Ha az ecuadori baloldal sikerére azt mondtuk cikkünk első részében, hogy tulajdonképpen papírforma eredmény született, úgy a legkevésbé sem ez volt a helyzet augusztus 20-án Guatemalában, ahol sokáig csaknem elképzelhetetlennek tűnt a progresszív erők győzelme. A közép-amerikai országban ugyanis az előzetes esélyekre rácáfolva, komoly ellenszélben nyerte meg ezen a nyárvégi vasárnapon az elnökválasztás második fordulóját a balközép-centrista Movimiento Semilla színeiben induló Bernardo Arévalo de León.

Múlt és a jelen találkozása

A most 64 éves Arévalo annak a Juan José Arévalónak a fia, aki 1945-ben Guatemala első demokratikusan megválasztott elnöke lett. Az akkoriban számottevő társadalmi erőt képviselő munkásmozgalom támogatását is bíró idősebb Arévalo kormányzását ambiciózus szociális programok és a guatemalai őslakos népesség helyzetének javítását célzó intézkedések jellemezték. 1951-ben Juan José Arévalót a szocialista Jacobo Árbenz váltotta az elnöki székben, aki nemcsak folytatta elődje politikáját, de a parasztság földbirtokhoz juttatása érdekében átfogó földreformot is belengetett.

A reform azonban kivívta a Guatemalában is jelentős földérdekeltségekkel rendelkező amerikai vállalat, a United Fruit Company haragját, ráadásul ebben az időszakban az Egyesült Államok vezetése is tartott a baloldal további térnyerésétől Közép-Amerikában. Mindezek miatt Árbenzt végül 1954-ben egy, a CIA által szervezett puccs révén távolították el a hatalomból. A szocialista elnök megbuktatása nyomán az idősebb Arévalo is száműzetésbe kényszerült, Guatemala élén pedig a következő évtizedekben jórészt katonai diktatúrák váltották egymást. Maga Bernardo Arévalo is apja emigrációban töltött ideje alatt, Uruguayban látta meg a napvilágot 1958-ban.

Az ifjabb Arévalo szociológusként végzett, és sokáig leginkább diplomáciai vonalon tevékenykedett. A 2010-es évek közepétől egyre aktívabb szerepet vállalt a guatemalai politikai életben, és a kezdetektől fogva részt vett a 2017-ben formálisan is politikai párttá váló Movimiento Semilla megszervezésében. A 2019-es választásokon Bernardo Arévalo már a Semilla képviselőjelöltjeként indult el, s a progresszív mozgalom akkor megválasztott hét kongresszusi képviselőjének egyike lett.

Ezt követték az idén június 25-én megrendezésre került elnök- és törvényhozási választások, amelyen Arévalo immár pártja elnökjelöltjeként mérette meg magát. Arévalóék részvételét a választásokon paradox módon éppen az tette lehetővé, hogy a hatalmat birtokló elitek alapvetően veszélytelennek ítélték őket, lévén, hogy a Semilla jelöltjét az elnökválasztás első fordulója előtt jellemzően 1,5 és 3% közé mérték a közvélemény-kutatások.

Bár Guatemala a 80-as évek közepétől kezdve Latin-Amerika számos más országához hasonlóan a demokratizálódás útjára lépett, valamint a Jacobo Árbenz elleni puccsot követően kitört, több mint három évtizedes polgárháborút (1960-1996) is sikerült 1996-ban lezárni, a súlyos rendszerszintű problémák nem szűntek meg. Guatemalában régóta nyílt titok, hogy burjánzik a korrupció, amelynek táptalaja elsősorban a különböző gazdasági és üzleti elitek, illetve a jobboldali politikai erők között fennálló „szövetség”. Az állami intézményrendszeren belül főként a végrehajtói és igazságszolgáltatási szerveket megszálló jobboldali establishment az utóbbi években szisztematikusan lehetetlenítette el potenciális politikai ellenfeleit, míg a korrupciót feltárni vagy kivizsgálni szándékozó újságírók, ügyészek és aktivisták közül sokan kényszerültek arra, hogy a jogi és politikai üldöztetések miatt elhagyják az országot.

E taktikák az elnökválasztás június 25-i első fordulóját megelőzően is megmutatkoztak:

a Legfelsőbb Választási Bíróság (Tribunal Supremo Electoral, TSE) jogi úton torpedózta meg három olyan establishmentellenes jelölt indulását is, akik programjuk középpontjába a korrupció, illetve a regnáló elitek elleni fellépést és/vagy az átfogó társadalmi reformokat helyezték.

A választások előtti jogi manőverek eredményeként az elnökjelöltek így is népes, 22 főt számláló mezőnye egyfelől elhanyagolható támogatottságú rendszerellenes jelöltekre, másfelől pedig a gazdasági-politikai elit valamely frakcióját képviselő jobboldali indulókra szűkült. Úgy tűnt, nem maradt olyan potens politikai erő vagy jelölt, amely érdemben veszélyeztethetné az establishment képviselőinek pozícióit.

Mindent a semmiből

Arévalo és a Semilla első fordulós szereplése ugyanakkor minden előzetes várakozásra rácáfolt. Habár a rendkívül szétszórt, töredezett mezőnyben a szavazatok 15,9%-ával a konzervatív Unidad Nacional de la Esperanza (A Remény Nemzeti Egysége, UNE) jelöltje, Sandra Torres végzett az első helyen, Bernardo Arévalo végül a voksok 11,8%-ával a második helyet szerezte meg. Mindez azt is jelentette, hogy miután egyik elnökjelölt sem gyűjtötte be a szavazatok legalább 50%-át, második fordulóra fog sor kerülni Torres és Arévalo között.

Az első fordulóban a résztvevők kb. 17,4%-a érvénytelen szavazatot adott le, ami a választás unfair volta és a gazdasági elittel szövetséges jelöltek elleni tiltakozásként is értelmezhető. Eközben pedig a „veszélyesnek” tartott indulók ellehetetlenítésével Arévalo lépett elő, mint az első számú establishmentellenes jelölt.

Az első helyre befutó, 67 éves Sandra Torres szintén a kormányzó guatemalai elit berkeiből érkezik. Az országot 2008 és 2012 között vezető, idén elhunyt Álvaro Colom elnök egykori feleségét alapvetően a most leköszönő jobboldali államfő, Alejandro Giammattei szövetségeseként tartják számon. Torres korábban már két alkalommal is megmérettette magát az elnökségért, s mindkét esetben a második fordulóban vérzett el. Nem volt tehát kérdéses, hogy az uralkodó osztály tagjai ki mögött sorakoznak fel az augusztus 20-i második fordulóban.

De az is hamar egyértelművé vált, hogy az első körös meglepetéseredménye után mind ismertebbé, illetve népszerűbbé váló Bernardo Arévalo jelentheti az alternatívát a társadalom azon részének, amely több évtized után végre szabadulna a korrupt jobboldali elitek uralmától.

A Semilla és elnökjelöltje azonban nem csupán az establishmenttel szembeni általános elégedetlenségnek vagy a politikában egészen a közelmúltig kívülállónak számító Arévalo „szimbolikus örökségének” köszönhették megerősödésüket. A Semilla a megalakulását követő években fokozatosan szervezte meg és építette fel magát, különösen erős támogatottságra téve szert a városi – főként mesztic hátterű – középosztály körében.

Lényegesnek bizonyultak emellett az elnökválasztási kampány során megfogalmazott ígéretek is. Sandra Torres elsősorban az LMBTQ- és abortuszellenes retorikára helyezte a hangsúlyt, valamint több alkalommal is a Semilla jelentette „kommunista veszéllyel” riogatott. Eközben

Arévalo a korrupció visszaszorítására tett ígéretek mellett kilátásba helyezte a szociális ellátórendszer kibővítését, a gyógyszerek árának és az egészségügyi ellátás költségeinek csökkentését, illetve egy, az ország elszigeteltebb részeinek összekapcsolását segítő infrastrukturális program megindítását.

E reformokra hatványozottan nagy szüksége is volna Guatemalának, hiszen annak ellenére, hogy az ország a közép-amerikai térség legnagyobb gazdaságát tudhatja magáénak, a guatemalaiak közel 60%-a jelenleg a szegénységi küszöb alatt él, az ENSZ becslései szerint pedig minden második gyermek alultápláltságtól szenved. Nem is beszélve a guatemalai társadalom legnagyobb hányadát kitevő – többségében maja – őslakossággal szemben máig továbbélő politikai és társadalmi kirekesztésről, vagy az országot sújtó migrációs válságról (Guatemala migrációs szempontból Közép-Amerika egyik fő kibocsátó állama).

Az augusztus 20-i második fordulós győzelemig ugyanakkor így sem vezetett könnyű út. Az UNE és más jobboldali pártok már Arévalóék meglepetésszerű első fordulós szereplése után a szavazatok újraszámlálását kérték, amit az alkotmánybíróság el is rendelt. Miután az újraszámlálás nem hozott érdemi változást a korábban ismert eredményekhez képest, a Semilla ellenfelei a fentebb már említett módszerhez, a jogi eszközökkel történő ellehetetlenítéshez nyúltak.

Csaknem egyidőben azzal, hogy a Legfelsőbb Választási Bíróság július 12-én hitelesítette az első forduló végeredményét, a Büntetlenség Elleni Különleges Ügyészi Hivatalt (Fiscalía Especial contra la Impunidad, FECI) vezető Rafael Curruchiche bejelentette, hogy felfüggesztik a Movimiento Semilla jogi státuszát. Az ügyész a döntés kapcsán arra hivatkozott, hogy a Semilla 2017-es párttá alakulása idején történt aláírásgyűjtés során a mozgalom tagjai nagyjából 5000 aláírást jogszerűtlenül gyűjtöttek be.

Az egyértelműen politikailag motivált lépés feltételezhetően arra irányult, hogy a Bernardo Arévalo esetleges győzelmétől tartó elit megakadályozza a Semilla elnökjelöltjének második fordulóban való részvételét. A döntés azonban mind Guatemalában, mind nemzetközileg komoly felháborodást keltett, s az idő előrehaladtával egyre fokozódó külső és belső nyomás hatására az ügyészi hivatal végül meghátrált.

Arévalo így augusztus 20-án a második fordulóban is megmérkőzhetett Sandra Torres-szel, az eredmények pedig az uralkodó osztály által leginkább elkerülni kívánt forgatókönyv szerint alakultak: Arévalo a szavazatok több mint 58%-át megszerezve elsöprő győzelmet aratott a mindössze 37,27%-ot kapó Torres felett.

Rögös út a beiktatásig

Az elnökválasztás végkimenetele ráadásul nemcsak az erős ellenszél vagy a politikai és a gazdasági hatalmat évtizedek óta a kezükben tartó elitek felett aratott győzelem miatt tekinthető mérföldkőnek. A második forduló eredményei ugyanis arra utalnak, hogy a Semillának „eredeti” társadalmi bázisán, a városi középosztályon túl is számottevő támogatottságra sikerült szert tennie, aminek keretében jelentős számban szavaztak Arévalóra például a vidéki parasztság vagy az őslakos közösségek tagjai közül is.

Ennek az újonnan formálódó „demokratikus népfrontnak” a segítségére pedig a közeljövőben még nagy szüksége lehet a jelen állás szerint 2024. január 14-én hivatalba lépő Arévalónak. Bár a guatemalai választási szervek már hitelesítették a második forduló eredményeit, és maga Alejandro Giammattei elnök is rendezett, nyugodt átmenetet ígért, az eddigi tapasztalatok fényében nem zárható ki, hogy ellenfelei jogi vagy akár más eszközökkel még megpróbálják útját állni Arévalo beiktatásának.

Kifejezetten aggasztó volt például az a korábban napvilágot látott hír, mely szerint az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság (Inter-American Commission on Human Rights, IACHR) augusztus 24-én két, Arévalo és alelnöke, Karin Herrera meggyilkolását célzó tervről is beszámolt. A szervezet egyúttal a megválasztott elnök és alelnök számára biztosítandó fokozott védelem szükségességét is kiemelte.

Nem mellékesek továbbá azok az akadályok sem, amelyek a hivatalba lépés után várhatnak rájuk: legyen szó akár a jobboldal által dominált törvényhozásról (a Semilla mindössze 23 hellyel rendelkezik majd a 160 fős Kongresszusban), akár a korrupt elitekkel szembeni küzdelemről, vagy akár a guatemalai társadalom legégetőbb problémáinak orvoslásáról és az új elnök választási ígéreteinek teljesítéséről.

Annyi mindenesetre biztos, hogy a baloldali és progresszív erők Ecuadorban és Guatemalában egyaránt fontos sikereket könyvelhettek el augusztus 20-án, s ennek eredményeként nyitva áll a lehetősége annak, hogy rövidesen két újabb latin-amerikai ország csatlakozzon a régión 2018 óta végigsöprő új baloldali hullámhoz. Arra a kérdésre, hogy mindez végül ténylegesen megtörténik-e, a következő hónapok adják meg a választ.