Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma vélhetőleg rá fog kényszerülni arra, hogy színt valljon az egyik speciális alakulata, az SAS (Special Air Service) által valószínűsíthetően elkövetett súlyos háborús bűncselekmények kapcsán.

Eddig a minisztérium tartózkodott attól, hogy megnevezze a gyilkosságokhoz köthető alakulatot – mindössze annyit jelentett be, hogy a gyilkosságsorozat idején jelen voltak Afganisztánban a „brit különleges erők”. A meggyilkoltak családjainak jogi képviselői szerint, ha az Egyesült Királyság továbbra is titkolni fogja a közvélemény elől a bűncselekményekben érintett alakulat pontos nevét („különleges erőkből” van pár tucat a brit hadseregben), az jelentősen gyengítené a december óta tartó nyilvános vizsgálatot.

Gyanús halálesetek tömegei az SAS nyomában

A Királyi Katonai Rendőrség (Royal Military Police – RMP) viszonylag gyorsan, 2014-ben átfogó nyomozást indított az afganisztáni háború során, 2010 és 2013 között történt mintegy 600 különböző esetleges bűncselekménnyel kapcsolatban, amelyeket az Afganisztánban harcoló brit hadsereg tagjai követhettek el. Már ekkor felmerült az SAS érintettsége – mégpedig egy gyerekgyilkosság kapcsán. Ahogyan az évek során a hivatalos nyomozás és később az üggyel foglalkozó újságírók oknyomozása haladt előre, úgy merült fel egyre több gyomorforgató bűncselekmény gyanúja az SAS-szel kapcsolatban.

A jelenleg folyó nyilvános vizsgálat már 80 olyan esetre terjed ki , amelyek során három különböző brit SAS-alakulat követhetett el gyilkosságokat. A gyanú szerint volt olyan SAS-tag, aki egymaga 35 afgán embert ölt meg egy hat hónapos művelet során, amelynek célja állítólag az összes harcképes korú férfi likvidálása volt bizonyos kijelölt területeken. Függetlenül attól, hogy mekkora tényleges fenyegetést jelentettek.

A meggyilkolt afgán emberek közül sokakat azután lőttek le, hogy állítólag fegyvert rántottak, de legalább öt esetben a helyszínen kevesebb fegyvert találtak, mint halottat. Egy esetben, amikor – a családtagok vallomása szerint – éppen otthonukban teáztak, egy közelebbről meg nem nevezett brit katona agyonlőtte Fazel Mohammedet (20), testvérét Naikot (17), valamint egy 14 és egy 12 éves kisfiút.  A brit hadsereg szerint a kisgyerekek a Talibán tagjai voltak, az idősebbek pedig „parancsnokok”. A négy életet kioltó katona később azzal védekezett, hogy ketten fegyvert fogtak rá az ablakból, a másik kettő pedig „hirtelen lépett elő a homályból”.

Az esettel kapcsolatos bizonyítékok elég egyértelműen cáfolják az állításait, például tény, hogy lövedéknyomokat a falak alsó részein és a padlón találtak, tehát a „célpontok” ültek a támadás során. De gyakran fordult elő olyan eset is, amikor a brit katonák a rajtaütések áldozataira fegyvert helyeztek, hogy úgy tűnjön, komoly veszélyt jelentettek.

Állami szintű eltussolások

A jelek szerint egy brit katonának, pláne ha valamelyik speciális alakulathoz tartozik, nincsen különösebb oka büntetéstől tartani, még akkor sem, ha esetleg bűncselekményeket követett el. A háború homálya már eleve gyakran fedi el akár a legsötétebb bűnöket is, de ha egy-egy ügy „kibukna”, még mindig számíthat az illető az egységparancsnokának, vagy magasabb rangú tiszteknek a diszkréciójára. Ha mindez nem lenne elegendő, végső soron maga a kormányzat tussolja el a kínos eseteket, ugyanis mi sem lenne kellemetlenebb, mint hogy kitudódjanak az emberiesség nevében indított háború során elkövetett embertelenségek.

Nem lehet véletlen, hogy az igen valószínű gyilkosságok elkövetése után bő 10 évvel sem született egyetlen ember ellen sem bírósági ítélet. Az első súlyosabb iraki és afganisztáni háborús bűncselekmények gyanújának felmerülése után 2014-ben a brit hadsereg katonai rendőrségének nyomozói két munkacsoportot is felállítottak: az iraki eseteket vizsgáló Iraq Historic Allegations Team-et (IHAT), valamint az afganisztáni ügyekkel foglalkozó „Operation Northmoore-t”. Mindkét csoport évekig szívósan gyűjtötte a bizonyítékokat.

Mindkét csoportot leállították, még mielőtt vádemelésig juthattak volna.

2017-ben jelentősen megvágták a támogatásaikat, majd 2019-ben, egy erősen alibi-ízű magyarázattal (az egyik nyomozó valamennyi pénzt ajánlott helyieknek, hogy segítsenek neki eljutni a helyszínekre) a Védelmi Minisztérium lezáratta a nyomozásokat.

Valószínűsíthető azonban, hogy a nyomozócsoportok néhány lelkiismeretesebb tagja nem akarta annyiban hagyni az ügyet. Az IHAT és a Northmoore bezáratása után nem sokkal a BBC és a Sunday Times közös oknyomozó anyagot jelentettek meg, melyben nyilvánosságra hozták a közel-keleti háborúkban harcoló brit katonákkal kapcsolatos súlyos eseteket, a családtagok és tanúk megszólaltatása mellett 11, közelebbről meg nem nevezett brit nyomozó állításaival alátámasztva. A brit Védelmi Minisztérium ekkor támadással reagált a közszolgálati csatornát és a Sunday Times-t „felelőtlenséggel” és „inkorrektséggel” vádolva.

De 24 órán belül kénytelenek voltak új hivatalos nyomozást elrendelni. Ennek a nyomozásnak a következő lépése a múlt decemberben felállított vizsgálóbizottság.

A Boris Johnson vezette kormány ezek után 2020-ban benyújtott, majd 2021-ben átnyomott egy törvényt, ami jelentősen megnehezíti az 5 éves időhatár előtt elkövetett katonai bűncselekményekkel kapcsolatos vádemeléseket. A törvény indoklásához az akkori kormány hozzáfűzte, hogy így kívánja megvédeni a brit fegyveres erők tagjait a „vegzáló jellegű” vádemelésektől. Tette ezt úgy, hogy természetesen ilyen vádemelésre emberemlékezet óta nem került sor.

A meggyilkoltak családjai és egy csapat tiszteletreméltóan lelkiismeretes nyomozó hosszú évek kemény munkájával – a lejárató kampányok és a megaláztatások ellenére – rákényszerítette a brit államot, hogy szembenézzen a katonái által valószínűleg elkövetett igen súlyos bűncselekményekkel. Akár lesz vádemelés, esetleg ítélet az ügyek kapcsán, akár nem, egy valami már biztos: a brit kormány újfent jó időre elvesztette hitelét a nemzetközi büntetőbíráskodásban.