A kormánypárt jelentősen megváltoztatná a harmadik országból érkező állampolgárok beutazásának és tartózkodásának törvényi kereteit. A vendégmunkás kategóriájának bevezetésével egy adminisztratív szempontból könnyített, jogi szempontból szigorúbb, emberjogi szempontból pedig, mindent összevetve, megalázó munkavállalói státuszt vezetnének be a harmadik országból érkezők számára. Az intézkedéssel serkenteni tervezik a foglalkoztatási plafont elérő magyar gazdaság további növekedését.

A nehezen kibogozható, feltehetően későbbi jogforrásokkal pontosítandó törvényjavaslat értelmezésében Dr. Wellmann Barna Bence egyetemi tanársegéd, munkajogász segítségét kértük, a törvényjavaslat bevándorláspolitikai vetületéről Dr. Melegh Attila szociológust kérdeztük.

Mi változik?

Az indokolás szerint a törvényjavaslat célja, hogy a harmadik országbeli (tehát leegyszerűsítve nem magyar és nem unióbeli) állampolgár fogalmától megkülönböztetve speciális foglalkoztatotti kategóriaként határozza meg a vendégmunkás fogalmát és munkakörének szabályozását. Azaz, hogy bevezessék a magyar jogrendbe a vendégmunkás kategóriáját, és a rájuk vonatkozó speciális, az általánosnál jóval szigorúbb szabályokat.

Azonban Wellmann Barna Bence szerint a törvényjavaslat alapján jelenleg csupán annyit tudni, hogy vendégmunkás a munkavállalás céljából Magyarországra érkező és itt meghatározott jogviszonyban foglalkoztatott olyan személy lehetne, aki Magyarországgal nem szomszédos, Európai Gazdasági Térségen kívüli országból származik. A tervezet több területen is majd csak később megalkotásra kerülő jogforrásokra bízza a részletszabályok és feltételek kidolgozását. Ezek, a törvényjavaslat értelmében, többek között szűkíthetik azon országok körét, amelyeknek állampolgárai ténylegesen is lehetnek vendégmunkások, meghatározhatják az ilyen országokból beengedhető vendégmunkások létszámát, illetve összeállíthatják azon foglalkozások listáját is, amelyek ellátására vendégmunkás nem vehető igénybe.

Ha egyelőre nem is lehet tudni, hogy pontosan kikre vonatkozik majd a törvény, kik lesznek a vendégmunkások, a rájuk vonatkozó javaslatokból egy, a mostaninál jelentősen mostohább jogi szabályozás képe rajzolódik ki. Először is a javaslat szerint a vendégmunkásnak legkésőbb a tartózkodási engedélye érvényességének (mely maximálisan 2+1 éves határozott időre szólhat) utolsó napján el kell hagyni az országot, sőt, az érvényesség ideje alattt és utána nem igényelhet más jogcímen belföldön tartózkodási engedélyt. Wellmann szerint magyarázó vagy egyértelműsítő részletszabályok hiányában a törvényjavaslatból jelenlegi formájában az a következtetés vonható le, hogy a vendégmunkások kizárólag egyetlen alkalommal jogosíthatók fel arra, hogy e minőségben Magyarországon tartózkodjanak és dolgozzanak, és azt követően már semmilyen jogcímen nem szerezhetnek tartózkodási engedélyt belföldön. Azaz az ex-vendégmunkások a vendégmunka időszakát követően csak tartózkodási engedélyhez nem kötött formában (például turistaként) utazhatnának be az országba.

A vendégmunkásnak tehát legkésőbb a tartózkodási engedélye érvényességének utolsó napján el kell hagynia az országot, sőt, az Európai Unió területét is.

A javaslat azt is rögzíti, hogy a foglalkoztató ennek érdekében „köteles mindent megtenni”. Wellmann szerint ugyanakkor aggályos, hogy a rendelkezés meglehetősen tág, nincsen meghatározva, hogy mit is kell érteni az alatt, hogy „mindent” meg kell tennie a távozás érdekében a munkaadónak. E megfogalmazásból kiindulva ugyanis az is elvárható lehetne a foglalkoztatótól, hogy saját költségén maga szállítsa haza a vendégmunkást a harmadik országba, vagy legalábbis az Európai Unió területén kívülre. Szintén problémás a munkajogász szerint, hogy a szabályozás jelenlegi formájában bizonyos mértékig „lex imperfecta”, azaz nem szankcionált, valójában ki nem kényszeríthető elvárást fogalmaz meg a foglalkoztatóval szemben. Vagyis nincsen a foglalkoztatóra nézve kifejezett hátrányos jogkövetkezménye (azaz büntetése) annak, ha e jogszabályba foglalt a kötelezettségét elmulasztja.

Ha a vendégmunkás legkésőbb az engedély lejártának napján nem hagyja el az Unió területét, akkor a tervezet alapján sor kerülhetne a kiutasítására, kiutaztatására, valamint az idegenrendészeti őrizetben tartására is.

Ennek költségeit a vendégmunkás lenne köteles megtéríteni. Ha viszont nem rendelkezik az ehhez szükséges fedezettel, kivételesen, a törvényben meghatározott egyes esetekben a foglalkoztató lenne kötelezhető a költségek megtérítésére. Ez az egyetlen kvázi szankció a foglalkoztatóval szemben. A hatósági fellépés részletszabályai ugyanakkor jelen pillanatban szintén nincsenek egyértelműen rendezve, fennáll a lehetősége annak, hogy a jogalkotó e kérdéskört is végrehajtási rendeletben kívánja majd szabályozni. Azaz jelenleg nem lehet tudni, hogy a hatóságok milyen szabályok szerint és mikor lépnek fel.

További súlyos szigorítás, hogy szemben a harmadik országbeli állampolgárokra általában vonatkozó törvénnyel, a javaslat hatálya alá tartozó vendégmunkások családtagjai eltérő értékelés alá esnek,

a vendégmunkások számára családegyesítésre nincs lehetőség.

Míg a korábbi törvény keretei között lehetősége van a harmadik országból származó személyeknek a belföldi családegyesítésre, addig a tervezet szerinti vendégmunkások esetében ez az opció nem áll rendelkezésre, a vendégmunkások családtagjai nem kaphatnak tartózkodási engedélyt. Wellmann úgy látja, hogy feltehetőleg a jogalkotó ezzel is azt kívánja előmozdítani, hogy a vendégmunkás mindenképp elhagyja az ország területét a tartózkodási jogosultság megszűnését követően.

A struktúra győzelme és az új megalázottság

Melegh Attila migrációval foglalkozó szociológus lapunknak elmondta, hogy az intézkedés alapján úgy tűnik, a közbeszéd alapvető migrációellenes fordulatait felülírták a munkaerőpiaci kényszerek,

„győzedelmeskedik a globális kapitalista struktúra, amely széles körben támaszkodik a bevándorlók munkaerejére, különösen bizonyos részmunkaerőpiacokon”.

Az intézkedés célja a szociológus szerint, hogy úgy adjon teret a vendégmunkának, hogy közben a bevándorlást nehezítsék. Másképp fogalmazva: hogy a vendégmunkások kipótolják a hiányzó hazai munkaerőt, majd rögtön távozzanak. Klasszikus vendégmunkás-projektről van szó tehát Melegh Attila szerint.

A KSH-adatok világosan azt mutatják, hogy növekszik a munkavállalás céljával történő bevándorlás, különösen az ázsiai országokból érkeznek arányosan többen. Mindez nem jelenti a szociológus szerint, szemben a különböző sajtóhíresztelésekkel, hogy elárasztanának minket a külföldi munkavállalók, vagy, hogy a hazai munkavállalást váltaná ki a külföldi. Az üres álláshelyek dinamikus növekedése mellett a foglalkoztatás sem csökken, a KSH adatai alapján a hazai foglalkoztatás ráta uniós összevetésben is magas (74,4%). A foglalkoztatás 2013 óta nő, és 2017 óta inkább stagnál, azaz a szociológus szerint hiába lenne egyre több munkaerőre szükség, elértük a könnyebben elérhető belső munkaerő plafonját, és így jön képbe a vendégmunka.

Hogy a kormányzati akarat szerint pontosan milyen szektorokba érkeznek majd az új jogi státuszban külföldi munkavállalók, azt a leendő kvóták alapján lehet csak megmondani. Most csupán a jelenlegi munkaerő-beáramlásból következtethetünk a szociológus szerint arra, hogy a jövőben hova fognak érkezni munkavállalók. A jelentős számú dolgozót foglalkoztató szektorok közül a külföldiek főleg a feldolgozóiparban, a kereskedelem és gépjárműjavításban, és az építőiparban dolgoznak.

Újabban azonban ezek közül csupán a feldolgozóiparban növekszik a külföldi munkavállalók száma jelentősen, de mivel a feldolgozóipar magasan a legtöbb főt foglalkoztató hazai szektor (980 ezer fő), így ez a növekedés valójában egyáltalán nem kiugró. Kiugró azonban, hogy a viszonylag kevés főt foglalkoztató adminisztratív szolgáltatások (141 ezer fő) munkakörében sok külföldi dolgozik (21 ezer fő), és 2021 és 2022 között 24 százalékkal növekedett a külföldi munkavállalók száma a szektorban. Ebből az adatból arra következtethetünk, hogy a legnagyobb külföldi munkaerőbeáramlás nemzetgazdasági ágazatokra lebontva jelenleg az „összetett napi irodai adminisztrációs” munkák körében történik.

Ha a kizsákmányolást alacsony keresetként értelmezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a vendégmunkások alapvetően alacsonyabb fizetésű munkakörbe érkeznek. A legtöbb külföldi munkavállalót nagy számban alkalmazó szektorok mind alacsony keresetűnek számítanak, egyedül a feldolgozóiparban vannak kicsivel átlag feletti keresetek.

De a vendégmunkások számára újonnan létrehozott jogi státusz a szociológus szerint önmagában is növeli a kiszolgáltatottságot. Melegh Attila szerint a bevándorláspolitikában globálisan a szelektivitás növekedése a fontos trend: egyre több és speciálisabb csoportot hoznak létre a munkaerőért versengő államok. Most Magyarországon is létrejött egy még alsóbb kategória, egy olyan jogi státusz, amely a földrajzi származás szerinti hierarchiát bővíti ki. Persze mindig van lejjebb, „Szingapúr, az Öböl menti országok például még sokkal súlyosabb módon korlátozzák a vendégmunkások jogait” – emlékeztet a szociológus.

Az nyilvánvaló, hogy az új jogi státuszban ideérkezők nem lesznek a szakszervezetek élharcosai. Érdekérvényesítő erejük, kapcsolati hálójuk nincs, a kiszolgáltatottságuk szinte teljeskörű: az új törvényjavaslat értelmében családjuktól elválasztott munkavállalókról beszélhetünk, akik számára a munkahely elvesztése a tartózkodási engedély megvonását is jelenti egyben. Valószínűleg otthoni családi jövedelmi és felhalmozási kényszerek motiválják őket, ezért fogadnak el kiszolgáltatottabb állásokat is. Továbbá

ezek a munkavállalók hatalmas információs hátrányból indulnak, különböző visszaélések és költséghárítások áldozatai lehetnek, utazási, szállási és munkaszerzési jutalékot fizettethetnek meg velük, számos szempontból kitettek tehát.

Ettől nem független, hogy a szociológus szerint szinte biztosra vehető, hogy már fel is épült a vendégmunkás-ipar, tehát nem egyénileg fognak a vendégmunkások az országba érkezni, hanem munkaközvetítőkön keresztül, akik könnyen visszaélhetnek a vendégmunkások kiszolgáltatottságával. Melegh Attila szerint ez is tipikus jelenség:

„a migrációs infrastruktúra gyorsabban bővül, mint maga a migráció.”

Ki utálja jobban a külfödieket? Parlamenti felszólalási verseny

A törvénymódosítás május 24-én (szerdán) került a parlament elé. A parlamenti vita során a kormánypárti képviselők a törvénymódosítás gazdaságpolitikai szükségessége mellett kardoskodtak, beruházási kényszerről beszéltek, továbbá azt igyekeztek bizonygatni, hogy a javaslat rendkívül szigorúan bánik a vendégmunkásokkal, semmiképp nem támogatja a bevándorlást.

„A fő cél, hogy szabályozott keretek között, szigorú feltételekkel jöhessen hazánkba külföldi munkaerő és csak annyi, csak akkor, amennyire szükség van” – foglalta össze a törvényjavaslat előterjesztője, Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár nyitóbeszédében a törvényt létrehozó jogalkotói szándékot.

Az ellenzéki képviselők válaszul megpróbálták idegengyűlöletben felülmúlni a Fideszt,

a globális kapitalista gazdasági kényszerek helyett a kormánypárton számonkérni, amiért idegen munkavállalókat engednek be Magyarországra. Felszólalásaikban így a Fidesz gazdaság- és társadalompolitikáját jogosan vagy kevésbé jogosan kritizáló meglátások szabadon vegyülhettek az egyszerű xenofóbiával. Arató Gergely, a DK képviselője szerint a külföldi munkavállalók lenyomhatják a hazai béreket, az intézkedés csak az összeszerelő üzembeken gondolkodó gazdaságpolitika, magyar gazdasági elit és a multik érdekeit szolgálja, nem a magyar emberekét. Z. Kárpát Dániel szerint a kivándorló magyar munkaerő üresen maradt helyét a kormánypárt a harmadik világból kívánja feltölteni.

„Ez kiengedi a szellemet a palackból, beláthatatlan folyamatokat indíthat el, és egy nemzeti sorstragédiába is torkollhat.”

A Jobbik képviselője személyes érzéseit is az Országház elé tárta: „Bevallom őszintén, zsigerileg elutasító vagyok a vendégmunkások tömeges jelenlétével kapcsolatban.” Szabadi István, a Mi Hazánk képviselője is aggodalmát fejezte ki a vendégmunkásokkal kapcsolatban, és lakosságcserét vizionált, valamint a biológiáról is értekezett. Berki Sándor, a Párbeszéd képviselője a nehezebben elérhető belső munkaerőt próbálná meg elérni, ahelyett, hogy „elárasztanánk vendégmunkásokkal Magyarországot”.

Egyedül Molnár Zsolt, az MSZP képviselője beszélt a vendégmunkások kiszolgáltatott helyzetéről, a családegyesítés tiltását kritizálva. Molnár Zsolt rámutatott arra is, hogy a szakszervezetek szerint a vállalatok épp azért helyezik előtérbe a vendégmunkásokat a magyar munkavállalókkal szemben, mert kiszolgáltatottabbak. Például a magyar munkások könnyebben váltanak munkahelyet, ha nem elégedettek. Ezzel szemben a vendégmunkások röghöz kötöttek, könnyebb visszaélni a helyzetükkel – úgy tűnik, az új törvény is ezt hivatott elősegíteni.