Július elsején, szombaton adta fel magát a rendőröknek telefonon az albertirsai N. Arnold, miután meggyilkolta 33 éves feleségét és két és fél éves kislányukat, számolt be róla több más lap mellett a hvg.hu.
A Patriarchátust Ellenzők Társasága – Patent Egyesület közleményben elemezte, milyen rendszerszintű jelenségekre mutatnak rá a gyilkosságok.
A Patent szerint az albertirsai családirtás és körülményei arra mutatnak rá, hogy a rendszer nem tudja kezelni a nőkre és gyerekekre a hozzátartozók által jelentett fenyegetést, akár az egyértelmű előzmények és annak ellenére sem, hogy a nő távoltartást akart kérni, mielőtt gyermeke apja meggyilkolta.
A sajtó mégis sokszor váratlan tragédiaként tálalja az ehhez hasonló eseteket. Holott, mint a szervezet megjegyzi,
„az első hírek is megerősítették azt, ami egyébként is tudható volt: az ilyen esetek nem előzmény nélküliek. Az egykori katona régóta bántalmazta a családját, ezt tudták a szomszédok, tudták a rokonok, de még a helyi polgárőrök is.
Az anya hiába kért segítséget, a távoltartási kérelmét rendszeresen elutasították – a hatóságok közönye és hanyagsága szabad utat adott a férfinak.”
Holott a sajtó szerepe kiemelt a nők és gyermekek elleni erőszakról való kommunikációban, különösképp a rendszerszintű problémák megvilágításában. Mert a probléma rendszerszintűségének felismerése nélkül csak szélmalomharcot vívhatunk ellene – rosszabb esetben pedig szenzációhajhászásba fordulhat a tudósítás, ami sem az áldozatok, sem tágabb értelemben véve a nők és a társadalom érdekeit nem szolgálja, sőt.
Hogyan írjunk a nők elleni erőszakról?
Lapunk munkatársai nőjogi szervezetek ajánlásai alapján állították össze a linken elérhető, jó és kerülendő gyakorlatokat tartalmazó összegzést, ami iránymutatóként szolgálhat a sajtó munkatársainak – köztük természetesen nekünk – amikor a nők és gyermekek elleni erőszakról szóló híreket dolgozzuk fel.
A Patent kiemeli, hogy Magyarországon átlagosan minden héten megöl egy nőt volt vagy jelenlegi partnere – ami szintén arra világít rá, hogy a problémával rendszerszinten kell foglalkozni. Ezzel szemben a Patent szerint kormányzati szinten évtizedek óta nem történt előrelépés.
A közkeletű adat szerint hetente egy nő életét követeli a családon belüli erőszak, ami évente nagyjából 50 áldozatot jelent, pontos adatokat azonban egyik hivatalos szerv sem ad közre nyilvánosan.
Ezen az oldalon a férfiak által meggyilkolt nők és gyermekek listáját tesszük közzé 2014-től kezdve. A feltüntetett lista nem teljes körű, mivel csak a sajtóban megjelent eseteket összesíti.
Noha Varga Judit egykori igazságügyi miniszter 2020-ra meghirdette az áldozatsegítés évét, végül mint tudjuk, a covid éve lett. Ezzel együtt pedig az áldozatsegítés is ment a levesbe, a prevenció pedig a kanyarban sem volt.
„Magyarországon gyakorlatilag nincs áldozatvédelem, a családon belüli erőszak elkövetőinek felelősségre vonása esetleges, nincsenek visszatartó erejű büntetések, az intézményrendszerek dolgozói pedig nem kapnak megfelelő képzést a nők és gyerekek elleni erőszak felismerésére és hatékony kezelésére”
– világít rá a szervezet a szomorú valóságra.
A hatékony áldozatvédelem helyett a magyarországi hatóságokra és az áldozatok védelméért felelős intézményekre sokszor az intézményi árulás jellemző. Ez azt jelenti, hogy a jogrend vagy adott intézmény az áldozat helyett az agresszor érdekében cselekszik, akár a jogalkotó, vagy az intézményekben dolgozók akarata ellenére, akár közönyük mellett.
Mindezek ellenére – és a kormány társadalomszemléletét híven tükrözőn – Magyarország immár évek óta nem ratifikálja az Isztambuli Egyezményt sem. Pedig még ha önmagában ez nem is jelentene gyógyírt a nők és gyermekek elleni erőszakra, elindíthatná a szükséges intézményrendszer és gyakorlatok kiépítését. A kormány szerint semmi szükség megváltoztatni a jelenlegi rendszert, hisz az Egyezményben foglaltak „maradéktalanul érvényesülnek” a magyar jogrendszerben.
Mégis „nők és gyerekek százezreinek mindennapjai telnek terrorban a környezetük és a hatóságok szeme láttára.” – emlékeztet közleményében a nőjogi szervezet.
„Mit tett a kormány a győri, a hetesi vagy az aszódi családirtás után azért, hogy az ezekhez hasonló esetek ne ismétlődhessenek meg, hogy az áldozatok hatékony védelmet, az elkövetők pedig valódi büntetést kapjanak?
Hány nőnek és gyereknek kell még meghalnia ahhoz, hogy a jogalkotók és -alkalmazók komolyan vegyék a családon belüli erőszakot?”
– teszi fel bejegyzésében a költői kérdést a Patent. Mindazonáltal a fentiek alapján úgy tűnik, hogy hatékony, és a rendszerszintű problémákkal foglalkozó állami intézményrendszerre és a hatóságok szemléletváltására egyelőre várni kell.
Ha támogatásra van szüksége, mert Önt vagy ismerősét bántalmazás vagy szexuális erőszak érte, itt talál részletes információkat.
A NANE Egyesület segélyvonala bántalmazott és szexuális erőszakot átélt nőknek: 06 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22; szerda 10-12 óráig; ingyenesen hívható mobilról is).
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma: 06 80 20 55 20 (ingyenesen hívható napi 24 órában, abban az esetben hívja, ha menekülnie kell otthonról vagy krízisszállást keres.)
A PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 80 80 80 81 (szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig, e-mailen: [email protected])
A biztonságos internethasználatról itt olvashat bővebben.
Gyermekkori abúzus áldozatai a fenti segélyvonalakon túl a Muszáj Munkacsoport oldalán tájékozódhatnak.
