Örményország kormánya szerint az elmúlt egy hét során Hegyi-Karabah Köztársaság (Artcak) lakosságának csaknem egynegyede menekült Örményországba, írja a Guardian.
A humanitárius válság azután alakult ki, hogy Azerbajdzsán szeptember 19-én egy napos katonai műveletet indított a többségében örmények lakta, hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó, de ténylegesen bizonytalan hovatartozású dél-kaukázusi régió ellen.
Azóta mintegy 28 ezer ember, az összességében körülbelül 120 ezer fős hegyvidéki terület lakosságának mintegy 23%-a menekült el, amint Azerbajdzsán feloldotta a régió egyetlen Örményországba vezető útjának, a Laçın-folyosó 10 hónapja tartó blokádját.
Mindössze egy pulóver
A legtöbben Goriszba menekültek, amely közvetlenül az örmény határszélen fekszik. Az üdülőváros egyik napról a másikra vált a menekültek exodusának középpontjává.
Egyes becslések szerint a tél beállta előtt akár 100 ezer menekült is megfordulhat majd a húszezer fős városban.
A BBC, amely folyamatosan közvetít a karabahi menekültek érkezéséről, több érkezővel is interjút közölt. Egy nő, akit a brit közszolgálati csatorna megszólított, elmondta, hogy a 2020-ban zajlott 44 napos háború után már másodjára vált menekültté. Ő nem tervezi többé a visszatérést Karabahba.
Egy másik, idősebb nő a BBC riporterének kérdésére válaszolva
a pulóverére mutatott, mondván, hogy ez minden, amit otthonról magával tudott hozni.
A fia mankóval kíséri, amikor Goriszban ideiglenes szállást indulnak keresni.
Nagyon sokan legyengülve érkeznek, melynek az az oka, hogy az azerbajdzsáni blokád során a kaukázusi régió lakói a legalapvetőbb élelmiszerekhez sem fértek hozzá. Egy orvos elmondta, hogy olyanokkal is találkozott, akik hetek óta nem fértek hozzá a számukra létfontosságú gyógyszerekhez és tápszerekhez.
Az NBC televízió megrázó felvételei a menekülő karabahi emberekről. Többen is elmondják, hogy mindent otthon hagytak.
A keskeny földsávot, amely egyedül kötötte össze a 2020-as azeri–örmény háborút követően Örményországot és Hegyi-Karabahot, az azeriek zárták le az egyik végén, mivel a hatóságok szerint azon több alkalommal is terroristák érkeztek a régióba. Azerbajdzsán hajlandó lett volna egy másik útvonalat nyitni Örményország felé, ezt azonban a karabahi kormányzat utasította vissza.
Integráció és tisztogatás
Az örmény kormány vasárnap közleményben közölte, hogy a menekültek százai már be is költöztek azokra a szállásokra, melyet az állam biztosított.
Arról azonban, hogy a több tízezer érkezővel mi fog történni és miként birkózik meg a válsággal Örményország, nincsen információ. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök a múlt héten annyit adott csak a köz tudtára, hogy 40 ezer menekült ellátására van terve az államnak.
Kormányválság
Pasinján kormányának azonban nemcsak a menekültek érkezésének kihívását kellene kezelnie. Egyre többen és egyre hevesebben követelik ugyanis a kormányfő távozását.
Azerbajdzsán karabahi hadművelete estéjén több ezren gyűltek össze Jerevánban azzal vádolva a kormányt, hogy képtelen kezelni a hegyi-karabahi válságot. A tüntetők utakat foglaltak el és megrohamozták a kormányfő irodájának is helyet adó épületet.
Ennek következtében hétfőn több mint 140 embert tartóztatott le a rendőrség, a különleges erőknek pedig csak tegnapelőtt sikerült az útblokádokat felszámolnia.
Nemcsak Goriszt, hanem mára minden határ menti várost a túlterhelés veszélye fenyegeti. A városi fogadók és szállók teljesen megteltek, a menekültközpontok körül pedig sor kanyarog.
Külön kihívást jelentett az örményországi orvosoknak, akiknek a menekültek ellátása vált a fő feladatukká, amikor hétfőn késő este a Hegyi-Karabah névleges fővárosa, Sztepanakert (Khankendi) közelében egy üzemanyagraktárban robbanás történt, amely 20 halálos áldozatot követelt. A balesetben több mint 300-an sérültek meg, akik közül számosakat szintúgy Örményországban kellett ellátni, ahogyan az azeri hadművelet lábadozóit is.
@Karabakh_MoD
A „rendezés”
A robbanás órákkal azután történt, hogy hétfőn azerbajdzsáni tisztviselők és a karabahi kormányzat képviselői közötti tárgyalások második fordulóját tartották Sztepanakert közelében. A megbeszélések a humanitárius segítségnyújtásról és a karabahi „rendezésről” szólnak. Utóbbi annyit tesz, hogy Azerbajdzsán teljes mértékben integrálja a régiót. Bár ez Azerbajdzsán felől tekintve azt jelenti, hogy ami mindig is megillette és hivatalosan is hozzá tartozott, az kerül csak teljesen a fennhatósága alá, a Szovjetunió szétesése után kikiáltott karabahi köztársaság vezetői etnikai tisztogatásról beszélnek.
Miközben az örmény nemzetiségűek továbbra is menekülnek Hegyi-Karabahból, Moszkva és Washington egymást vádolja a dél-kaukázusi régió destabilizálásával. A Guardian írása szerint Örményország egyik utolsó szövetségese, Oroszország és a jereváni kormányzat közt az ukrajnai háború során romlott meg a viszony. Hogy ez így is maradjon, az Egyesült Államok úton-útfélen emlékezteti Örményországot arra, hogy Moszkva cserben hagyta őt.
Kedden az amerikai külügyminisztérium szóvivője például azt közölte, hogy: „Úgy gondolom, hogy Oroszország megmutatta, hogy nem olyan biztonsági partner, akire lehet számítani”, ami heves reakciót váltott ki Oroszországban. „Felszólítjuk Washingtont, hogy tartózkodjon a rendkívül veszélyes szavaktól és cselekedetektől, amelyek az oroszellenes érzelmek mesterséges fokozásához vezetnek Örményországban”, közölte a Reuters tudósítása szerint Anatolij Antonov, Oroszország amerikai nagykövete.
Ám míg Örményország az Egyesült Államok és Oroszország közt hányódik és egy kiteljesedő humanitárius válság közt kormányválsággal küzd, addig nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Azerbajdzsán egy napos hadművelete közel sem zárult le –
hatása kétségkívül még évtizedekig érződni fog,
vagy úgy, hogy a Karabahban maradó örmény nemzetiségűek elkeseredett akciókkal torolják meg a rajtuk esett sérelmeket, vagy akképpen, hogy a menekülésre kényszerültek leszármazottjai vesznek elégtételt az őket elűzőkön.
Örményország és Azerbajdzsán az elmúlt három évtizedben két háborút vívott Hegyi-Karabahért. Míg a kilencvenes évek elején a jóval erősebb haderővel bíró Örményország ma már Azerbajdzsánhoz tartozó területeket hódított meg és garantálni volt képes Hegyi-Karabah fennállását – miközben tízezrével üldözött el azeriakat a hazájából –, az időközben megerősödött és az Egyesült Államokkal, Törökországgal és az Európai Unióval is szoros politikai kapcsolatokat kialakító, szénhidrogén-nagyhatalom Azerbajdzsán a 2020-as, 44 napig tartó harcok során visszaszerezte – a Szovjetunió fennállása idején Azerbajdzsánon belül autonómiával bíró – területeket és Hegyi-Karabah egyes részeit is.
A második háború, mely a posztszovjet térség etnicista háborúinak sorába illeszkedik bele, fegyverszünettel ért véget, amely után kétezer orosz békefenntartó érkezett Hegyi-Karabahba. Azerbajdzsán szeptember 19-i villámhadművelete a terület ellenőrzésének átvételére a másnap elfogadott tűzszünet feltételei szerint arra kényszerítette a karabahi kormányzatot, hogy letegye a fegyvert.
