Egy évvel a negyedik kétharmados győzelem után ezer okunk van a felháborodásra, ahogy a rezignációra is: kevés és egyre kevesebb győzelmet arattunk az elmúlt években, a fennálló rend és a regnáló hatalom megingathatatlannak tűnik. Annak ellenére, hogy a sűrűsödő és mélyülő válságok újra meg újra bizonyítják törékenységét, aláhúzzák abszurd működéseit és emberellenes vonásait, nemcsak a megdöntése tűnik esélytelennek, de mintha egyre csak hátrálnánk.
Elég a Földközi-tengerig tekintenünk, hogy belássuk, mennyire semmibe veszik az európai kormányzó elitek az emberi életet: már az afrikai vagy ázsiai áldozatok halálos veszélyből való kimentése is elítélendő, visszatoloncolásuk mindennapos gyakorlat. Elég a francia nagyvárosokban vagy mezőkön rohamozó rendőrosztagokra pillantanunk, hogy ráébredjünk, milyen erőszakot képes bevetni egy elvben felvilágosult állam, hogy lenyomja a társadalom torkán a neoliberális reformok dogmáit, a természeti források kisajátítását. Elég a fegyverkezést prioritássá emelő nagyhatalmak és nemzetközi koalíciók nagy egyetértését látnunk, miközben a küszöbünkről be-bekopogtató klímakatasztrófa elleni küzdelem valahogy továbbra is csak üres retorika marad.
Elég a magyar közoktatás és egészségügy lezüllesztésére, magánérdekeknek való kiszolgáltatására, a dolgozók megregulázásának eszközeire gondolnunk, vagy a környezeti és egészségügyi kockázatok ellenére szaporodó aksigyárakra, hogy konstatáljuk, az erőforrások megritkulása nem demokratikusabb és fenntarthatóbb politikák felé, hanem egyre autoriterebb kormányzáshoz vezet. Az uralkodó elitek a háború és az erőszak, a fenyítés válogatott formáitól sem visszariadva lépnek rá a gázpedálra, és vezetnek bennünket a lokális és regionális, „nemzeti” és globális katasztrófa felé.
Akár a hazai, akár a nemzetközi helyzetet vesszük szemügyre, nyilvánvaló, hogy nem érdemes felülről várnunk a változást: nemcsak Orbán Viktor horizontján, de más európai vagy nyugati országokban sem látunk mintákat arra, hogy a hatalom a rendszerszintű problémák felszámolását tűzné ki célul. Ha akadnak is reménykeltő kezdeményezések szerte a világban, leginkább helyi szinten, sokkal meghatározóbb a nemzetközi konzervatív hálózatok offenzívája és a hatalomra kerülő progresszív erők gyengesége, ambícióik hiánya.
A helyzetben tényleg nincs semmi szívderítő, de épp ezért életbe vágó, hogy előre lépjünk, és kinyilvánítsuk, nem hátrálhatunk tovább.
Minél reménytelenebbnek vagy esetlegesebbnek tűnik a változás esélye, annál nagyobb szükség van a lázadásra. Szembe kell szállnunk a rezignációval, a lemondással, az úgysem sikerülhet érzésével. Ez pedig csak közösen lehetséges: meg kell szerveznünk magunkat, közös gondolkozásra és egymásba fonódó célokra van szükségünk, és arra, hogy megerősítsük közös intézményeinket.
Erőt kell merítenünk elődeink küzdelmeiből, és szerte a világon mindazok elszántságából és eredményeiből, akik nem nyugszanak bele, hogy ez lenne a létező világok legjobbika, hogy a javak és a jogok asztalánál az emberiség többsége nem kap helyet. Hogy a szélsőjobbos, fasiszta eszmék és gyakorlatok renenszánsza és az elkerülhetetlen klímakatasztrófa a jövőnk. Hogy míg egy kisebbség egyre csak gyarapszik, a többség életét a megélhetésért folytatott küzdelem határozza meg.
Akárcsak nekik, nekünk is fel kell lázadnunk „sorsunk”, azaz a hatalmasok és a rendszer ellen, el kell hinnünk, hogy együttes erőnk olyan transzformációs energia, amely valódi változások fűtőanyaga lehet.
A Mérce, mások mellett, ennek a lázadásnak egyik platformja, eszköze, hírmondója. Tudjuk, hogy még sokkal jobban is csinálhatnánk mindezt, és ennek érdekében nekünk is változnunk kell, új működéseket kell kialakítanunk, és stabilizálnunk kell egy ma még túlságosan törékeny szervezetet. Az elmúlt években, hónapokban is sokat dolgoztunk ennek érdekében, a Ti segítségetekkel, és ma azért indítottuk el kampányunkat, hogy folytathassuk ezt a munkát.
Arra hívunk Titeket is, hogy álljatok a lázadás mellé, tegyetek azért a mindennapokban, hogy a lázadók közösségei megerősödjenek. A Mérce a Ti támogatásotok révén létezik, és csak a fennálló rend ellen kitartóan és eltökélten lázadók tehetik erősebbé: ezért fordulunk ma Hozzátok, bízunk benne, hogy együtt össze tudunk gyűjteni ötmillió forintot május 1-ig.
Köszönjük, hogy segítettetek abban, hogy ideáig eljuthassunk, és azt reméljük, hogy a támogatásokkal a folytatás is lehetséges lesz. Arra kérünk, terjeszd a felhívásunkat, és ha teheted, adj most lendületet a lázadásnak, szállj be Te is a gyűjtésbe!
