Háromnapos országos sztrájkot tartanak a tanárok áprilisban Lettországban – számolt be a lett közmédia. A munkabeszüntetéshez az egészségügyi dolgozók is csatlakoznak. A balti országban a rendszerváltás óta nem látott dolgozói elégedetlenség bontakozhat ki.

A Lett Oktatási és Tudományos Dolgozók Szakszervezete (LIZDA) április 24-re hirdetett demonstrációt, ezt követően veszi kezdetét a háromnapos országos sztrájk.

A szakszervezet azt követően döntött a sztrájk mellett, hogy a kormányzat nem tartotta magát az érdekképviselettel kötött tavalyi megállapodásához. Szeptemberben mintegy 23 ezer tanár készült sztrájkra a túlzott munkaterhelés és a csökkenő reálbérek miatt, a tervezett akciót azonban lefújták, miután a kormányzat kiegyezett a szakszervezettel.

„Barátaim, minden rendben lesz! A jó hír az, hogy négy nap után a kormány képviselői megegyeztek a szakszervezettel”

– mondta a megállapodást követően Krišjānis Kariņš miniszterelnök.

A megállapodás az infláció alatti béremelést és a szektornak szánt többlettámogatást helyezett kilátásba, de az ígéretek elmaradtak a szakszervezet eredeti követeléseitől. Ráadásul a kormány  az „oktatási rendszer racionalizálásától” tette mindezt függővé. Mint tudjuk, ez a gyakorlatban a legtöbb esetben leépítéseket, és nagyobb munkaterhelést eredményező átszervezéseket jelent.

A miniszterelnök márciusban arról beszélt, hogy csak az ÁFA emelésével vagy más szektoroktól való elvonással tudnának forrást teremteni a tanárok további béremelésére.

„A második lehetőség a források újraosztása, vagyis a másoktól való elvétele lenne. Akkor mutassák meg, honnan vegyünk el pénzt! A védelmi alapból? A jelenlegi geopolitikai helyzetben? A nyugdíjasoktól? Az orvosoktól? A rendőröktől?”

– fogalmazott.

A kormány dolgozók megosztását célzó taktikája azonban könnyen elbukhat, miután az egészségügyi dolgozók szakszervezete bejelentette, hogy csatlakoznak a tanárok sztrájkjához. Az oktatási dolgozók szakszervezete szerint több nem-kormányzati szervezet is támogatását fejezte ki feléjük.

Ez az ‘oszd meg és uralkodj’ elvén alapuló hatalmi logika számunkra is ismerős lehet, hiszen itthon is különböző eszközökkel, engedményekkel és ígéretekkel próbálja pacifikálni a különböző szektorokat a kormány. Ez ugyan valódi megoldást nem jelent az érintett dolgozók problémáira, de egyelőre sikeresen akadályozza a szélesebb társadalmi tiltakozás kialakulását.

Emiatt – habár az oktatási és egészségügyi dolgozók körében is tapintható az elégedetlenség a csökkenő reálbérek és rossz munkakörülmények miatt – egyelőre Magyarországon nem értek össze a két szektor szerveződései.

Érdekesség, hogy Magyarországon is április 24-re hirdetett országos tanársztrájkot a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete.

A Lett Orvosi Szövetség (LAB) elnökének helyzetértékelése is ismerős lehet Magyarországon. Ilze Aizsilniece úgy fogalmazott, hogy az ország egészségügye finanszírozási szempontból „diétán” volt az elmúlt 30 évben, és ezen a korábban bejelentett csekély béremelés sem változtat.

„[A béremelés] még az inflációt sem fedezi, és nem visz közelebb szomszédainkhoz – Észtországhoz és Litvániához – vagy az európai átlaghoz”

– fogalmazott.

A legrosszabbul kereső pedagógusok bérét 7,50 euróról 8,50 euróra, 14 százalékkal emelné a lett kormány, míg az egészségügyi dolgozók 120 eurós emelést kaptak átlagosan április 1-től. Az orvosok bére ezzel 6,1 százalékkal, a nővéreké, szülésznőké és asszisztenseké 10,1 százalékkal, a pályakezdőké 16,1 százalékkal, míg a többi dolgozóé 22,76 euróval nő átlagosan.

Az In Defense of Marxism szerzője szerint a mostani sztrájkoknak azért van kiemelt jelentőségük, mert Lettországban a kapitalista restaurációt követően alig volt sztrájk: az OECD adatai szerint 1991-től 2010-ig ezer lakosra vetítve évente 0. A koronavírus-járvány és az ukrajnai háború által katalizált válság miatt azonban egyre érezhetőbb a társadalmi elégedetlenség.

„Az energiaárak emelkedése mellett a lett munkavállalóknak és a fiataloknak is mértéktelen inflációval kell szembenézniük: a fogyasztói árak 2023 februárjában 20,3 százalékkal emelkedtek az előző év azonos időszakához képest. A dolgozók újabb rétegei csatlakoznak a küzdelemhez, megtörve az 1991 után kialakult patthelyzetet”

– jegyzi meg a szerző.