Nem akartam én ehhez hozzászólni, tényleg nem, csak hát akkorára nőtt az Ungár Péter (LMP-társelnök) körüli „botrány”, hogy „muszáj”.

Szóval adott egy tengerparti nyaraló, egy vendégül látott miniszerelnök, egy (több) leleplező és számon kérő politikus, megmondóember, stb. Valamint egy magát védekező pozícióban találó pártelnök (társelnök). Lépjünk túl azon, hogy a politikai támadás – bár személyében Ungárt érte – valójában arról szól, hogy hogyan lehet pár ezer szavazatot az LMP-től a Momentumhoz átirányítani. Ilyen volt is, van is, lesz is, az LMP politikáját éppúgy meghatározza az ellenzéki szurka-piszka, mint bármelyik másik pártét. Ez mondhatni a showbiznisz része. Figyelmünket inkább összpontosítsuk a két oldal fő állításaira, mert ide ásódott el az a bizonyos kutya. És hogy szpojlerezzek: mindkét fél döglött ebet rejteget.

A momentumos politikusok és Hadházy Ákos, a liberális kapitalizmus felkent bajnokai, a politika és a tőke összefonódását hánytorgatják fel. Átlátható, tiszta versenyt követelnek, nehogy már az üzlet a családi nyaraló teraszán szülessen koktélozás (ez esetben inkább pálinkázás) közben. Dinggg, tévedés! Álszent mondás, képmutató viselkedés, megtévesztő magatartás!

Soha nem volt és nem is lesz olyan kapitalizmus, ahol az üzletek jelentős része nem reggelizőasztaloknál, vidéki vadászatokon, jachtozás során, vagy Anna-bálon köttetnek, beleértve az állam „üzleteit” is.

A kapitalizmus – a Brit Kelet-Indiai Társaságtól a Microsoftig bezárólag – nem választja szét a politikát és az üzletet, sőt: a kapitalizmusban éppenséggel az állam a tőke legfőbb szövetségese. Voltak, akik szigorúbban fogalmazták ezt meg: „A modern államhatalom nem más, mint az egész burzsoá osztály közös ügyeit igazgató bizottság.” (Marx – Engels: A Kommunista Párt kiáltványa, 1848). Az állam és a tőke együttműködése az, amely éppenséggel a rendszer működését, vagyis a munka és a természet kizsákmányolását biztosítja. Ne kapkodjuk a levegőt, ne hápogjunk, ha ez lelepleződik, mert ez következik a dolgok természetéből, és nem ennek az ellenkezője. Tessék Marxot és más kritikai irodalmat olvasgatni!

Persze Ungár Péter is álszent a maga módján. Nincs baj azzal, hogy akinek a családja nyakig van a NER-ben, az ne lehetne ellenzéki, ne gondolhatna mást a világról mint Orbán Viktor vagy akár a saját anyukája.

Megannyi példa van arra, hogy az uralkodó osztály egy tagja, felismerve saját kivételezett helyzetét és az alávetettek nyomorúságát, szembefordul a saját osztályával és az elnyomottak mellé áll. Ezek az emberek persze általában nem védik családjuk és saját kivételezett helyzetüket, nem óhajtották közben megtartani privilégiumaikat, hanem lemondtak előjogaikról és szembefordultak osztályukkal. Osztályárulóvá váltak. (Emlékeztetőül: Az első magyar köztársaság első elnöke egy gróf volt, aki szétosztotta a földjeit a földtelen parasztság közt. Szép hagyomány, van mihez nyúlni.)

Ungár Péter sok minden, de osztályáruló biztosan nem. Ezt nem szabad elkenni, és nem szabadna elterelni a szót: Ungár Péter a magyar (és a nemzetközi) tőkés-hatalmi elit tagja. És ha rajta múlik, ez nem is lesz másképpen a jövőben sem, ez kényelmes, jó neki. Ez nem baj, nem minősít – ő dolga, ám a politikai nézeteit, lehetőségeit, viszonyrendszerét meghatározza – ezt ő akár akarja, akár nem.

A tőkés lét (milliárdos osztalék) nem fér össze radikális rendszerkritikával, nem fér össze antikapitalizmussal.

Persze, ne legyenek akkumulátorgyárak (mondjuk ez sem ilyen egyszerű, de ezt most hagyjuk), de hogy legyen átlátható (nyilvános) a magántőkealapok tulajdonosi köre? Ööö… és akkor mi van, ha nyilvános? Hogy a tőke ne legyen szemérmes? És akkor mi van, ha nem szemérmes? Az lenne a konstruktív ellenzékiség, hogy a több szakaszból álló és az eredeti brit verziónál kicsit sem barátságosabb (sőt!), magyarországi eredeti tőkefelhalmozás „eredményeit” nem vitatjuk/vonjuk kétségbe? Hát, nem tudom. És hogy meddig mehet az ember a rendszer zöld kritikájában, ha nem tud szembefordulni a kapitalizmussal? – ezt most ki sem nyitom. Persze lehet így is „zöldnek” lenni, nem baj, csak álszentek ne legyünk szerintem.

De mindez persze csak lábjegyzet. A lényeg persze az, hogy lehet-e ellenzéki, akinek az anyukája jóban van Orbán Viktorral, és korrupció-e, ha az állammal is üzletelő magánvállalat tulajdonosa vendégül látja a nyaralójában a miniszterelnököt. Mi más is lehetne a lényeg, ha mindenki erről beszél? Vagy mégsem?