A kormány egy rendelettel kényszerítené a munkaerőpiacra az ukrajnai menekülteket, a lakhatási támogatásuk megvonásával. Sokak számára azonban nehézségekbe ütközik bejelentett munkához jutni, így az eredmény egy rosszhiszemű végrehajtói értelmezés következtében a családok alkotmányellenes szétszakítása, a menekült gyerekek környezetükből való kiszakítása. A Helsinki Bizottság szakértőjével beszéltünk a rendelet következményeiről.

A kormány jelentősen visszavágta az ukrajnai menekülteknek nyújtott támogatásokat, valamint a szolgáltatások hozzáférhetőségét, amint azt mi is megírtuk. Egy augusztus elsejével hatályba lépett lépett rendelet szűkítette azoknak az Ukrajnából menekülőknek a körét, akik igénybe vehetik az úgynevezett védelmi bizottságok által kijelölt szálláshelyeket, és a menekültenként járó normatív támogatást is csökkentette egy augusztus elsején hatályba lépett rendelettel.

Az ukrajnai menekülteket is segítő Helsinki Bizottság arra figyelmeztetett, hogy sokaknak kell elhagyniuk szállásukat szeptember 15-ig, a türelmi idő lejártáig.

Az azóta eltelt időszak tapasztalatairól Szekeres Zsolt, a Helsinki Bizottság menekültügyi programjának jogi főmunkatársa számolt be nekünk – aki szerint a megváltozó körülményekre egyáltalán nem sikerült felkészülni másfél hónap alatt, és nemhogy embertelen, de alaptörvény-ellenes is az új szabályozás végrehajtását szolgáló értelmezés.

Szekeres elmondta, hogy miután szeptember 15-én lejárt a rendelet türelmi ideje, a több mint 30 ezer fő, vagyis több ezer család közül, akik jelenleg Magyarországon élnek ukrajnai menekültként, rengeteget kényszerített lehetetlen helyzetbe a lakhatási támogatások átalakításával. Hogy pontosan hány emberről beszélünk, azt még nem tudjuk, de több ezres nagyságrend lehetséges.

A „családbarát” kormány családokat szakít szét

Szekeres elmondta, hogy noha a Magyarországra érkező ukrajnai menekültek jelentős része továbbáll máshová – mint a fentiekből is kiderül – nem elenyésző számú ember marad Magyarországon, köztük nagyobb számban kárpátaljai magyar roma menekültek. Az pedig már korábban is látszott, hogy a háború előtti években szétvert magyarországi menekültügyi rendszer képtelen az ellátásukra. Többek között ezért is szerződött a kormány szállásadókkal – érdemes hozzátenni, hogy más szervezetek pedig kormányzati támogatás nélkül végezték eddig is az ellátást, így például a tavasszal kis híján bezárt Madridi úti szálló sem támaszkodhatott költségvetési forrásokra.

Hogy megértsük, hogyan állt elő a jelenlegi helyzet, érdemes feleleveníteni a fent idézett cikkünkben leírtakat. Míg korábban minden menedékes, valamint Ukrajnából menekült magyar (kettős) állampolgár jogosult volt a kormány által támogatott lakhatásra és ellátásra, a jogosultak köre augusztus elsejével jelentősen szűkült.

A kormány rendelete csökkentette a szállásadóknak járó normatív támogatást, a korábbi 7000 Ft/fő/éj összeget 5000 forintra vitte le, ami az inflációval is számolva még drasztikusabb csökkentést jelent – ami nem, vagy csak alig fedezi az ellátás költségeit.

De talán ennél is drasztikusabb az ellátásra jogosultak körének szűkítése. A rendelet szerint a menedékesek (ez a menekült státusznál gyorsabb védelmet adó, kifejezetten az ukrajnai háború kapcsán létrehozott státusz) valamint az Ukrajnából menekült magyar állampolgárok a státuszuk megállapítását követő hónap végéig, ha pedig valaki nem nyújt be kérelmet, csak az érkezése után egy hónapig kaphat támogatott szállást.

A szigorítás nem vonatkozik mindenkire, továbbra is jogosultak támogatott szállásra a

• várandós nő, a várandósság megállapításától kezdve;
• a 18 év alatti személy és a vele egy háztartásban élő szülő;
• a fogyatékossággal élő személy;
• valamint a 65 év felettiek.

(Az esetleg indokolatlannak tűnő egyesszámot a jogi szakzsargonból kölcsönöztük.)

Aki ebbe a körbe nem esik bele, annak a lakhatását csak a munkáltatón keresztül támogatják, az összeget a 17/2016. (II. 10.) Korm. rendelet 2. melléklete határozza meg. E szerint meghatározott, preferált kistelepülésen található szálláshelyen legfeljebb havonta 120 000 forint, egyéb településen legfeljebb havonta 80 000 forint.

Ennek az volt a célja, hogy a munkaerőpiac felé terelje a menekülteket. Ezzel azonban több probléma is adódik.

„Egyáltalán nem lehet mindenkitől egyformán elvárni, hogy dolgozzon. Ha valakit a védelmi bizottság elhelyezett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egy kisebb településen, nem lesz ugyanolyan lehetősége munkát végezni, pláne bejelentetten, jogszerűen, mint azoknak akiket olyan településeken helyeztek el, ahol vannak például nagy multinacionális cégek, amiknek esetleg eleve van tapasztalatuk ukrajnai munkások foglalkoztatásával”

– világított rá Szekeres a probléma egyik elemére. Hozzátette, e tekintetben láttak már jó példákat is, ahol a menekülteknek sikerült hasonló módon álláshoz jutniuk – és ezáltal a kormányrendelet által támogatottak köréből sem estek ki. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az ország számottevő területén ez nem működik így – „ahol a busz nem jár úgy, vagy nincs is hova dolgozni menni”.

Szekeres említette az ösztönzés és a kényszerítés közötti különbséget is: míg előbbi figyelembe veszi az eltérő lehetőségeket, Magyarországon jelenleg az utóbbi áll fenn.

Szintén súlyos probléma, hogy a Magyarországon maradt, sok esetben kárpátaljai roma menekültek a gyenge érdekérvényesítő képesség, a többszörös kisebbségi léttel járó alacsony, vagy a magyarországi társadalomban rosszul hasznosítható társadalmi, szimbolikus, kulturális és gazdasági tőkéjük miatt eleve nagyon rossz esélyekkel indulnak a hazai munkaerőpiacon.

„Nem adnak munkát nekik, diszkriminációval szembesülnek, vagy úgy kapnak munkát, hogy nem jelentik be őket, feketén foglalkoztatják”

– vázolta a szakértő a lesújtó helyzetet.

Vagyis a legrosszabb, bizonytalan, alkalmi, rosszul fizetett és nem utolsó sorban be nem jelentett munkákhoz tudnak hozzájutni. Amiből – más hátrányok mellett – a lakhatást is szinte lehetetlen megoldani a családok számára, miközben e tekintetben sem számíthatnak a kormány segítségére. Hisz be nem jelentett munka esetében értelemszerűen nem lehet a munkáltatón keresztül lakhatási támogatáshoz jutni.

A kormányhivatalok családokat szakítanak szét egy rosszul értelmezett, rossz rendelkezéssel

Ráadásul míg a változtatások alapján úgy tűnhet, hogy azon szerencsés esetben, ha egy családdal az apának is sikerült átjönnie Magyarországra, a rendelet lehetővé tenné a családok együttmaradását, illetve ennek támogatását. Szekeres ezzel szemben elmondta, hogy a rendelethez tartozó értelmezésben egyértelműen szerepel, hogy amennyiben egy család a fenti kritériumok alapján jogosult lenne a támogatott elszállásolásra, ez akkor is csak az egyik szülőre vonatkozik. Emiatt rengeteg szállásadó arra kényszerül, hogy elküldje az apákat, vagy zsebből, vagy a többiek után járó összegekből finanszírozza a lakhatásukat.

„Az állam egy átgondolatlan és alkotmányellenesen értelmezett helyzetet teremtett, amivel arra kényszerített szállásadókat, hogy elküldjön édesapákat a szállásról, és a családok meg nem akartak szétszakadni. Eleve háborús menekültek”

– írta le a helyzetet Szekeres. Tapasztalataik szerint ilyenkor számos család dönt úgy, hogy inkább mind elhagyják a szálláshelyet. Olyan esettel is találkoztak, ahol

szeptember 12-én érkezett meg a levél, amiben a kormányhivatal leírta, hogy 15-től csak egy szülő lakhatását támogatják. A szállásadó pedig ezután közölte, hogy az édesapáknak menniük kell.

Ez nemcsak azért fontos, mert a számos esetben igen gyenge érdekérvényesítő képességű családoknak megszűnik a lakhatása, de a gyerekek szempontjából is kifejezetten káros. Sok ukrajnai, egyébként főleg magyar anyanyelvű gyerek ugyanis immár több mint egy éve magyarországi iskolába jár, megkezdődött az integrációjuk, barátokat szereztek, sőt, a szakértő szerint számos esetben a magyarországi iskolákba járó gyerekek írástudása már meghaladja az ukrajnai magyar romákat érő rendszerszintű rasszizmus miatt gyakran analfabéta szüleikét is.

A kormány rendelete így – amennyiben a családnak el kell költöznie korábbi környezetéből – kiszakítja a gyerekeket addigi oktatási közegükből. De a felnőttek életére, közösségi kapcsolataira, munkaerőpiaci helyzetére is súlyosan negatív hatást gyakorol.

Szekeres a morális problémákon túl azt is hangsúlyozta, hogy  nem is következik egyértelműen a rendeletből, hogy csak egy szülőt támogathatnak.

„Nem lehet tudni, hogy csak egy szülő van itt, vagy kettő. Nem lehet egy gyereket azért büntetni, mert egy háborús helyzetben mind a két szülője itt van. És ez az értelmezés ezt teszi”

– fejtette ki a szakértő. Nem világos, hogy a rendelet megszorító jellegű értelmezése honnan származik, de a jogvédők szerint országosan általános értelmezés, hogy csak egy szülő lakhatását támogatják akkor is, ha ketten vannak.

A Helsinki értelmezése szerint ráadásul a fideszes Alaptörvénybe is ütközik, hogy a kormányzati szervek nemhogy megakadályoznák, de aktívan előidézik a családok szétszakadását, ami semmilyen módon nem szolgálja sem a szülők, sem a gyerekek, sem a társadalom érdekeit.

„Az Alaptörvény kimondja, hogy a jogszabályokat Magyarországon úgy kell értelmezni, hogy feltételezzük, hogy megfelelnek a közjónak, erkölcsös, jogszerű célokat szolgálnak. Nem lehet úgy értelmezni tehát ezt a rendeletet, hogy azt kívánja a családoktól, hogy szakadjanak szét. Az általános és bevett jogértelmezési módokat, amelyeket a római jog óta elfogadottnak vesszük alapul, és az alapján értelmezzük ezt a fordulatot, abból sem az következik, hogy ez a fordulat csak egy szülőre vonatkozik.”

Szekeres a megszorító értelmezés abszurd következményeire is felhívja a figyelmet.

„Az összes jogszabály, ami a szülőkre vonatkozik, egyesszámban hivatkozik a szülőre pont azért, mert nem tudjuk, hogy egy van belőle vagy kettő, az adott egyéni esetben. Vagy adott esetben egy sem, mert például mind a ketten meghaltak.” Nyilvánvaló tehát, hogy ésszerűtlen a menekülteket érintő rendelkezést egy szülőre értelmezni.

„Azt is kimondja az Alaptörvény, hogy Magyarországon mindenkinek – nemcsak a magyar állampolgároknak – joga van a családi élethez. Ahhoz, hogy a család életét az állam tiszteletben tartsa.

Nyilvánvalóan ellentétes a családi élethez való joggal, ha az állami kiszakítja az apát a gyerekek mellől. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy együttéljen a szüleivel.

Minden gyereknek joga van a testi, mentális, érzelmi jólléthez, és ahhoz a védelemhez, ami ehhez szükséges. Ez következik az Alaptörvényből és a gyermekjogi egyezményből is, ami Magyarországra nézve kötelező, törvénnyel hirdették ki”

– vázolta a szakértő a jogszerűtlenség lényegét.

Arra is kitért, hogy az említett konkrét esetben, mikor az adott család szívességi úton talált egy másik megyében lakást, a gyerekeket három nap felkészülési idő után szakították ki az addigi közösségükből, az iskolából, ahova jártak egy éve. És ez nem egyedi eset – a szakértő szerint rengeteg család járhatott így.

Ezt még azon az úton sem lehet elkerülni, ha az adott apa saját maga után fizet, mert a védelmi bizottság számos helyen megtiltotta, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek – még akkor is, ha az egyébként feketén foglalkoztatott apa ezt meg tudta volna tenni. Szekeres azt is hozzátette, hogy ismereteik szerint eddig nem volt olyan kormányhivatal, ami pozitívan bírált volna el méltányossági kérelmet a családok együtt maradására vonatkozóan. Azt ugyanakkor elmondta, hogy tudnak szállásadókról, akik egyelőre inkább megfinanszírozzák az apák maradását – kiemelve, hogy valójában itt azt láthatjuk hogy egy rossz rendelet alkotmányellenes értelmezésének a megvalósítását a szállásadókra hárította a kormány.

Hiába hivatkozik tehát a kormány arra, hogy egymillió menekültet láttak el eddig – ez nem igaz, hisz a regisztráltak jelentős része rögvest továbbállt –, valamint méginkább visszás módon arra, hogy nem toloncolnak vissza hadköteles férfiakat Ukrajnába. Ugyanis adminisztratív módon vonják meg ezektől az emberektől a korábban őket megillető ellátásokat, és épphogy azzal kényszerítenek lehetetlen helyzetbe – szétszakadás, vagy az utca, a lakhatási piac bizonytalansága – eleve kiszolgáltatott családokat, hogy még ha a család más tagjai jogosultak is lehetnének az állami ellátórendszer igénybevételére, az apák nem. Szekeres szerint mint megannyi más esetben, az ukrajnai menekültekre vonatkozón is

„bonyolult a rendszer, és ez sajátossága annak, mikor jogfosztó intézkedés születik. Sokszor a technikai megoldásokban, meg a részleteknek a végrehajtásában lakik az ördög, ott van az igazán durva jogsértés.”