Hetek óta tart egy lejárató kampány Jámbor András, a Szikra Mozgalom és a mozgalom egyik aktivistája ellen, amely az eddig megszokottakhoz képest is szintlépésnek tűnik, ami a karaktergyilkosságban élenjáró kormányzati médiát illeti. A rendőrségi közleményekben feketén-fehéren leírt tények figyelmen kívül hagyása, teljesen alátámasztatlan kapcsolatok és összefüggések sejtetése mellett olyan médiatörténeti trükköket is bevetnek, mint például amikor az ingyenes Metropol napilap egy Metropolt német nyelven szemléző osztrák lap cikkének visszafordításával „új információkat” jelentetett meg.

A Metropol-Magyar Nemzet-Pesti Srácok-Origo tengely hetente több alkalommal újabb „fejleményeket feltáró” cikkeinek hatására az üggyel összekapcsolt személyek – közszereplők és nem közszereplők – halálos fenyegetések, zaklatások elszenvedőivé váltak, a kormány érdekeinek megfelelően irányított propaganda folyamatos nyomást helyez rájuk. Az is nyilvánvaló, hogy egy valóban súlyos probléma, a gyermekpornográfia elleni küzdelmet nem viszi előre, ha teljesen ártatlan embereket és szervezeteket hurcolnak meg politikai érdekből.

Rendőrségi információ szégyentelen manipulációval körítve

Elsőként a Magyar Nemzet oldalán jelent meg május 31-én a hír, miszerint „pedofil-bűncselekmény gyanúja is felmerült a februári Antifa-támadások ügyében indult nyomozásban”. A portál cikkének túlnyomó részét a február 10-i, a jelenlegi információk szerint külföldi személyek által, szélsőjobboldaliak ellen, feltehetően antifasiszta indíttatásból elkövetett támadások leírása adja. A lap kérdésére, hogy a támadások ügyében folytatott házkutatások során „találtak-e a különböző helyszíneken kábítószert, fegyvereket, valamint a lefoglalt telefonokon és számítógépeken illegális tevékenységre utaló nyomokat”, a rendőrség a következő tájékoztatást nyújtotta:

„A lefoglalt adathordozók elemzése alapján 12. életévét be nem töltött személy sanyargatását vagy erőszak alkalmazását tartalmazó felvételre tartással elkövetett gyermekpornográfia bűntett megalapozott gyanúja merült fel.”

Az Origo és a PestiSrácok által is szemlézett cikkben a Szikra Mozgalmat és annak tagját, Dobos Krisztinát még nem hozták közvetlenül összefüggésbe a gyermekekkel szemben elkövetett bűncselekményekről készült tartalmakkal, azonban (az Origo kivételével) tényszerű összefüggés nélkül, név szerint említve mesélik el a kitörés napot megelőző támadásokban ártatlannak talált aktivista történetét – mintegy előre jelezve az előkészített lejáratókampányt.

A lejáratókampány pedig meg is érkezett. Mielőtt azonban a szövevényes, források manipulálására építő kampányt bemutatjuk, érdemes tisztázni, melyek azok a tények, amelyeket a Fidesz propagandája arra használt – olykor abszurd mértékben kiszínezve, és egy bűncselekmény konkrét felelősségét elhomályosítva  –, hogy a bűncselekményért az elérhető információk alapján nem felelős személyeket és egy teljes közösséget megbélyegezzen.

Mit lehet tudni a felvételekről, és mi közük Jámbor Andráshoz és a Szikrához?

Lapunk Dobos Krisztinához közel álló forrása, illetve az eddig megjelent rendőrségi információk alapján a felvételeket egy férfi birtokában lévő számítógépen találták meg, aki közeli kapcsolatban állt Krisztinával, azonban a Szikra Mozgalomnak nem volt tagja. A mozgalom több tagja és egyik vezetője lapunknak adott válaszaikban egybehangzóan állították, hogy a férfi semmilyen módon nem vett részt a Szikra életében. Ennek ellenkezőjére a kormányzati propaganda sem tudott bizonyítékot felmutatni, Krisztinán keresztül próbálják a férfit a mozgalomhoz kötni. A forrásaink arról is beszámoltak, hogy a férfi az első kihallgatása előtt öngyilkos lett, a rendőrség idegenkezűséget nem állapított meg a halála ügyében. Ez a tragikus mozzanat még előkerül a későbbiekben.

Dobos Krisztina a hozzá közel álló forrásunk elmondása szerint a felvételekről nem tudott. Ennyit tudunk tehát a gyermekpornográf felvételek megtalálásának körülményeiről, és semmi – ideértve a fideszes médiumok forrásait – nem utal arra, hogy a propagandamédia további tényekre alapozná cikkeit.

Keresik a módját, hogy egy teljes közösségre ráhúzzák a vádakat

„A Szikra Mozgalomhoz kötődik az a személy, akinek számítógépén kisgyermekek sanyargatását tartalmazó felvételekre bukkantak” – június 9-én a Magyar Nemzet második cikke jelent meg ezzel a címmel. Annak ellenére, hogy a szövegben a rendőrségtől kapott információkra hivatkozva egyértelműen kifejtik, legfeljebb közvetett kapcsolat lehet a mozgalom és a gyanúsított között.

„A bűncselekmény tárgyát képező felvételeket egy magyar állampolgár informatikai eszközein találták, aki azonban az eljárás egyik szakában sem volt gyanúsítottja az Antifa-támadásként ismert bűncselekmény-sorozatnak. (…) A rendőrség lapunknak megküldött válaszából egyértelműen kiderül, hogy a pedofil képek birtokosa nem lehetett D. Krisztina. Információink szerint azonban a nő jól ismeri a gyanúsítottat.”

Hogy a későbbiekben a lejárató kampány egyik központi elemévé váló „ismeretségről” honnan szereztek tudomást, nem számol be a lap – de az biztos, hogy ez az egyik olyan kulcsinformáció, amivel Krisztinából tettestársat, rajta keresztül pedig a mozgalomból és a mozgalom legismertebb arcából, Jámbor Andrásból is bűnösöket formálnak. (Jámbor András országgyűlési képviselő egyébként a Mérce alapítója, egykori főszerkesztője.)

A Magyar Nemzet cikkének átvételénél a PestiSrácok és az Origo már azzal jelentette meg a hírt, hogy a Szikra Mozgalomhoz kötődő személy számítógépén találták meg az illegális felvételeket. A Metropol még ennél is tovább ment, és arról ír, hogy „Jámbor András aktivistájának gépén” találták meg a tartalmakat – miközben a cikk utolsó mondatában kijelenti, hogy „a rendőrség eddig nem közölte, hogy kinél találták meg a felvételeket”.

Ismeretségből tettestárs és munkatárs

Négy nappal a Magyar Nemzet feljebb idézett cikke után a Metropol már azzal a címmel jelenik meg, hogy „Nagy mennyiségű gyermekpornográf felvételt találtak Jámbor András munkatársának lakásán”. Itt a korábbi közlések ellenére, amik egyértelműen jelzik, hogy Dobos Krisztinát a rendőrség nem tekinti érintettnek, a nő nevének bekezdésenkénti leírásával sulykolják az olvasók fejébe a Szikra Mozgalom és a pornográf felvételek közötti kapcsolatot. Ugyan az tény, hogy Krisztina letartóztatása során végzett házkutatásnál lefoglalt egyik számítógépen bukkantak a felvételekre, a rendőrség több alkalommal és egyértelműen jelezte: azok tulajdonosa nem lehet az aktivista. Az sem igaz, hogy Dobos Krisztina az országgyűlési képviselő munkatársa lenne – ő valóban a Szikra aktivistája, tagja, de ebből a pozícióból adódóan annyira munkatársak csak Jámborral, mint mondjuk Orbán Viktor és a szintén Fidesz-tag Győzike.

Mindenesetre a kormányzati szócsöveken végigszáguld a hazugságokra és korábban egyértelműen cáfolt állításokra alapozó cikkek sorozata, követve a Metropol által kifőzött „Jámbor munkatársának lakásán” formulát. Olyannyira elfelejtve saját korábbi cikkeiket, hogy a Magyar Nemzet, amely korábban hírt adott arról, hogy a nő nem érintett ebben az ügyben, június közepén már válaszokat vár tőle ugyanezzel az üggyel kapcsolatban, és  „hallgatását” próbálja gyanúsnak beállítani.

A „munkatársazásnak” persze más következményei is vannak: amint arra Jámbor András felhívta a figyelmünket: vannak munkatársai, akiket a propagandamédia ezekkel az állításaival szintén gyanúba kever egy bűncselekménnyel kapcsolatban.

A Blikk a hírt már teljes névvel, arcképpel és azzal az addigra már teljesen egyértelmű hazugsággal közli, hogy a felvételek „lapinformációk szerint az antifaügyben vétlenül bevitt aktivista gépén voltak”.

A cikkekből ezen a ponton elmaradnak a rendőrségnek intézett kérdések, és felváltják a politikusnak és az aktivistának küldöttek. Ezek láthatóan azt az egyedüli célt szolgálják, hogy leírhassák: „Krisztina hallgat, Jámbor terel”.

Alig egy héttel később a 70 ezer pornográf felvételről szóló hírt – amiből a Magyar Nemzet állítása szerint háromszázon tizenkét év alatti, köztük két-három éves gyermekek szexuális sanyargatása, megerőszakolása szerepel – úgy veszi át szinte szó szerint az összes nagyobb Fidesz-lap, hogy az aktivista, Jámbor András és a Szikra nevét rendszeresen és sokszor említik.

Másnap, június 22-én jelenik meg a lapokban a történet újabb szála, a feltételezett elkövető öngyilkossága, ami talán a leggyomorforgatóbb elem a lejárató hadjáratban. Ezekben az addig „meg nem erősített értesülések” már tényekké válnak – és a Metropolnak hála olyan morbid, népriogató motívumok jelennek meg egy halálhírről szóló cikkben, amelyek ügyhöz való kötődését lehetetlen bizonyítani (ahogy ennek ellenkezőjét is). A napilap stábja nem messze attól a ponttól, ahol szerintük a férfi végzett magával, egy félig elégetett babát és egy gumiabroncsot „talált”. Ennek alapján pedig hatásvadász videóban is tényként terjeszti: különös, sátánista szertartást rendezett öngyilkossága előtt a férfi.

A következő napokban megjelenő híreket is már a fenti, elhagyatott területen talált játékok öngyilkossághoz való kötésével kezdik a kormányorgánumok, amikor arról írnak, „az elhunyt közösségi média bejegyzéseinek átfésülése” alapján, hogy a férfi több szálon is kötődött „a hírhedt, erőszakos akcióiról ismert Antifa mozgalomhoz”. A legfőbb (és tulajdonképpen egyetlen) állításuk azonban, ami ezt alátámaszthatná, az, hogy a férfi „gyakran megfordult” és „egy darabig dolgozott is” egy innsbrucki Lotte Café nevű helyen. A vendéglátó egységet a Metropol szerint „az osztrák belügyi szervek évek óta az osztrák-német Antifa-aktivisták gyülekezőhelyeként tartják számon”. Hogy a nyugati szomszédunk belügyi szerveitől miként értesült erről a Metropol, arról természetesen nem informálják az olvasót. Az említett helyen egyébként ténylegesen tartanak baloldalinak nevezhető eseményeket, de az interneten rákeresve elsősorban koncertfelvételeket és ételfotókat találunk. (Az USA-ból importált antifa-pánikról és hátteréről itt írtunk bővebben.)

A hivatkozások mellőzése mellett a kormánypárti sajtó gyakorlatának megfelelően – egy-két kivételtől eltekintve, mint Gajdics Ottó és Jurák Kata véleménycikke, Szalai Szilárd videói – az összes fent hivatkozott cikk szerző nélküli.

Saját magát hivatkozza új forrásként a Metropol

Július 7-én jelentetett meg a Metropol egy cikket „Jámbor András munkatársának lakásán forgathatták a pedofil gyermekpornót” címmel, amiben az osztrák exxpress.at hírportál „legfrissebb értesülésére”(!) alapozva bontják ki a címben szereplő állítást. Az írás első látásra csupán egy újabb fejezete a KESMA százezres példányszámú napilapja által napirenden tartott és kiemelten kezelt ügynek, amivel a szinte teljes kormányzati médiagépezetet látják el munícióval a Jámbor András, a Szikra Mozgalom és annak meghurcolt aktivistája elleni hadjárathoz.

Azonban a forrás alaposabb szemrevételezése után gyanússá válik: a Metropolnak ezúttal talán médiatörténelmet sikerült írnia azzal, hogy saját híreinek magyarra (vissza)fordításával „jutott új információkhoz”.

A fent említett osztrák eXXpressben megjelent német nyelvű cikk forrásként ugyanis egyedül a Metropolt jelöli meg. Más forrás vagy nyilatkozó említése nélkül pedig nem utal semmi jel arra, hogy ne kizárólag a Metropol írásaira alapozták volna cikküket.

A német nyelvű cikkben több, valószínűleg hiányos magyar tudásnak és újságírói hanyagságnak köszönhető tárgyi tévedés is szerepel, ezeknek egy részét igyekszik a Metropol „legfrissebb értesülésként” beállítani. A címben szereplő forgatásáról szóló „hírt” így sikerülhetett előállítani: az eXXpress előbb (rosszul) németre fordította a Metropol addig megjelent anyagait, majd azt a magyar lap visszafordította magyarra.

Az is erre utal, hogy a cikk által hivatkozott számok megegyeznek a korábban a magyar sajtóban is megjelentekkel, egy kis eltéréssel: a 300-as szám már nem a kiskorúak kárára készült, a házkutatás során lefoglalt gépen talált tartalmakra vonatkozik. Az osztrák lap 300, „az aktivista lakásán forgatott” felvételről beszél, míg a korábbi magyar cikkekben 70 ezer felvételről volt szó. (Részletkérdés, hogy a „jól értesült” osztrák lap budapesti lakást említ, miközben a Metropol közlései alapján a gyanúsított lakása nem a fővárosban található.)

Az eXXpress más ferdítéseit a magyar napilap ennél is önleleplezőbb módon tálalja. Az ügy vádlottjáról szóló mondat fölött Jámbor Andrást kitakart szemmel ábrázoló képet úgy kommentálják:

„Meghökkentő az is, hogy az osztrák hírportál, amelyik vezető anyagként közli a cikket, magát Jámbor Andrást kitakart szemmel ábrázolja, mintha ő is gyanúsítottja lenne ennek az ügynek. Erről azonban a Metropol tudomása szerint nincs szó.” (Bár két mondattal később már Jámbor András-féle pedofilbotrányról ír az újság.)

És vannak az osztrák cikknek olyan, a Metropol olvasói számára is egyértelmű tárgyi tévedései, amiket a lap inkább meg sem említ feltehetően műfajteremtő, önszemléző cikkében.

Ilyen, amikor a cikk arról ír, hogy a pornográf tartalmakat a gazdagréti viperás támadások ügyében elfogott személy számítógépén találták (miközben ennek cáfolatát már a Metropol is közölte), Dobos Krisztinával kapcsolatban pedig úgy fogalmaz, hogy „közismert baloldali radikális”, aki „a letartóztatás elől menekülve” egy Budapest melletti erdőben felakasztotta magát.

A tények makacsul ellenállnak a félrefordításnak

A Metropol szerint „külön érdekesség, hogy az újságírók, olvasói jelzések alapján, megdöbbentő kapcsolatot fedeznek fel a Jámbor András-féle pedofilbotrány és hasonló osztrák esetek között” Ezzel szemben az eXXpress egyetlen kommentet idéz, ami arról kérdez, hogy vizsgálja-e a rendőrség „egy ismert ausztriai gyermekpornográf üggyel való kapcsolatot”. A KESMA zászlóshajója egy kérdést intézett a rendőrséghez, azt ígérve, hogy válaszadás esetén a cikket frissítik – erre cikkünk megjelenéséig nem került sor.

Azonban a sajátjainkkal együtt mi is feltettük a Metropol kérdését a rendőrségnek, a cikkük megjelenése napján. És választ is kaptunk.

A napilap arra volt kíváncsi, hogy igaz-e az (a jelek szerint saját maga félrefordításából eredő) információ, hogy a „lefoglalt pedofil felvételek jelentős részét” a Szikra aktivistájának lakásán forgatták. A rendőrség erre a kérdésünkre a „az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011 évi CXII. törvény alapján” megtagadta a válaszadást, azonban további, az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre röviden a következő tájékoztatást adták:

„További kérdéseivel kapcsolatosan tájékoztatjuk, hogy az Ön által említett ügyben a nyomozás a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 204 § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő, 12. életévét be nem töltött személy sanyargatását, vagy erőszak alkalmazását tartalmazó felvételre tartással elkövetett gyermekpornográfia bűntett megalapozott gyanúja miatt folyamatban van. Az eljárás során gyanúsítotti kihallgatás nem történt. A folyamatban lévő nyomozás érdekeire való tekintettel további tájékoztatást adni nem áll módunkban.”

A rendőrségi válasz tehát leszögezi, hogy szemben a Metropolban megjelentekkel, a nyomozás videók tárolása miatt folyik, nincsen szó terjesztésről, átadásról, nemhogy forgatásról. (A hivatkozott törvény 204 § (1) bekezdés b) illetve c) pontjai.)

Az állítást, aminek elegendő lett volna a forrását két kattintással ellenőrizni, a lejáratóhadjárat másik két éllovasa, a Pesti Srácok és a Magyar Nemzet is átvette.

Bár ezek megjelente után a Metropol cikke alapján a sajtóhírek alapján tett közérdekű bejelentéseiről ismertté váló Tényi István feljelentést tett, ami miatt a Magyar Nemzetnek a BRFK kommunikációs osztálya már azt a tájékoztatást adta, hogy a „feljelentés a Budapesti Rendőr-főkapitányságra (BRFK) megérkezett, tartalmát a már folyamatban lévő nyomozásban vizsgálják”.

És ez csak a legfrissebb fejezete a médiagépezet által az elmúlt hetekben fokozatosan felépített, körülményeket manipulatívan bemutató, tényeket összemosó, közleményeket feledő, valósághajlító karaktergyilkosságnak. Ami a családbarát kormány médiumaiban a sátánista szertartásoktól, innsbrucki kávézókon át, osztrák párhuzamokig – rosszkor rossz színű kabátot viselő aktivistától, ártatlannak kimondott szervezeten át, túl ismert politikusig –

mindenről szól, kivéve az áldozatokat. A meghurcolt gyermekek csak annyiban érdeklik ezeket a lapokat, amíg megfelelő díszletet, képmutató fölényt és zsigeri reakciókat biztosítanak a lejárató kampányhoz.

Miért a felhajtás?

Jámbor András a lejáratás kapcsán a 444-nek adott interjújában beszélt arról, hogy miért kezelheti ennyire kiemelten őt és a Szikra Mozgalmat a kormányzati média. A képviselő szerint az, hogy korábban a Fidesz frakcióvezetőjének, Kocsis Máté körzetének tartott 8. és 9. kerületben először 2019-es önkormányzati választásokon Pikó András, majd a tavalyi országgyűlési választásokon Jámbor arattak győzelmet, fájdalmas pont lehet a kormánypártnak.

A Fidesz számára egy, a Szikrához hasonló új, alulról szerveződő baloldali politikai erő is olyasmi lehet, amivel szemben kevésbé tudja érvényesíteni a hagyományos pártokkal szemben működő eszközeit. A 2022-es kampányban magyar viszonylatban jelentősnek számító aktivistabázist megmozgató szervezet ráadásul a kormány számára érzékeny témákkal foglalkozik. Akcióik (például a Fizessenek a gazdagok! kampányuk) viszonylag kis erőforrásokból érnek el láthatóságot az embereket érintő, de a Fidesz irányította mainstream közbeszéden kívüli témáknak. A szervezet beszédmódjában igyekszik a távolinak tűnő botrányokat is, mint a Völner-Schadl-ügy, az emberek mindennapjainak szintjére emelni: a végrehajtások áldozatait párhuzamba állítják az azokon nyerészkedő, korrupt végrehajtói rendszerrel, és a diákváros ügyében is sokezres tömeget tudtak megmozgatni, még a választások előtt.

Alig egy évvel az önkormányzati választások előtt különösen érdeke tehát Fidesznek a Szikra támadása.

Nemcsak a mozgalom meggyengítése, a lehetséges jelöltek Jámboréhoz hasonló (megelőző) lejáratása miatt, hanem a hasonló kezdeményezésektől való eltántorítás érdekében is.

A mostani hadjáratokkal a politikus elmondása szerint kettős eredményt értek el: egyrészt vannak tagok, akik a folyamatos támadások hatására eltávolodnak a mozgalomtól, másrészt sokakban ébresztenek azok dühöt, tettvágyat, ami miatt az új jelentkezők száma is megnőtt.