Amíg a járvány előtt az egyedülállók általi örökbefogadások évről-évre emelkedő tendenciát mutattak, ez jelentősen visszaesett a Novák Katalin nevével fémjelzett szigorítás után. Ugyan koronavírusos időszak és az amiatt elrendelt lezárások is visszavetették 2020-2021-ben az örökbefogadások számát, ez a veszélyhelyzet elmúltával a tavalyi évben rendeződni látszott – tavaly minden korábbinál több örökbefogadást engedélyeztek. Azonban a kiemelkedő adatnak mindössze töredéke volt egyedülálló szülő, a járvány előtti számnak is csupán a harmada.

Ungár Péter, az LMP társelnökének közérdekű adatigénylésére az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat elárulta, a Varga Judit által benyújtott törvénymódosítás 2020-as bevezetését követően a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok 2021 évben 132 esetben, 2022 évben 99 esetben éltek javaslattétellel az örökbefogadási alkalmasság megállapítására egyedülállók esetében. Arról már nem tudtak pontos adatot elárulni, hogy ebből mennyit utasítottak el, illetve hányan bíráltak el pozitívan – mivel „ez nem tartozik a feladatkörükbe”. A szakszolgálat tájékoztatást adott arról is, hogy

az egyedülállók által megvalósult örökbefogadások száma 2021-ben 33 fő, 2022-ben pedig már csak 23 fő volt. Ez jelentős visszaesés a törvény bevezetését megelőző évhez képest: 2019-ben rekordszámú örökbefogadás mellett 71 egyedülálló vehetett magához gyermeket.

Ez az Örökbe.hu oldalán közérdekű adatokból elérhető számok alapján egy növekvő tendencia része volt, 2015-ben 43 főt, 2016-ban pedig már 50 főt fogadtak örökbe egyedülállók. A szaklap a 2020-as adatokkal kapcsolatban úgy fogalmaz:

„A 2020-as évről kevesebb adatot tudok bemutatni, mint az előzőkről, ugyanis a minisztérium, a korábbi gyakorlattal ellentétben, nem volt hajlandó felelni a kérdéseimre. (2021-ben az örökbefogadási terület az Emberi Erőforrások Minisztériumától átkerült a Családokért felelős tárca nélküli miniszterhez, majd 2022-ban a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez, egyik szervezet sem adott adatokat.)”

A Központi Statisztikai Hivatal nem közli elkülönítve a házaspárok és az egyedülállók által örökbefogadott gyermekek számát, így az arra kíváncsiaknak a családügyért éppen felelős minisztériumtól kell beszerezniük az adatokat. Így a törvény bevezetésének évéről, 2020-ról sem lelhető fel nyilvános adat, az egyedülálló szülők által örökbefogadott gyermekek számáról.

Az a KSH adataiból is látszik, hogy 2022-ben megdőlt az addigi rekorder 2019-es évben (1052 engedélyezett örökbefogadás) mért örökbefogadási szám – tavaly 1254 örökbefogadást engedélyeztek. Itt a hirtelen megugrás mögött állhat az is, hogy akik a járványos években kényszerből „elhalasztották”, azoknak tavaly végre sikeresen zárult örökbefogadási procedúra.

Az is látványos, hogy a koronavírus járvány hatására, pl. az intézmények lezárásával, a két rekorder év között visszaestek ezek a számok (2020-ban 917, 2021-ben 995 engedélyezett örökbefogadás). Az elérhető adatok összevetéséből kiderül, hogy amíg a járványhelyzet és

a szigorító törvény előtt az egyedülálló örökbefogadók aránya 6,7% volt, addig ugyanez tavaly már csak 1,8%.

Mindeközben 2021 és 2022 között az örökbefogadható gyermekek száma nőtt (1693-ról 1741 főre). Bár ennél jelenleg jóval több örökbefogadásra alkalmas szülő vár gyermekre, 3016-an (ebben az adatban a KSH a házaspárokat egy egységnek tekinti, és összeadja az egyedülállók számával), azonban a 2019-et megelőző sokévnyi növekedés után az alkalmasnak ítélt szülők száma is minden évben csökkent – az akkori csúcson 170-el többen voltak, akiket alkalmasnak ítélt a hatóság az örökbefogadásra.

A Hintalovon Alapítvány által múlthéten megjelentetett Gyermekjogi jelentés szerint az alkalmasnak ítélt egyedülállók száma ezen belül 298-ról 260-ra csökkent 2022 végére – tehát a számuk itt is jelentősebb arányban csökkent.

A 2020 novemberében elfogadott törvény értelmében

gyermeket csak házastársak fogadhatnak örökbe, egyedülállók csak kivételes, „különös méltánylást érdemlő” esetekben. A különös méltányosságot csak a családpolitikáért felelős miniszter (akkor még Novák Katalin) személyes hozzájárulásával állapíthatja meg a gyámhatóság.

A törvény indoklása szerint erre azért van szükség, mert a házastársak általi örökbefogadás „a gyermek számára legmegfelelőbb, legnagyobb jogi és érzelmi biztonságot nyújtó gondoskodási forma.” Ezt a javaslat szövege arra hivatkozva állítja, hogy „kimutatható, hogy a házasságok jóval tartósabbak, mint az élettársi kapcsolatok: utóbbiak közül öt éven belül minden harmadik bomlik fel, míg a házasságok közül csak kevesebb, mint 10%- uk. Márpedig a gyermek mindenek felett álló érdeke az, hogy ne instabil, kiszámíthatatlan viszonyok között, hanem valóban tartós szeretetközösségben nevelkedhessenek fel.”

A melegjogi szervezetek kritikái szerint azonban

a törvényjavaslat egyértelműen azt célozza, hogy az azonos nemű párok, akik a hatályos törvények értelmében nem köthetnek egymással házasságot, ne fogadhassanak örökbe gyermeket.

A szervezetek a törvény parlament elé kerülése idején közös levében hívták fel a figyelmet annak veszélyeire, amik két és fél év távlatából bebizonyosodni látszanak. Akkor úgy fogalmaztak, hogy az örökbefogadás lehetőségének házaspárokra korlátozása a potenciális örökbefogadók számát csökkenti, ezzel pedig elzárja a gyermekeket attól, hogy családra találjanak, illetve azzal a veszéllyel is jár, hogy a házaspárok által elutasított örökbefogadásra váró gyermekeket inkább külföldre adják örökbe vagy – a gyerekek számára leginkább káros – állami gondozásban maradnak.

A szervezetek, szerint a törvény amellett, hogy késlelteti az örökbefogadást, azt is figyelmen kívül hagyja, hogy egyedülálló vagy nem házastársi kapcsolatban élő emberek is szerető otthont tudnak egy gyermek számára biztosítani.