek, azonban a feltételekkel még lehetnek gondok: az írók akkor lesznek jogosultak a 9-től 40 ezer dollárig terjedő extra juttatásra, ha az adott nagyköltségvetésű sorozatot vagy filmet a megjelenés utáni 90 nap során az előfizetők legalább 20 százaléka megnézni. Ez például a Netflix esetében azt jelentené, hogy az adott műsort 3 hónap alatt 48 millió előfizető tekinti meg. Hogy ez mennyire reális a legtöbb műsor esetében, nehéz megmondani, hisz a legtöbb streamingplatform nem teszi nyilvánossá a nézettségi adatokat – vagy legalábbis eddig nem tette, ugyanis mostantól a cégeknek kötelező lesz megosztania ezeket az információkat a szakszervezettel, a WGA pedig nyilvánosan is közzéteheti az „összesített adatokat”.

A mesterséges intelligencia használata kapcsán is megkérdőjelezhető eredmény született. A mostani megegyezés értelmében a munkáltatók nem kényszeríthetik az írókat mesterséges intelligencia használatára, azonban az írók maguk „dönthetnek úgy”, hogy MI-t használnak. Nyitva maradt tehát egy kiskapu, hisz nem nehéz elképzelni, hogy bizonyos esetekben hátrányba kerülhetnek a gépi segítségét mellőző írók. Ami ennél is aggasztóbb, hogy a megegyezés szerint a vállalatok/stúdiók továbbra is használhatják az írók munkáját MI-modellek fejlesztésére, betanítására.

Összességében a szakszervezet számításai szerint évente 233 millió dollárjába fog fájni az egyezség a studióknak, ennyivel marad több a dolgozók zsebében. Szép eredmény, igaz, ez az összeg 13 millióval kevesebb, mint amennyit például a Warner Bros. Discovery vezérigazgatója, David Zaslav egymaga megkeresett 2021-ben.

Gördül a sztrájk az autóiparban

Mire a hollywoodi sztrájk lezárult, az amerikai munkásmozgalom szebb időket is megélt egykori élcsapata, az autóipari dolgozók léptek sztrájkba. Az autóipari szakszervezet (UAW), élén azzal az új vezetőséggel, amelyet most először közvetlenül választott meg a tagság, harcba szállt a három nagy autógyártó cég (Ford, General Motors, Stellantis) mindegyikével.

A Jacobin elemzése szerint a szakszervezet, amelynek taglétszáma az elmúlt évtizedekben összezuhant, újra erőt próbál mutatni. Célja, hogy jobb feltételeket harcoljon ki a 150 ezer főt számláló tagságát érintő négy éves kollektív szerződésben. A szakszervezet mindenekelőtt 40 százalékos emelést követel az infláció és a nehéz fizikai munka kompenzációjaként. A sztrájkot megelőző tárgyalásokon az autógyártók legjobb esetben is csak 20 százalékos emelést ajánlottak.

A béreken túl vitás pont még a 2008-as gazdasági válság során, az akkori munkáltatói kommunikáció szerint átmenetileg felfüggesztett megélhetési juttatások (cost-of-living allowances, COLA), a nyugdíjak, a munkahelyi biztonság, a szabadságok, a gyárbezárás miatti sztrájkhoz való jog és az elektromos járműgyártás okozta kihívások ügye.

Ezekben a kérdésekben a nyár folyamán nem sikerült megegyezni a nagy autógyárakkal, így szeptember közepén elindult a sztrájk, a Jacobin szerint komoly belpolitikai hatással.

Hirtelen republikánus elnökjelölteknek kellett egy valódi kérdésben állást foglalniuk a munkások mellett (többségüknek nem sikerült). És végül Joe Biden elnök is csatlakozott a sztrájktüntetéshez Detroidban.

Bernie Sanders nem meglepő módon már a sztrájk első napján kint volt a munkások között, vele tartott Rashida Tlaib kongresszusi képviselő is.

A sztrájk már tart néhány hete, de java még csak most jöhet, ugyanis egyelőre csak a tagság kis része sztrájkol egyszerre egy időben.

A szakszervezet taktikája az, hogy egyes helyi szervezetei meglepetésszerűen lépnek rövid időre sztrájkba, így kívánják megzavarni a gyártókat – azaz gördülő sztrájkot folytatnak.

A terv előnye, hogy kevesebb dolgozónak kell a sztrájkalapból folyósított heti 500 dolláros juttatásból megélnie, és így az alap sokkal később merül ki. Hátránya, hogy így visszafogott a gazdasági hatása a sztrájknak, és nehezebben épít egységet a dolgozók között.

De, ahogy erre a szakszervezet idén megválasztott vezetője, Shawn Fain is emlékeztet, mindig megvan az eszkaláció lehetősége, sőt, az UAW bármikor sztrájkba szólíthatja a teljes, 150 ezer főt számláló tagságát. Teljes mozgósításról egyelőre a szakszervezet kommunikációjában nincs szó. Ha viszont az UAW meglépné ezt, azzal történelmet írna, hiszen fennállása óta a szakszervezet még soha nem szervezett teljes körű sztrájkot, mindhárom autógyártó dolgozóit harcba szólítva.

(CNBC, VOX, WSWS, Jacobin)