Az Energiaügyi Minisztérium nem minősül a nemzeti akkumulátorstratégia környzeti vizsgálata adatkezelőjének – másodszor is ezt a választ kapta Keresztes László Lóránt, a parlamenti Fenntartható fejlődés bizottság LMP-s elnöke az Energiaügyi Minisztériumtól, legutóbb múlt pénteken.
Keresztes korábban közérdekű adatigénylésben kérte Lantos Csaba energiaügyi minisztert, hogy küldje meg neki a Technológiai és Ipari Minisztérium által 2022-ben előterjesztett, majd kormányhatározattal elfogadott Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030-hoz tartozó stratégiai környezeti vizsgálatot.
Az Energiaügyi Minisztérium előző válaszában azt írta az LMP-s politikusnak, hogy azért nem tudja elküldeni a kért dokumentumokat, mivel nem minősülnek adatkezelőnek. Éppen ezért Keresztes most írásbeli kérdéssel fordult a Minisztériumhoz azért, hogy kiderítse:
- Amennyiben az Energiaügyi Minisztérium nem minősül adatkezelőnek a fent említett stratégiai környezeti vizsgálattal kapcsolatban, kihez kell annak érdekében fordulnia, hogy megkaphassa a kért dokumentumokat?
- Mi a a miniszter szakmai álláspontja az említett stratégiai környezet vizsgálathoz tartozó dokumentumokkal kapcsolatban?
- Ki volt a dokumentum elkészítésének szakmai felelőse?
A miniszter megbízásából Koncz Zsófia államtitkár ugyancsak azt felelte Keresztes László Lórántnak, hogy a minisztérium nem adatkezelő, arról azonban, hogy kin kell számonkérni a vizsgálatot, nem írt válaszában.
Lantos Csaba energiaügyi miniszterjelölt (szemben, k) beszél meghallgatásán az Országgyûlés gazdasági bizottságának ülésén az Országház Tisza Kálmán termében 2022. november 24-én. Mellette Koncz Zsófia, a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) parlamenti államtitkára (b2), Raisz Anikó, a TIM környezetügyért és körforgásos gazdaságért felelõs államtitkára (b), Czepek Gábor, az MVM Csoport elnök-vezérigazgatója (j2) és Steiner Attila, a TIM energetikáért felelõs államtitkára (j).
MTI/Máthé Zoltán
Ami pedig a minisztérium szakmai álláspontját illeti, Koncz arra hivatkozott , hogy az Országgyűlés február 27-én ebben a témakörben politikai vitanapot tartott. „A vita során a Kormány képviselője és a frakciók részletesen ismertették álláspontjukat” – írta szűkszavúan az államtitkár.
Az akkumulátorgyárak kérdéseiről a parlamenti vitanap után Czirfusz Mártonnal, a Periféria központ munkatársával és Helyzet Műhely tagjával beszélgettünk, aki a közelmúltban jelentetett meg egy tanulmányt a témában, valamint a Mérce két újságírójával. Bogatin Bencével, aki az elmúlt hetekben többször is járt Debrecenben akkumulátorgyár-ellenes tüntetéseken, és Csengel Karinával, aki a kormány és az ellenzék által egyaránt példaként hivatkozott gödi Samsung-gyár ügyét a magyar sajtóban egyedülálló módon évek óta figyelemmel kíséri.
Az adás elérhető a Lahmacun rádió archívumában, a Spotify-on, a Google Podcasten és az Anchoron.
Az LMP februárban sajtótájékoztatón is hiányolta a környezeti vizsgálatot, pedig erre egy 2005-ös rendelet kötelezné a mindenkori kormányt. Egy ilyen vizsgálat egy ágazati stratégia esetében ideális esetben bemutatja annak erőforrás-szükségletét (az akkumulátorstrégia esetében elsősorban a víz- energia, földterület- és munkaerő-szükségletet), a stratégiában megvalósított projektek várható környezeti terhelését, sőt arra is rámutat, hogy valóban erre a területre kell-e fordítani az adott erőforrásokat. A párt felszólította a kormányt, hogy minél gyorsabban készítse el ezt a vizsgálatot, és a stratégiával együtt bocsássa társadalmi vitára.
Ugyancsak februárban WWF környezetvédeő civil szervezet közölte, hogy a nemzeti akkumulátor-iparági stratégia kialakításakor ismereteik szerint semmilyen környezeti értékelést nem végeztek, holott a hazai jogszabályok mellett uniós irányelv írja elő, hogy az ilyen típusú tervek országos hatásainak vizsgálatát el kell végezni, ennek társadalmi egyeztetését le kell folytatni.
A környezeti vizsgálat elvégzése és utólagos fellelhetősége már csak azért is lenne lényeges, maga a stratégia szövege is azt írja:
„A Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 mozgatórugója kettős: a dekarbonizációs célok elérését támogató, környezeti és társadalmi szempontból fenntartható akkumulátor-értéklánc megteremtése az országban, egyúttal egy versenyképes nemzeti iparág kialakulásának elősegítése, ami hozzájárul gazdasági értéktermelésünk növeléséhez és újabb munkalehetőségek teremtéséhez”.
