52 helyi lakos, és a NATO több mint harminc – köztük húsz magyar – „békefenntartó” (KFOR-) katonája megsérült hétfőn Észak-Koszovóban, miután helyi szerbek tiltakozni kezdtek a legutóbbi önkormányzati választások miatt.
A demonstrációk pénteken kezdődtek, amikor Zvecan, Leposavic és Zubin Potok újonnan megválasztott, albán nemzetiségű polgármesterei megpróbálták elfoglalni hivatalaikat. A tüntetők nem akarták beengedni az önkormányzati épületekbe az új polgármestereket, mert nem tartják legitimnek a választást.
Április 23-án négy észak-koszovói településen tartottak előrehozott polgármester-választást, mert a települések vezetői novemberben egy Szerbia és Koszovó közötti vita miatt lemondtak. A szerbek többsége bojkottálta az előrehozott választást, így a részvételi arány 3,47 százalékos volt, és a leadott szavazatok alapján a településeket a jövőben albán polgármesterek vezetik majd. Sem a tüntetők, sem a szerb állam nem tartják legitimnek a választásokat.
Hétfőn a hivatalba igyekvő új polgármestereket ismét megállították a szerb tiltakozók. A koszovói rendőrség különleges egységei a helyszínre vonultak, ahol könnygázzal próbálták feloszlatni a tömeget. A NATO helyi erői, a KFOR is a helyszínre vonult.
NATO-led KFOR troops have secured municipal buildings in northern Kosovo as standoffs between local ethnic Serbs and ethnic Albanian authorities continued on May 29. Tensions erupted three days earlier, when… More crowds of Serbs tried to prevent recently elected Albanian mayors… pic.twitter.com/dLcwFkX6k3
— Toryaly Ahmadzai (@AhmadzaiToryaly) May 30, 2023
Az összetűzések után Angelo Michele Ristuccia, a KFOR főparancsnoka közleményben arra kérte a szerb és a koszovói felet is, hogy vállaljon teljes felelősséget a történtekért, és akadályozza meg a helyzet további fokozódását.
Míg a szerbek szerint a koszovói fél provokálta ki a támadásokat, addig a koszovói elnök szerint Aleksandar Vucic szerb elnök akarja destabilizálni Koszovót. A szerb államfő a hadsereg főparancsnokaként még pénteken a legmagasabb fokú készültségbe helyezte a szerb hadsereget, és ezt hétfő délután ismét megerősítette, majd az éjszakát a szerb katonákkal töltötte a koszovói határ közelében. Szijjártó Péter külügyminiszter az eset kapcsán az MTI szerint annyit közölt, hogy „Magyarország abban érdekelt, hogy a szomszédságunkban, a Nyugat-Balkánon béke és nyugalom legyen”.
Mi áll a konfliktus hátterében?
A közel 1,9 millió, zömében albánok lakta terület 2008-ban kikiáltott függetlenségét Szerbia nem ismeri el, de így van vele öt uniós állam – Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia és Spanyolország –, továbbá többek között Kína és Oroszország is.
A konfliktus elsősorban Koszovó északi területére összpontosul, itt él a mintegy 100 ezres koszovói szerb kisebbség harmada. Az ő mindennnapjaik ma is sok szállal kötődnek Szerbiához, sokan innen kapnak nyugdíjat, az iskolákban a szerbiai tanterveket követik, szerb dinárral fizetnek a boltokban.
Legutóbb tavaly ősszel volt ennyire feszült a helyzet Koszovóban, amikor Pristina a hasonló szerb intézkedésekre válaszul bejelentette, hogy a szerbek, köztük a koszovói szerbek mostantól nem léphetik át a határt szerb személyi igazolványukkal, valamint szerb rendszámtáblájukat is koszovóira kell cserélniük augusztus 1-ei határidővel. A szerb kisebbség tüntetéseket és útzárakat szervezett, végül az Egyesült Államok közbeavatkozásával, az Európai Unió közvetítésével megállapodtak a kérdésben.
Az In Defence of Marxism szerzője a koszovói konfliktusról szóló cikkében úgy fogalmaz:
„A koszovói szerb kisebbség a szerb burzsoázia egyik fontos eszköze arra, hogy nyomást gyakoroljon a koszovói kormányra. [A szerb uralkodó osztály] nem törődik a koszovói átlagemberek érdekeivel. A szerb kisebbséget csak eszközként használja a koszovói kormány befolyásolására, és arra, hogy elterelje a figyelmet a szerbiai problémákról. Amikor politikai válság van Szerbiában, amikor a gazdasági helyzet különösen elviselhetetlenné teszi az életet, a szerb uralkodó osztály szempontjából a koszovói kormány provokációja nagyon is üdvözlendő.”
Ahogy arról korábban beszámoltunk, Belgrádban az utóbbi hetekben rég nem látott méretű demonstrációk voltak, miután két nap leforgása alatt két tömeggyilkosság rázta meg Szerbiát május első hetében.
A mostani, koszovói eszkalációhoz hozzájárult a koszovói szerb önkormányzatok közösségének (ZSO) a kérdése is.
A helyi szerbeknek nagyobb fokú önkormányzatiságot biztosító intézmény létrehozásáról még 2013-ban állapodott meg Belgrád és Pristina, előrelépés azonban nem történt. Az In Defense of Marxism szerzője ennek kapcsán megjegyzi:
„Az anyagi érdekek […] egyértelműek: a szerb burzsoázia a ZSO létrehozásával lehetőséget akar kapni a koszovói kormány közvetlen befolyásolására. A gyakorlatban derül majd ki, hogy a megállapodás valójában hogyan fog kinézni, de egy erős közvetlen irányítási eszköz sokkal előnyösebb lenne a szerb burzsoázia számára, mint a folyamatos barikádok vagy fenyegetések. Kurti [koszovói] elnök természetesen nem akarja, hogy létrejöjjön a ZSO.”
Hozzáteszi:
„Mindkét ország dolgozói ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, ugyanazoktól a nehézségektől szenvednek, ezért ugyanaz az érdekük is, hogy harcoljanak az imperializmus, és az imperialisták politikáját végrehajtó hazai burzsoázia uralma ellen. Az áremelkedések megállítása, a határok leküzdése, a megfelelő életkörülmények megteremtése, a Balkán gazdasági fejlesztése, az ipar újjáépítése a ’90-es évek háborúi során bekövetkezett pusztítás után (a legnagyobb koszovói bányát a mai napig nem építették újjá), a természeti erőforrások felhasználása a társadalom többségének érdekében, a nemzetiségi kérdés megoldása, mind lehetséges. De csakis akkor, ha a munkásosztály a kezébe veszi a termelési eszközöket, és meghaladjuk a nemzetállamot – egy szocialista balkáni föderációban.”
