A sok sebből vérző közoktatás számos problémájáról, így a szegregációról is szó esett a PDSZ által szervezett majálison egy szakmai beszélgetés keretében. A beszélgetésen a szakértők az oktatásügy problémáit tárták fel társadalmi és szakpolitikai szempontból.

A beszélgetők jobbára egyetértettek abban, hogy egy sor sürgős reformra lenne szükség, többek közt a sztrájkjog, az autonómia és a szegregáció területein.

Nahalka István oktatáskutató elmondta, hogy szerinte a tanárok mozgásterét addig szűkítette a kormány, hogy mára gyakorlatilag „pedagógiai betanított munkások dolgoznak az iskolákban”. Szerinte a az intézményi autonómiát megszüntették. Az igazán komoly probléma a szelekciónak és a szegregációnak a növekedése, hogy esélyegyenlőtlen a magyarországi oktatási rendszer, és ezeket nemzetközi kutatások is alátámasztják. A pedagógusoknak kevés lehetőségük van a fejlődésre, minden fejlesztési út abszolút központilag kijelöltté vált, és emiatt az „eredmények is tragikusak”. Nahalka szerint a pedagógusok érdekképviselete is visszaszorult az utóbbi időben, gondoljunk csak a sztrájktörvényre vagy a státusztörvényre. „Állandó attak” van a hazai pedagógiai rendszer ellen. Baj az is, hogy sztrájkolni és tüntetni kell,

„pedig rengeteg dolgunk lenne.”

Szerinte úgy nőnek fel nemzedékek, hogy roma-nem roma gyerekek nem is találkoznak, rossz minőségűek az iskolák, 16 évre szállították le az iskolakötelezettséget, s ez mind-mind nagyon rossz helyzetet teremt.

Ez az új jogállási törvény tulajdonképpen háromféle szempontot vesz figyelembe: megpróbálja palástolni a pedagógushiányt, mégpedig a pedagógusok munkaterhének az extrém növelésével, próbálja akadályozni a szakszervezeteket és próbálja akadályozni a sztrájkot.

Tóth Viktor pedagógus egyetértett Nahalkával abban, hogy „szembe megyünk a világgal”. Tóth most jött vissza Washingtonból egy oktatási konferenciáról, amire 22 országból miniszterek és szakszervezeti vezetők együtt mentek el, ő meg egyedül volt Magyarországról, és úgy érezte magát, mint egy „marslakó”.