Hivatalos papírok vagy levelek helyett a sajtóból tudta meg Mándi László debreceni momentumos politikus, hogy az Alkotmánybíróság helyben hagyta a Debreceni Törvényszék a Helyi Választási Bizottság határozatát helyben hagyó döntését.
Eszerint nem lehet megtartani a párt által kezdeményezett helyi népszavazást, ami elsősorban a CATL akkumulátorgyárának sorsáról döntött volna.
Az AB azzal indokolta döntését, hogy a szavazók nem tudnának felelős véleményt alkotni a kérdésben.
„Az Alkotmánybíróság is ugyanazzal a hazug indokkal vette el a debreceniek döntési jogát a vízzabáló akkumulátorgyárról, mint amit a HVB és a törvényszék is kitalált: szerintük a választók nem értenék, milyen következményei vannak a kérdés megválaszolásának”
– írja Facebook-posztjában a debreceni politikus.
A Momentum a következő kérdést tette volna fel a debrecenieknek:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Debrecen közigazgatási területén tilos legyen olyan ipari létesítményt létrehozni, amelynek óránkénti átlagos vízigénye meghaladja a 130 köbméter értéket?”
A HVB – valamint a bíróság és az Alkotmánybíróság – döntése azért visszás, mert a kérdés a Lehet Más a Politika által korábban beadott, majd jóvá is hagyott népszavazási kérdés átdolgozott verziója. Az LMP kérdése ugyanis a következő volt:
„Egyetért-e ön azzal, hogy Debrecen közigazgatási területén tilos legyen olyan ipari létesítményt létrehozni, amelynek az óránkénti vízigénye meghaladja a 450 m³ értéket?”
A zöldpárt végül azért állt el a helyi népszavazás megtartásától, mert mint kiderült, a CATL akkugyára három egységből fog állni, melyek egyenként bőven kevesebbet fogyasztanak a párt által benyújtott kérdésben foglalt mennyiségnél. Vagyis amennyiben érvényes szavazáson az az eredmény jött volna ki, hogy a debreceniek nem szeretnének egy ekkora fogyasztású gyárat, a CATL hivatalosan három, ennél kisebb fogyasztású egysége akkor is megépülhetett volna.
Ezért adta be a Momentum a kérdést szinte azonos formában, immár a debreceni CATL egységeinek megfelelő fogyasztási értékkel – és ezáltal derült ki, hogy amennyiben valós döntést hozhatnak a szavazáson résztvevő lakosok, úgy a HVB-től az Alkotmánybíróságig valamennyi szerv úgy látja, az érintettek nem elég tájékozottak. Vagyis, nem elég tájékozottak ahhoz hogy valódi döntést hozhassanak, azt ezzel szemben jóváhagyta volna az illetékes hatóság, hogy egy nemlétező problémában döntsenek.
Az AB végzésében ismerteti a HVB határozatát:
„A HVB megállapította, hogy a kérdés sem a választópolgári, sem a jogalkotói
egyértelműség feltételeinek nem felel meg. A választópolgári egyértelműség
követelménye azért sérül, mert a választópolgároktól nem várható el, hogy ismerjék a különféle ipari létesítmények óránkénti átlagos vízigényét, így pedig a kérdés megválaszolásával nem láthatják előre, hogy milyen, már működő ipari létesítmények működése lehetetlenülne el az esetleges tiltással. A kérdés ráadásul nem tesz különbséget ivóvíz és »nem ivóvíz« között, valamint a kérdésből az sem határozható meg egyértelműen, hogy mi minősül »ipari létesítménynek«, hiszen annak fogalmát jogszabály nem határozza meg. A HVB álláspontja szerint tehát a feltett kérdés azért nem teljesíti a választópolgári egyértelműség követelményét, mert „nem lenne egyértelmű számukra sem az ipari létesítmények köre, sem a felhasználandó vízmennyiség típusa, sem a korlátozás vállalkozási tevékenységre gyakorolt hatása.”
Ami úgyszintén azt a látszatot kelti, hogy ezek szerint a szóban forgó vízmennyiségtől függ, hogy a választópolgárok felelős döntést tudnak-e hozni – beleértve az „ipari létesítmény”, az „ivóvíz”, stb. meghatározását is.
Többek között ezt emelték ki különvéleményükben Dr. Szabó Marcell és Dr. Sulyok Tamás alkotmányjogászok is.
Véleményük szerint „(…) az indítvánnyal érintett kérdés csupán a vízigény mértékében, egy számmal (450 helyett 130 köbméter) tér el, ennek ellenére az egy szám megváltozásával a korábban hitelesített kérdés már valamilyen, sem a HVB
határozatából, sem a Debreceni Törvényszék végzéséből meg nem ismerhető okból elveszítette »egyértelmű jellegét« (…)
Az a jogértelmezés, amely két, nem csupán azonos tárgyú, de lényegileg is ugyanolyan módon megfogalmazott kérdés egyértelműségét homlokegyenest ellenkezően ítéli meg anélkül, hogy érdemi magyarázatot adna az eltérő megítélés jogi indokaira, meggyőződésem szerint nem csupán az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó indokolási kötelezettséget sérti, hanem tartalmi értelemben véve is szélsőségesen önkényes és nyilvánvalóan alaptörvény-ellenes, mely végeredményben a helyi népszavazáshoz való, Alaptörvényben biztosított jog gyakorlását is teljes mértékben ellehetetleníti.”
Az alkotmánybírák azt is megjegyzik, hogy kevés egyértelműbb kérdésben lehet döntést hozni, minthogy egy településen tervezett beruházás milyen attribútumokkal (ezúttal vízfogyasztással) rendelkezhet.
Véleményük szerint a Debreceni Törvényszék jogértelmezése szélsőséges módon leszűkíti a választópolgári egyértelműség követelményét, így lényegében semmilyen helyi közügyben nem lehetne helyi népszavazást kezdeményezni.
Ez az alkotmányjogászok szerint lehetetlenné tenné az Alaptörvényben rögzített jogok gyakorlását.
Országosan is jellemző tendencia, hogy az akkumulátorgyárakkal kapcsolatos akár helyi, akár országos népszavazási kérdéseket nem hitelesítik a hatóságok. Az LMP országos népszavazási kezdeményezéseit például márciusban és júniusban is elutasította a Nemzeti Választási Bizottság.
