Szombaton legalább hat ember meghalt, két ember pedig eltűnt, miután elsüllyedt a La Manche-csatornán egy menedékkérőket szállító, az Egyesült Királyságba tartó lélekvesztő, írja a Guardian.

Minden ehhez hasonló eset megerősíti, hogy az Egyesült Királyság kormányát súlyos felelősség terheli akkor, amikor nem hoz létre biztonságos útvonalat a kontinensről a szigetországba tartó menekültek számára.

Tavaly öt személy vesztette életét a csatornánál, 2021-ben pedig 21 menedékkérő hunyt el, amikor a hajójuk elsüllyedt Anglia partjai felé tartva.

A legutóbbi tragédia híre szombaton kora reggel derült ki, amikor egy hajó riasztást adott le, hogy egy túlterhelt bárka bajba került a Calais-hoz közeli Sangatte partjainál. Az ezt követő órákban a brit és francia parti őrség mintegy 65 embert mentett ki a hajóról.

A kimentettek közül hatot súlyos állapotban találtak meg, egyiküket helikopterrel egy calais-i kórházba szállították, és később halottnak nyilvánították. Öt társát szintén nem sikerült már megmenteni. Két személyt még hétfőn délután is kutattak a tengerben.

Enver Solomon, az Egyesült Királyságban működő, több mint hetven éve alapított Menekültügyi Tanács jótékonysági szervezet vezérigazgatója a Guardiannek elmondta, hogy a hétvégi tragikus eseményeket meg lehet és meg is kellett volna előzni. Jelesül úgy, hogy olyan biztonságos útvonalakat jelöl ki a kormány, amelyen keresztül – az embercsempészeket megkerülve – a menekültek biztonságosan eljuthatnak a szigetországba.

„De ahelyett, hogy ezeket az útvonalakat létrehozná, és együttérzéssel és méltányossággal bánna a menedéket keresőkkel, a kormány drákói és kivitelezhetetlen új törvényeket vezetett be, amelyek a kiszolgáltatott férfiak, nők és gyermekek előtt becsapják az ajtónkat” – mondta el Solomon.

A Belügyminisztérium jelenlegi álláspontja az, hogy igen, új útvonalakra van szükség, de nem világos, hogy mikor és milyen formában hozná ezeket létre a kormány. Erről például Rishi Sunak miniszterelnök sem beszélt, holott éppen az új menekültügyi rendszerről szóló hétről visszatértében értesült a hajó elsüllyedéséről. S nem beszélt róla Suella Braverman belügyminiszter sem, aki szombaton délelőtt a határőrség tisztviselőivel tartott sajtó nyilvános egyeztetést.

Ha évente nem követelné emberek életét a brit bevándorlási politika, kacaghatnánk is rajta.

Az utolsó, általános megdöbbenést kiváltó eset az volt, hogy miután a kormány elrendelte, hogy a menekülteket uszályokon és volt katonai bázisokon helyezzék el, mert ez „költséghatékonyabb, mintha szállodába kerülnének”, 39 menedékkérőt a Bibby Stockholm uszályra szállítottak. Ám négy nappal később, múlt pénteken kiderült, hogy a dorseti Portlandben horgonyzó, 1992-ben a forgalomból kivont Bibby Stockholm ivóvízrendszerében potenciálisan halálos baktérium tanyázhat.

Ugyan szombatig az uszályon tartózkodó emberek közül senki sem mutatta a betegség jelét, de a tünetek megjelenése akár 16 napig is eltarthat.

Értelemszerűen az egészségügyi-virológiai vizsgálatot azelőtt kellett volna lefolytatni, hogy a menekülteket a hajóra vitték volna, ám erre nem került sor.Talán azért, mert más vizsgálatok eredményei megbénították a hatóságokat.

Mielőtt a baktériumra rábukkantak volna, a tervek szerint 500 menekültnek ideiglenes szállást nyújtó hajóról kiderült, hogy semmilyen tekintetben nem alkalmas arra, hogy embereket szállásoljanak el benne. A tűzoltók azt mondták, hogy a hajó nem biztonságos, szűkek a folyosók, az egész hajó tűzveszélyes; karitatív szervezetek arra figyelmeztettek, hogy a hajó túlzsúfolttá válik, mások pedig arra emlékeztettek, hogy a Bibby Stockholm tulajdonosának felmenői közt rabszolga-kereskedők voltak, s kellemetlen annak a hajótársaságnak a hajójára menekülteket szállásolni, amely hajótársaság megannyi menekült felmenőjét mint rabszolgát szállítmányozta egykor.

S még az újabb, alig burkoltan menekültellenes „kellemetlenség” hangjai el sem ültek a sajtóban, amikor a hajóbaleset megtörtént a csatornán. Aznap már nem az első baleset volt. Hetedszer kellett embereket kimenekíteni a tengerből.