A Külgazdasági és Külügyminisztérium épülete előtt akciózott az Extinction Rebellion Magyarország kedd reggel. A rövid akcióval a Szerbia és Magyarország közötti kormánytalálkozó, ellen tiltakoztak; az Algyő és Újvidék között mintegy 128 kilométer hosszan húzódó, a MOL és a Transnafta együttműködésében tervezett kőolajvezeték létesítéséről szóló szerződést a június 20-i kormánycsúcson írták alá.
„Azért vagyunk itt, mert nem nézhetjük tétlenül, ahogy az ország vezetése továbbra is a fosszilis iparral köt barátságot. Ezt mutatja ez a mai esemény és az, hogy a magyar kormány tegnap megvétózta az Európai Unió energiareformját, mely többek közt a hosszútávú zöld energiaprojekteket is támogatta volna. Nem újabb kőolajvezetékekre van szükség, hanem megújuló energiaforrásokon alapuló, az igazságos átmenetet figyelembe vevő azonnali cselekvésre”
– nyilatkozta az XR aktivistája.
A vezetékre a háború miatt bizonytalanná váló, Ukrajnán keresztülhaladó orosz olajimport alternatívájaként van szükség, ugyanakkor súlyos kockázatokat rejt magában.
Itt nem feltétlenül olajszivárgásra, vagy más, esetleges balesetre kell gondolni. Noha a vezetékes rendszerek a kőolajszállítás leghatékonyabb módját jelentik, kiépítésük komoly elköteleződést jelent a technológia iránt, és az infrastruktúrák – amennyiben tulajdonosaik szeretnék kihasználni őket, és miért is ne tennék – évtizedes távlatban meghatározhatják az energetikai stratégiákat.
Erre hívta fel a figyelmet az XR is. A klímavédő mozgalom akciójával azt követeli a kormányoktól, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 2021-es jelentéséhez is igazodva azonnal állítsanak le minden új fosszilis beruházást. A szervezet szerint ugyanis ezek megtérülési és kifutási ideje alatt az új kapacitások rendszerbe állítása helyett a már meglévők kivezetésére kellene koncentrálni.
Az ENSZ éves klímacsúcsain is jellemzően központi téma a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorításának fontossága, hisz elsősorban az ezek elégetése során a levegőbe kerülő üvegházhatású gázok okolhatók a klímaváltozásért. Mindezek ellenére a világ kormányai jellemzően nem tették magukévá az IEA jelentésében megfogalmazottakat, és a legnagyobb szennyezők továbbra is szakmányban finanszírozzák a fosszilis energetikai projekteket. Klímavédelmi vállalásaik ezzel szemben jellemzően homályosak, és részleteikben nehezen komolyanvehetők.
A fosszilis tüzelőanyagok, és a hozzájuk kötődő ipar ugyanis napjainkban is töretlenül jövedelmezők, a piaci versenyben pedig a magánvállalatok és állami szereplők számára, ha a rövidtávú gazdasági megfontolásokat tartjuk szem előtt, kontraproduktív lenne lemondani megvalósításukról. Az ígéretek és a gyakorlat közötti eltérésekre jó példa, hogy noha megválasztása előtt a klímaváltozás elleni harc fontosságával kampányolt, Joe Biden kormánya 2022-ben újabb olaj- és gázmezők feltárását engedélyezte Alaszkában és a Mexikói-öbölben, hogy biztosítsa a bőséges és olcsó olajat az Egyesült Államoknak (és az olajcégek profitjának fenntartását).
Fontos megjegyezni azt is ugyanakkor, hogy noha a kormányok és nagyvállalatok rendszeresen fényezik magukat zöldenergia-befektetéseikkel, ezek nem sokat érnek az energiafelhasználás általános csökkentésével. Ez viszont a termelés, és ezáltal a növekedés visszafogása útján megvalósítható cél, ami a tőkés rendszer keretei és tulajdonviszonyai, valamint a javak és termelőeszközök ebből fakadó radikálisan egyenlőtlen elosztása mellett nem valósítható meg.
Az XR azt is követeli, hogy a kormány fektessen inkább a zöld, közösségi energia projektekbe, visszaállítva ezzel az emberek önrendelkezését az energia felett.
Az energiaközösségek fontos szerepet játszhat(ná)nak az energia termelésének és hozzáférhetőségének demokratizálásában, és az Európai Uniónak, valamint Magyarországnak is vannak ilyen irányú ösztönzői. A Magyar Természetvédők Szövetsége szerint azonban a szabályozói környezet egyelőre nem alkalmas az energiaközösségek létrehozására, hovatovább az EU-ban is egyre nehezebb helyzetben vannak az energiaközösségek a megváltozott szabályok miatt.
