Alig több mint egy óra alatt lezavarták a Samsung gödi akkumulátorgyára kapcsán tartott közmeghallgatást múlt hétfőn. A szélsebes tempó annak köszönhető, hogy a közmeghallgatáson csak a Samsung, a katasztrófavédelem és a Samsungnak dolgozó kockázatelemző Generisk Kft. képviselői szólaltak meg, az eddig megszokottakhoz képest ugyanis a lakosságot nem hívták meg, hogy személyesen tudathassák a döntéshozókkal véleményüket és feltehessék kérdéseiket a gyár újabb bővüléséről.

A kormány április végén döntött úgy, hogy az úgynevezett háborús veszélyhelyzetre hivatkozva lehetőséget ad a hatóságoknak és önkormányzatoknak, hogy „az érintett személyek megjelenése nélkül” – vagyis köz nélkül is lehessen közmeghallgatásokat tartani. A lehetőséggel pedig hamar éltek is Gödön. A közmeghallgatásról a Göd-ÉRT Egyesület tagjainak véleményét kérdeztük.

Az ukrajnai háborúval valójában nem magyarázható rendelkezés feltehetőleg elérte a célját: túl körülményessé és nehezen értelmezhetővé tenni a közmeghallgatást, elkerülni a lakosság nyilvános felháborodását, és erősíteni az akkumulátorgyárakkal kapcsolatos kormányzati narratívát, miszerint minden a lehető legszabálykövetőbben működik.

Míg az előző évek gödi közmeghallgatásain mindig több száz helyi és környékbeli jelent meg személyesen, és kérdezte akár 5 órán keresztül is a lakóhelyükről és biztonságukról döntést hozókat, a hétfői közmeghallgatásra csupán három levélben érkezett összesen 39 kérdés, melyeket mind a helyi Göd-ÉRT Egyesület tagjai fogalmaztak meg. A közmeghallgatásra ugyanis kizárólag írásban lehetett kérdéseket küldeni (előre), illetve az eseményt lebonyolító Pest megyei önkormányzat által megadott telefonszámot tárcsázva 3 perces hangüzenetekben nyilváníthattak véleményt a lakosok. Az illetékesek néhány nappal később élő YouTube-közvetítésben olvasták fel a beérkezett kérdéseket és az előre megírt válaszaikat.

Visszakérdezésre, arra, hogy a lakosok egymásra reagáljanak, kifejezzék egyetértésüket, vagy akár közös nyomásgyakorlással kényszerítsenek ki válaszokat, nem volt lehetőség.

A közmeghallgatás teljes kiüresítése láthatóan letörte a gyárral kapcsolatban egyébként igen aktívan tájékozódó és véleményt nyilvánító gödiek ellenálló kedvét. Legalábbis ebben a formában.

„Ez a megoldás a legtökéletesebb arra, hogy kiküszöbölje az érintett lakosság ellenállását, véleménynyilvánítását, de még az érdeklődését is”

– mondja lapunknak Kecskés Krisztina, a Göd-ÉRT Egyesület tagja. A kormány által sajátos módon értelmezett, felolvasó délelőtté alakított közmeghallgatás mellett azt is kifogásolja, hogy folyamatos bővülése nyomán ennyire sűrűn kér újabb engedélyeket a Samsung.

Kecskés szerint nem várható el, „hogy az életüket élő, dolgozó emberek féléves gyakorisággal érthetetlen nyelvezetű, a korábbiakkal is összehasonlíthatatlan, 200 oldalas szakanyagokat próbáljanak meg értelmezni és véleményezni. Ezeknek a kötelező eljárásoknak egyetlen célja van: ki legyen téve a pipa – amellyel a törvények betartását igazolni tudják –, a csodálatos multi pedig mindent megtehessen, amit csak akar.”

A június 26-ai köz nélküli közmeghallgatásra azért volt szükség, mert a gödi akkumulátorgyár jelenleg érvényes katasztrófavédelmi engedélye egy tavaly novemberi biztonsági dokumentáción alapszik, mostanra viszont megépült egy újabb gyárrész, nevezetesen a központi alapanyag raktár, amit használatba akar venni a cég, ehhez pedig új engedélyre van szükség. Vagyis újabb biztonsági dokumentáció készült, amit a gödiek a fent említett módon véleményezhettek.

„Az elvégzett számítások szerint a legsúlyosabb – kazánházi – robbanási következménnyel járó baleseti eseménysorok elérhetik Bócsa városrész gyárhoz legközelebbi lakóházait. Társaságunk megvizsgálta, hogy egy esetleges tűzben az alapanyagok égése során milyen összetételű füst képződhet. Az elektrolit feltételezett égése során keletkező füst mérgező, amelynek hatása nagy kiterjedésű tűz és kedvezőtlen időjárási feltételek esetén elérheti Göd Bócsa városrészét. (…) A gyár veszélyes anyaggal foglalkozó létesítményei az elvégzett elemzés alapján nem okoznak meg nem engedett kockázatot” – tudhatjuk meg a gyár biztonsági dokumentációjának rövidített, laikusok számára könnyebben értelmezhetőnek szánt változatából.

A dokumentumból sokkal többre ugyanakkor nem derült fény, többek közt például arra sem, hogy pontosan hol található a most engedélyeztetni kívánt veszélyesanyag raktár. A hosszú, 182 oldalas verzió pedig – ahogy arra Kecskés is utalt – nagyrészt értelmezhetetlen, hacsak az ember nem szakértő vagy feketeöves biztonságijelentés-olvasó. Azt természetesen mindkét változatban nyomatékosítják, hogy a Samsung mindent megtesz a balesetek elkerülése érdekében.

Ennek az állításnak azonban nehezen adnak hitelt a gödiek, tekintve, hogy az elmúlt években szép számban kapott hatósági bírságokat a gyár, többek közt például ezer dolgozó veszélyeztetése és a tűzvédelmi szabályok igencsak sokszínű megsértése miatt.

„Hogy ne aggódnánk a baleseti kockázatok miatt, amikor néhány elektromos roller akkumulátortüzét is órákon át oltották a múlt héten Budapesten, itt, az otthonaink közelében pedig több tízezer négyzetméteren tárolnak több ezer tonna veszélyes és gyúlékony anyagot? Elég csupán némi emberi hanyagság vagy figyelmetlenség, ennek előfordulását pedig már a Samsung SDI-ra kiszabott legalább 50 katasztrófavédelmi és munkavédelmi bírság is tanúsítja… A félelem és a fenyegetettség érzése, a biztonságunkra vonatkozó garanciák hiányolása évek óta szerepel a beadványainkban. A januári élő közmeghallgatáson nemcsak gödiek, de még a környező települések lakói is megfogalmazták ugyanezt”

– mondja Kecskés.

Szegedi Ákos, az egyesület elnöke úgy véli, hiába állítja az ellenkezőjét a biztonsági jelentést készítő Generisk Kft., a gyárnak több része is elfogadhatatlan kockázattal működik a lakosságra nézve: a lakott terület mellé épített elektrolittároló felrobbanása vagy épp egy gázrobbanás következményei (általában mérges gázok kiszivárgása) mind elérhetik a gödi családi házakat a biztonsági jelentés szerint.

A civilek szerint „igen nagyvonalúan kezelik” a társadalmi kockázatok (ez egy számítás a gyár veszélyzónáján belül élő, illetve ott bármilyen okból megforduló embereket érintő kockázatok alapján) kérdését is a cégnél.

Nem árulják el ugyanis, hogy a telephelyen jelen lévő, meg nem nevezett alvállalkozók dolgozóival együtt összesen hány dolgozót érinthet egy esetleges ipari baleset. Ahogy azt sem, hogy az alvállalkozók kezelésében lévő esetleges veszélyes anyagok hogyan adódnak hozzá a Samsungban tárolt és feldolgozott mennyiségekhez – hívja fel a figyelmet Kecskés. Az viszont kiderül a biztonsági dokumentációból, hogy olyannyira másként kezelik a Samsung területén dolgozó külsősöket, hogy létezésüket nem is veszik számításba a társadalmi kockázat meghatározásánál.

„A kapott válaszok a szokásosan sablonosak voltak, szinte már előre megfogalmazhattuk volna őket: minden a jogszabályoknak megfelelően történik: a hatóságok, a Samsungot 6 éve szolgáló Generisk Kft. és a Samsung a törvényeknek megfelelően teszik a dolgukat – nincs itt semmi félnivaló” – fogalmaz Kecskés. Szerinte egy dolog biztosan látszik: a telephely beépíthetősége magas, így a veszélyes üzemegységek száma és mérete egyre nagyobb, és ezek az új építmények egyre közelebb kerülnek nemcsak Göd-Újtelep (vagy más néven: Bócsa), de Alsógöd lakott területeihez is. Ezért a közmeghallgatáson a Göd-ÉRT Egyesület a sokadik alkalommal is feltette ugyanazokat, a gyár környezetében élőket foglalkoztató kérdéseket. Ezek azonban jórészt továbbra is válasz nélkül maradtak Kecskés szerint:

„A lakosság tisztánlátását segítő fontos információkat továbbra is elhallgatják, vagy egyenesen üzleti vagy ipari titoknak minősítik. Így tudják elérni, hogy legfeljebb hosszúra nyúló közadatigénylésekkel deríthessük csak ki mindazokat a tényeket és veszélyeket, amelyek a mindennapjainkat fenyegetik itt Gödön, illetve a környező településéken.”

Mint arra Szegedi Ákos felhívta a figyelmünket, továbbra sem derült ki többek közt az sem, honnan került magzatkárosító oldószer, úgynevezett NMP tavaly a gödiek locsolásra használt kerti kútjaiba.

Miközben a Samsung maga is állítja, hogy nincs a környéken veszélyes üzem rajta kívül, az továbbra is rejtély, hogy honnan szivárgott ki az – akkumulátorgyárban egyébként használt – anyag. Bár a Samsung illetékes szakembere hangsúlyozta a YouTube-közmeghallgatáson, hogy a cég az eset után független akkreditált laborral bevizsgáltatta a környékbeli kutak vizét, és nem találtak semmiféle szennyezést, ez nem válaszolja meg az eredeti kérdést, ráadásul a civilek azt is kifogásolják, hogy a Samsung által végeztetett mérések eredményei nem nyilvánosak.

Mint azt Kecskés megjegyzi, Frankovits György, a gyár EHS (vagyis környezetvédelmi, egészségvédelmi és munkabiztonsági) vezetője monitoringkutakat is ígért a gyár területén (miután legutóbb elég nagy felháborodás lett abból, hogy kiderült: nem léteznek ilyen, a gyár esetleges szennyezését mérő kutak). „Ezt persze csakis akkor hihetjük majd el, ha már közzéteszik az azokból származó, független mérési eredményeket. Főként, hogy szintén ő az, aki 2020 óta legalább 5 alkalommal ismételte el nyilvánosan, hogy közzéteszik a gyár környezeti jelentését (a kibocsátásaikról), amelyet 2019-ben adtak ki először és utoljára” – fogalmaz.

Szaszkó Andrea, az egyesület alelnöke szerint elgondolkodtató az is, hogy miért titkolják például a munkaerő állománnyal kapcsolatos információkat, vagy a gyárban keletkezett selejthányad pontos százalékos adatait – ezeket üzleti titokként kezeli a Samsung.

„Érdekes, hogy ugyanezek az adatok a komáromi SK esetében nyilvánosságra kerülhettek korábban. Így hogyan higgyük el a menedzsment azon állítását, hogy kicsi selejtszázalékkal dolgozik a gyár? Ezt nyilvános közadatként kellene kezelni, hiszen a selejtes akkumulátorok Magyarországon kerülnek feldolgozásra, a szintén szabálytalan, veszélyeztető működéséről elhíresült SungEel HiTech Hungary Kft. szigetszentmiklósi és bátonyterenyei üzemeiben” – mondja Szaszkó.

Kijelenthetjük tehát: a kormány tett egy szívességet magának, a hatóságoknak és a nagyvállalati érdekeket képviselőknek azzal, hogy már nem kell sokadjára is meghallgatniuk a dühös lakosokat, ha gyárat akarnak építeni a szomszédjukba.

A már megépült akkugyárak és az azokat kiszolgáló üzemek sok esetben szabálytalan működése és ködösítése viszont ettől még továbbra is aggodalommal töltik el a lakosságot, így az indulatok feltehetőleg újra utat törnek majd maguknak, ha nem a közmentesített közmeghallgatásokon, akkor talán máshol.